Azok közé tartozunk, akik szerint eminens érdek az ország végzetes Keletre tolódásának (és teljes elhülyülésének) a megállítása. Nincs fontosabb, és szinte mindegy, hogyan történik. Kilométerekkel vagyunk a vörös vonalon túl, szinte már a Vörös téren kókadozunk. Ezért szerintünk (már leírtuk más képpel) süllyedő hajó utasa ne firtassa a mentőcsónak színét. Tényleg eljutottunk a mélységes gyökerekig: az orbánizmus földjében már kifejlődött a burgonya, aki azon lamentál, hogy a kormányfüggetlen sajtónak nem akaródzik foglalkoznia Magyar Péter viselt dolgaival (Mandiner.)
Van egy ország 15 éve teljhatalmú kormányzattal, a kormánypropaganda (benne a közmédia) nem ad hírt a fékezhetetlen korrupcióról, az egyszeri Fidesz-szavazó a nemzeti nagytőke nagyvonalúságának hiszi Mészárost és Tiborczot, és akkor a kormányban végződő média az ellenzék üldözését kéri számon. Miközben a nemrég eldurrantott pántlikás poloskázás végképp letolná a pályáról az ellenzéki akadályokat. Ez a harc lesz a végső?
Vennél tőlük atomreaktort?
Az Orbán-kormány 2022 nyarán nem csupán támogatta Ukrajna uniós csatlakozását (amivel mostanában sokan szembesítik joggal), hanem megszavazta, hogy keleti szomszédunk megkapja az uniós tagjelölti státuszt. Ukrajna 2022 február végén, tehát alig néhány nappal az orosz agresszió (akkor még különleges katonai művelet) megindítása után nyújtotta be az uniós tagság iránti kérelmét. Az Európai Bizottság júniusban véleményezte a kérelmet, és Ukrajna még ugyanebben a hónapban megkapta a tagjelölti státuszt. Minden tagállam egyetértésével, az Orbán-kormányéval is.
Így a kormányfő megjegyzése, hogy a háború megakadályozása miatt döntöttek a tagság támogatásáról (Orbán, április 17., Öt-interjú), mesebeszéd.
Azzal ámította a felkészületlen és/vagy lekötelezett értelmesbeszélgető-partnert, hogy a háborút akkor még meg lehetett volna akadályozni. Aligha, hiszen február 25-én Putyin erői már Kijev alatt voltak, ami jelentősen túl van a Donbászon. Nem területet akartak, hanem orosz-magyar határt. De Orbán szerint 2022 első felében „még volt egy Ukrajna nevű ország, amely szuverén volt. Ma az a helyzet, hogy egy olyan országot akarnak fölvenni, amely nem szuverén.” A kormányfő még 2022 decemberében is ragaszkodott Ukrajna tagságának alapfeltételéhez, a területi integritáshoz, amikor azt mondta: „ukrán relációban azt érdemes leszögezni, hogy egy független és szuverén Ukrajna létezése az magyar nemzeti érdek is”, ami „csak úgy valósulhat meg, ha van területi integritása.” Ukrajna csatlakozási tárgyalásai 2024 júniusában megkezdődtek.
Az Orbán-kormány az elmúlt években más fontos kiállásokat is megszavazott Brüsszelben, köztük 2023 februárjában azt, amely Ukrajna területi integritásának teljes tiszteletben tartását, és ezzel az ENSZ alapokmányára épített igazságos és tartós békét sürgeti. Ehhez képest a minapi hír szerint Putyin még azzal együtt sem hajlandó lemondani a részben elfoglalt négy kelet-ukrajnai régióról, hogy a Nagy 24 órás Béketeremtő, a 100 nap kudarcot felmutató Donald Trump meglehetősen frusztrált a fegyverropogás miatt. Pedig minden idők egyik legrosszabb antréjú elnöke (39 százalék) az ördöggel is cimborálna a békéért, ami számára annyit tesz: jó üzleteket köt a gyilkossal (és a katonai támogatások többszörösét kéri vissza az áldozattól.) Make America Great Again, elvek és értékek sutban.
Új világrend kreatív újkereszténységgel.
Putyin a négy megtámadott kelet-ukrán régió közül kettőre már a háború előtti napokban nyíltan szemet vetett. Az orosz törvényhozás akkor ismerte el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, megnyitva az utat a bekebelezésükhöz, álságos népszavazások után. Jelezzük: az Orbán- kormány azt az EB-állásfoglalást is megszavazta 2022 októberében, hogy a zaporizzsjai, herszoni, donyecki és luhanszki népszavazás érvénytelen és illegális voltak, egyben felszólították a nemzetközi közösséget, ne ismerjék el azokat. Na, de még ezelőtt június 29-én vajon melyik két világraszóló demokráciafáklya sietett követni az orosz agresszor példáját az elismeréssel? Szíria és Észak-Korea. Szép társaság. Vennénk tőlük autót? Azt nem, csak olajat meg atomreaktort?
