„Már az egész kicsi babák is töltenek időt képernyő előtt, pedig fokozatosan ötéves korra kellene eljutni legfeljebb napi egy óráig”

Kevés olyan téma van, ami annyira megosztja a szülőket és a pedagógusokat, mint a gyerekek kütyühasználata. Egy nemrég megjelent dokumentum segít tisztábban látni: mit tudunk ma a digitális eszközök hatásairól, és hogyan támogathatjuk a gyerekek egészséges digitális fejlődését. Ki és milyen céllal készítette ezt az anyagot?

Ezt a háttéranyagot az EdTech Koalíció Digitális Gyermekjólléti munkacsoportja készítette, amely a magyarországi oktatástechnológiával foglalkozó szervezetek iparági tömörülése, de részt vesznek benne egyetemek, oktatási intézmények, és néhány állami szereplő is. Noha Magyarországon szerencsére egyre több állami és civil szereplő – például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vagy a Bethesda Gyermekkórház –  foglalkozik ezzel a területtel, nagy láthatóságot adva neki, úgy láttuk, hiányzik egy egységes megalapozó megközelítés.

Az állami stratégiát igyekszenek pótolni ezen a területen?

Nem helyettesíteni szerettük volna az állami stratégiát, hanem szakmai alapokat biztosítani. Nagy gond a mai, a gyermekek digitális jóllétéről szóló közbeszédben, hogy a szülőkre nagyon sok, szinte kizárólagos felelősséget hárít ezzel a témával kapcsolatban. Sok jó gyakorlat már most is létezik, de az érintettek többsége ma még nem tudja, hol találja ezeket – ezen szeretnénk segíteni.

Kifejezetten a kisebb gyerekekre, a 0-9 évesekre fókuszáltak. Miért?

Egyrészt azért, mert a nyilvánosságban a kamaszokról beszélünk sokkal többet, őket érintik a közösségimédia-használattal, az iskolai okostelefon-korlátozással kapcsolatos témák. Pedig a kicsikkel is rendkívül fontos foglalkozni. Azért éppen 9 éves korban húztuk meg a korhatárt, mert

A digitális nevelésben addig tart az első időszak, amíg az első okoseszközét meg nem kapja az ember, ez egy jelentősen nagy önállósági ugrás a médiahasználatban, hiszen innentől a gyermeknek sokkal nagyobb autonómiája lesz. Az előtte lévő időszaknak arról kellene szólnia, hogy felkészítsük őket arra, hogy biztonságosan, tudatosan, az ártalmakat a lehető legjobban minimalizálva lépjenek erre az útra. Mi nem gondoljuk, hogy a digitalizáció egy bűnös, veszélyes és ártalmas dolog, és azt sem hisszük, hogy el lehet, vagy el kell kerülni. Rengeteg előnye van, számos lehetőséget rejt, amit érdemes kihasználni gyermekkorban is. De erre egy gyerek egyedül, felkészítés, támogatás és segítség nélkül nem képes, és nem hisszük, hogy ezeknek a lehetőségeknek a feltárása kizárólag a szülők feladata lenne.

Az anyag azt is megállapítja, hogy egyelőre kevés a magyarországi kutatás ebben a témában. Mit tudunk mégis a kisgyerekek kütyühasználatáról?

Egy 2024-ben megjelent cikk, amely a KSH vizsgálatának adatain alapul, megállapítja, hogy már az egész kicsi babák (a kutatás a másfél éveseket vizsgálta) is töltenek időt képernyő előtt. A kutatás szerint átlagos képernyőidejük majdnem száz perc, és harmaduk tölt napi több mint egy órát a képernyő előtt. A nemzetközi ajánlások (Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége, WHO) szerint 2 éves korig egyáltalán nem javasolt a képernyőzés. Sok kisgyerek már egészen korán a kezébe kapja a telefont, videót néznek rajta, játékokkal játszanak.  Az óvodás korosztályban ez már fokozottan igaz, vannak, akiknek ekkor már saját okoseszközük van. Ráadásul a képernyőidőbe bele kellene számolni azt is, amikor a háttérben szól a tévé vagy a kisbabák esetében amikor a szülő a telefont nyomkodja a jelenlétükben. Az ajánlások szerint 2,5-3 éves kortól lehet elkezdeni használni az okoseszközöket, például a távollévő családtagokkal való online kommunikációra. Fokozatosan bevezetve 5 éves korra kellene eljutni legfeljebb napi egy óra képernyőidőig, amibe beletartozik a mesenézés, a játék, az életkornak megfelelő minőségi tartalmak fogyasztása. Ez nyilván nem kötelező, ez a maximum, ami nem jár ártalommal.

Milyen veszélyei vannak a túl korai, vagy túl sok képernyőzésnek?