Vlagyimirovics szíve
Az Európai Unió bővítése nem csupán demokráciaexport, hanem biztonság- és gazdaságpolitikai kérdés is. Partnerként (vagy Trump miatt időlegesen ellenpólusként) felnőni az USA, valamint a Kínát és Oroszországot is felsorakoztató BRICS-erőtérhez elemi európai érdek, és nem lehetetlen. Gazdasági köldökzsinórral Németországhoz kötve nem is igen van más út Magyarország számára (a szélsőjobboldali Alice Weidel karmelitai pajzsra emelése már csak emiatt is közveszélyes szerencsejáték volt). Mindezek fényében különösen érdekes következtetésekre juthatunk, ha megnézzük, hogy miközben az Orbán-kormány minden erővel Ukrajna ellen hangol, aközben elkötelezett híve a legzűrösebb nyugat-balkáni tagjelöltek gyors csatlakozásának is.
Ukrajna szólt, hogy már készül a B terve, ha az Orbán-kormány csak színlelné a párbeszédet„Nem is tudtam, hogy az ukrán elnök ennyire népszerű” – kajánkodott az ukrán kormányfőhelyettes, amikor meglátta az Orbán-kormány uszító plakátjaitA térség felzárkóztatása az EU szempontjából is prioritás, csakhogy az integráció itt kétlépcsős, stabilitási és társulási folyamat előzi meg. A közösség már most pénzügyi támogatásokkal segíti az uniós közeledést. Ezért volt értelmezhetetlen, hogy Aleksandar Vucic elnök miért nézte el évekig a szerb-magyar határon tomboló erőszakos szabadcsapatokat, amelyek a vajdasági erdőkbe húzódva szervezték a migrációs útvonalat Magyarország felé. Ebben a helyiek és a saját tapasztalatunk szerint is a csendőrségi korrupció volt a kormány partnere. A semmitevésnek egy megoldása van: a tévéhíradókban felfegyverzett migránshordákat lehetett mutogatni. Ilyenek persze nem léteztek, az átszökött menekültek jellemzően sosem tartottak maguknál élet kioltására alkalmas eszközt, csak az afgán, marokkói és iraki terrorcsoportok járatták a Kalasnyikovjaikat. Ezeket a lőfegyvereket sajtóhírek szerint a szerb és az albán szervezett bűnözés biztosította nekik.
Mindkét ország tagjelölt, és mindkettő uniós forrásokat kap azért, hogy az EU biztonsági szintjét megközelíthesse. Szerbia, élén a megroppant tekintélyű ultranacionalista Vucic elnökkel Koszovó függetlenségének tagadása miatt hordoz kockázatot, amint a boszniai Szerb Köztársaság elszakadáspárti elnökéhez, Milorad Dodikhoz fűződő kapcsolata is nyugtalanító. Dodik többször is külföldre utazhatott (Moszkvába és Tel-Avivba is) Belgrádon át, miközben odahaza elfogatóparancs van érvényben ellene. A bíróság szerint a daytoni békével (1995) létrehozott Bosznia-Hercegovina szétverésére törekszik, és nem fogadja el Christian Schmidt nemzetközi főképviselő döntéseit, ami pedig az alkotmány szerint az egységet hivatott biztosítani. Külön pikantériája Dodik ámokfutásának, hogy sajtóhírek szerint a magyar Terrorelhárítási Központ (TEK) mintegy 70 kommandósa azért utazott Banja Lukába február végén, hogy kimenekítse a letartóztatás elől a boszniai illiberális vezetőt, amivel Orbán személyesen Trump elnök nemtetszését is kiváltotta.
Orbán 2023 novemberében „geopolitikai luknak” nevezte a Magyarország és Görögország közötti, EU-n kívüli térséget. Figyelmeztetett, ha ezeket az országokat nem integrálja az EU, akkor másoknak is lesznek tervei velük. Meglepő éleslátás! Ukrajna esetében miért nem működik? Kire másra, mint Oroszországra gondolhatott, amely történelmi és a vallási vonalon is közel áll a szerbekhez. Orbán támogatta, hogy az EU 2024-2027 között 2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást és 4 milliárd euró kedvezményes hitelt adjon a térségnek.