A dokumentumban inkább a kockázat és az ártalom szavakat használjuk, igazi veszély kevés esetben áll fenn. A kicsiknél az a speciális helyzet, hogy a rájuk leselkedő online kockázatokat kivétel nélkül a szülői magatartás okozza, mint például a fotók, személyes adatok megosztása a gyerekről, vagy az úgynevezett „techoferencia”, a gyerek igényeinek figyelmen kívül hagyása a képernyő miatt. Ebben a korosztályban még az egészségügyi- és fejlődéssel kapcsolatos kockázatok is fennállnak, és ezeknek van a legnagyobb tétje, minél kisebb a gyermek, annál jelentősebbek az ártalmak. A túlzott képernyőhasználat kisgyermekkorban okozhat a beszéd- és mozgásfejlődéssel, az étkezéssel, az alvással és a végrehajtó funkciókkal kapcsolatos problémákat és zavarokat. Ezek azonban mind a rendszeres és túlzott képernyőhasználat esetén fordulnak elő, nem 10 perc vagy esetenként fél óra telefonozástól. Nagy szerepe van annak is, hogy életkornak megfelelő tartalmakat és tevékenységeket ajánljunk. A kockázatokat tudatos szülői magatartással minimalizálni lehet, és ez igaz addig a pontig, amíg a gyerek meg nem kapja a saját okostelefonját.

Nagyon úgy tűnik, hogy a szülők még nem elég tudatosak ezekben a kérdésekben, a pedagógusok sokat panaszkodnak a fent említett tünetekre a gyerekeknél.

Igen, mi is több olyan szakemberrel dolgozunk együtt, akik nagyon látják a képernyőnek való kitettség hatásait az óvodás korosztályban. A korábbinál sokkal több kisgyerek érkezik éretlenebbül az óvodákba, aminek valójában az egész digitális környezet az egyik oka. Mi szülők is sokkal több időt töltünk online, ami közvetve szintén befolyásolja a gyerekek fejlődését. Ugyanakkor azt gondolom, a funkció a fontos, vagyis hogy mire használjuk a képernyőt. Ha egy logopédus fejlesztő alkalmazást használ egy okoseszközön a gyerekekkel, azt biztosan nem ártalmas, csak előnyei vannak. És attól, hogy például az óvónéni tabletes fejlesztő foglalkozást tart, nem lesz a gyerek videójátékfüggő. Sőt, a digitalizációs programok nagy tanulsága, hogy azok a gyerekek, akik az oviban tablettel játszhatnak, nem fognak otthon videójátékért könyörögni jobban, mint azok, akik nem csinálnak ilyet.

Annak lehet bármilyen kockázata, ha egy gyerek jó darabig egyáltalán nem találkozik semmilyen kütyüvel?

Óvodás korban még nem, viszont radikálisabb késleltetés esetén lehetnek problémák. Nem azt nehéz megtanulni, hogy hogyan kell használni egy okostelefont, hanem a különböző funkciókkal kapcsolatos tudást, az ezzel kapcsolatos önkontrollt. És mint mindent az életben, ezt is fokozatosan lehet elsajátítani. Ha egy fiatal nagyon késleltetve, 14-15 éves korában kezd el ilyen eszközöket használni, viszont akkor már korlátlanul és szülői kontroll nélkül, nagyon komoly a kockázat, hogy pont abba csúszik bele, amitől megóvni próbálták. Sokkal biztonságosabb megoldás fokozatosan, erős szülői kontrollal, sokat beszélgetve vezetni be a gyermeket a használatba, hogy az okostelefont képes legyen annak tekinteni, ami, egy eszköznek. A beszélgetés kicsi kortól kezdve nagyon fontos eleme a médianevelésnek. Ha tudjuk, ki a kedvenc szereplője egy mesében, értjük, hogy miről szól a játék, amivel játszik, akkor valószínűleg kamaszként is jobban megosztja velünk, hogy milyen tartalmakat fogyaszt.

Október végétől Görögország az Európai Unióban elsőként betiltja a közösségi média hozzáférést a 16 év alatti kiskorúak számára. Tudjuk, hogy az algoritmusok sokszor nem nekik való – például erőszakos vagy pornográf – tartalmakat is eléjük raknak. Mennyire megnyugtató a közösségi platformok szabályozása ezen a területen?

Az okostelefonok ártalmainak jelentős része a közösségi média működéséből fakad:

Bár hivatalosan 13 éves kortól lehet regisztrálni, a gyakorlatban sok gyerek ennél korábban is jelen van ezeken a felületeken – gyakran szülői engedéllyel vagy közreműködéssel. Ebben az életkorban azonban még hiányzik a biztonságos, tudatos használathoz szükséges érettség. Az EU egyre szigorúbb szabályozást sürget, ami várhatóan javít a helyzeten. Kutatások szerint napi egy óránál kevesebb közösségi médiahasználat lehet hasznos, de a túlzott jelenlét ártalmas. A szakértők szerint nem a korhatár emelése, hanem a platformok felelőssé tétele és a gyermekjogi szempontok érvényesítése hozhat valódi védelmet.

A magyar állam tavaly tanév elején erősen korlátozta az okoseszközök használatát az osztálytermekben. Ez mennyire viszi előre a digitális kompetenciafejlesztés ügyét?

Az okostelefonok használatának korlátozása az iskolaidőben valójában pontosan azt a célt szolgálja, hogy különválasszuk a szabadidős célú, addiktív, görgetős, folyamatos online jelenlétet a tudatos, gyakorlatias, tanulási célú eszközhasználattól. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sok iskolában a tanárok és diákok gyakran a saját eszközeiket használták, részben azért, mert nem mindenhol állt rendelkezésre egységes, oktatásra optimalizált digitális infrastruktúra. A digitális kompetenciafejlesztés kulcsa ugyanakkor nem az okostelefon, hanem a pedagógusok támogatása (legyen szó akár képzésről vagy gyakorlati tanácsokról) és a tanórai digitális környezet fejlesztése.