„Magyarország a nyugat-balkáni országok integrációja érdekében szívesen fizet be és vállal többlet pénzügyi terhet, de Ukrajna érdekében nem”
– jelentette ki, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin állítólagos szívét is megdobogtatva.
Jón innen, rosszon túl
A himnusz balsorsa harcias jelző manapság az ellenzékre nézve, de a valódi történelmi balsorsot, az évszázados nemzetvesztő oldaltévesztés tragédiáját csak nem akarja felismerni Orbán, 2009 óta legalábbis. Előtte még élesen látta: „lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról”, „Nyugaton van keresnivalónk. Keleten semmi keresnivalónk sincs.” (2007). Azóta csak a politikai termékgyártás érdekli, a nemzeti showbinisz. A NER drága üzem, a gazdasági és a közéleti nepotizmus fenntartása is éves szinten százmilliárdokat emészt föl. És mivel az EU nagyon helyesen nem finanszírozza tovább a Fidesz-KDNP családi gazdaságát (a szavazati jogot is sürgősen meg kellene vonnia), ezért csak a keleti latorállamokhoz folyamodhat segítségért. Ami persze még drágább lesz. A történelem főutcáján érzi magát, de valójában 26 európai értékeket védő országgal megy szembe. A méltatlan miniszterelnök most azt mondja, hogy a migráció ügyében is igaza lett, amitől persze még tévedhetne bármiben, és téved is naponta, nagyokat. A béke eljövetelét már hónapokkal ezelőtt kinyilvánította, (Orbán, február 26. „Ilyen a béke.”, február 27., „A háborúnak vége.”), az oroszok azóta is soha nem látott intenzitással bombáznak.
Az ukrán tagi státusz számos előnnyel járna magyar szempontból. Ezek közül az egyik legfontosabb a gyilkos orosz agresszió révén 140-150 ezerről mintegy 80-90 ezresre olvadt kárpátaljai magyarság megmaradásnak a kérdése.
Ehhez képest nemhogy Putyin-ellenes óriásplakátot nem látni, de még egy halk megszólalást sem hallani Orbánék háza tájáról e témában, egész pályás kormányzati kommunikáció a Brüsszel-Tisza-Zelenszkij összeölelkezésről van.
(Olha Sztefanyisina ukrán kormányfő-helyettes meg is jegyezte Magyar Levente külügyi államtitkárral folytatott keddi megbeszélésén: nem tudta, hogy az ukrán elnök ilyen népszerű. A találkozó „elsötétítése” miatt publikálta Schmidt Mária kormányzati oligarchina azt a bicskanyitogató blődséget, hogy a 2022 tavaszi bucsai mészárlás az ukránok műve volt: a „buta írást” Rácz András Oroszország-szakértő tette helyre a közösségi oldalán.) Az orosz fegyverek honvédő kárpátaljai magyarokat is ölnek, és nagy többségüket nem menekülés közben sorozták be (ahogy ezt előszeretettel harsogja a Fidesz-média), hanem önként keltek a hazájuk és a családjuk védelmére. De mint tudjuk, Petőfi és a Hunyadiak országában Orbán Balázsnak és a többi kínos kapitulációpártinak ez nem opció.
A Voks 2025 elnevezésű nemzethergelés megcáfolt hazugságok és átlátszó butaságok özönével fárasztja a honpolgárt. Ukrajna uniós tagsága már 2022 nyarán (amikor Orbán megszavazta a tagjelöltséget) is felvetett egy sor kockázatot (a kormány jelenlegi tálalásában végzetes veszélyt és sorstragédiát). Minderről egy tényt érdemes megemlíteni: Ukrajna csak a csatlakozási feltételek teljesítése után csatlakozhatna az Unióhoz. Nincs olyan döntés (nem volt, nem lesz), hogy bármilyen feltételen enyhítenének. A koppenhágai kritériumok egyértelműek: elvárják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását és a kisebbségek védelmét garantáló stabil intézményrendszert, az uniós piac versenykényszerét elbíró piacgazdaságot és az uniós jogok véghajtását. Nincs kerülőút (van viszont kisebbségi jogokat elváró feltétel.) Az okos és egyenes kormány érvelne, tárgyalna, és szövetségeseket gyűjtene egy-egy ágazati lobbi érdekében, míg a buta és sunyi a saját belpolitikai hasznát kovácsolja közpénzen. Orbán békéről papol, és a tőle szinte mindenben különböző Ferenc pápát nevezi harcostársának. Végül is mindketten vizet prédikáltak. Ferencé víz volt a szomjazónak, Orbáné víz a fuldoklónak. Ég és föld.
