A termelők azt állítják, nem miattuk drága a fenyő, mindenki a másikra mutogat

- Nem visz egy fát? Válasszon nyugodtan – mutat körbe a dél-somogyi falu melletti terciáján Sándor, miközben három embere szorgosan pakolja a két pótos teherkocsira a hálóba zsugorított fenyőket. A sofőrök Szeged felé indulnak a rakodás után, ám alighogy kifordulnak a birtokról, újabb kamion érkezik. – Bő egy hete indult be a nagyüzem, azóta folyamatosan vágunk és hálózunk – folytatja a nagyjából 700 fenyőtermelő gazda egyike. – De tényleg nézzen ki egy fát, ennél olcsóbban nem kapja meg sehol! Látja, ott az a nordmann, a szép kétméteres!

Az üzlet elmarad, egyfelől nem fér a kocsiba, másrészt szűk húsz nappal korábban korainak érzem hazaállítani a karácsonyfával, ráadásul még el is kellene rejteni a kisebbik gyerek elől, aki még úgy tudja, szenteste a Jézuskát várjuk, ő hozza a feldíszített fát és az ajándékokat.

Az elhangzott ár – 5 ezer - viszont meglep, hiszen ennél sokszorta magasabb összegekről hallani karácsonyfa ügyben: ahogy lapunk is megírta, az Agroinform felmérése szerint 10-15 százalékkal drágul a fenyő ára a tavalyi ünnepekhez képest: a portál felmérése szerint

Az első látott árak is ezt igazolják, egy korán kitelepülő fenyős kofánál az embermagasságú lucot 10 ezerért, egy gyönyörű, háromméterest 25 ezerért láttunk, ugyanitt 18-ba fájt egy cirka 1,3 méteres nordmann, amelyből a panelban plafonig érőt 35 ezerért mutatott.

Az áremelkedést az elmúlt évek során folyamatosan dráguló placc-, illetve fuvardíjjal magyarázta, állította, utóbbi megduplázódott két év alatt. Persze a fenyő ára még alakulhat, hiszen a kereslet erősen befolyásolja, főként az ünnepek közeledtével lehet majd alkudozni, mivel annál nincs rosszabb, mint amikor az eladón marad az áru:

Ilyenkor viszont százezerszám vágják országszerte – idehaza bő háromezer hektáron termesztenek fenyőt –, leginkább Vasban, Zalában és Dél-Somogyban: a nyugati-délnyugati határvidék az ország első számú „karácsonyfa-lelőhelye”, a hazai otthonok kilencven százalékába, úgy 1,8 millió lakásba innen származó fenyő kerül.

A dél-somogyi Csurgón és a környező településeken november utolsó hetében már ipari méretben vágják a fenyőket: lucot, szerb lucot, nordmannt, ezüstöt, kolorádói jegenye- és feketefenyőt. A fákat először nagy telephelyekre szállítják, innen viszik el aztán a viszonteladók és az exportőrök. Merthogy Magyarország komoly karácsonyfa-exportőrnek számít. Sándortól megtudjuk, Romániából elsősorban a nordmannt keresik, Lengyelországból és Szlovákiából az ezüstöt és a lucot, s utóbbit viszik, csak éppen földlabdával az olaszok is. A taljánok a legválogatósabbak, csak a szép formájú, dús fákat veszik át, sok termelő emiatt folyamatosan visszanyírja a lucot, mert a méret kevésbé számít, ha szép a fa, a negyven centis ugyanúgy vevőre talál náluk, mint a háromméteres.

- Jó, hogy nemcsak a hazai piacra termelünk, ez valamivel feljebb nyomja az árakat – állítja József, aki 27 hektáron fenyőzik, ő már a harmadik generáció a családban, aki ebből él, ahogy mondja, vélhetően nincs olyan otthon az országban, ahol az elmúlt több, mint fél évszázadban legalább egyszer ne egy tőlük származó fát álltak volna körbe szenteste. – Úgy másfél évtizede olyan szemérmetlenül alacsony áron vették át a kereskedők a fákat, hogy sokan nem telepítettek újra. Főleg a luc nem érte meg, a legkeresettebb magasságot cirka hat év alatt éri el, s akkor nagy tételben egy ötszázast adtak érte a kereskedők.

Így fordulhatott elő, hogy az előző évtized közepén szinte hiány alakult ki lucból, többek között ennek is köszönhette felfutását a nordmann, no és persze a puhább tűleveleinek, illetve, hogy nem, vagy csak minimálisan hullik. A rendszerváltáskor szinte még ismeretlen fa mára hallatlan népszerűségre tett szert, ám ezzel párhuzamosan az ára is kilőtt: a fentebbi előnyös tulajdonságok mellett ebben közrejátszott, hogy a leglassabban megtérülő fafajta, úgy egy évtized alatt nő meg kétméteresre. Legalábbis, ha kedvező az időjárás, hiszen a fenyő igencsak kiszolgáltatott a klímának, ha nagy a szárazság, hamarabb kezdi el hullatni a tűleveleit, az idei felhozatal például sokkal jobb minőségű, mint a tavalyi.

- Olvastam, hogy 10-15 százalékkal nő a fenyőár – legyint Mária, akivel 14 hektáros, zalai földjén találkozunk.

A nordmann másfél méterig 3900, két és fél méterig 5200, 3 méterig 5900, az ennél nagyobb 6700 forint. Nem métere, darabja… A luc 1100-2700, az ezüst 2200-3800 forint, vagyis a nagy haszon nem nálunk jelentkezik. Ráadásul sokan azt hiszik, ez egy könnyű pénz, hiszen elülteti a csemetét az ember, aztán ha elég nagyra nőtt a fa, kivágja. Pedig itt is szükséges a földmunka, s munkást is egyre nehezebb találni, most a vágáshoz, hálózáshoz alig tudtuk összeszedni a csapatot, s két-három embert még simán fel tudnánk venni, annyi a meló. És persze őrizni is kell, mert jönnek ám a tolvajok. Nem is azt a néhány fát sajnálom, amit elvisznek, hanem hogy a sötétben letapossák a friss telepítéseket.

Hasonló árakkal és panaszokkal találkozunk mindenütt, egy berzencei termelő szerint, ha légvonalban 60 kilométerrel északnyugatabbra, Szlovéniában lenne a földje, háromszor akkora bevétellel kalkulálhatna.

- Ez van, ebből kell megélni, legalábbis megpróbálni – tárta szét a kezét. – Errefelé a föld nem túl acélos, mégis nehéz mással próbálkozni, mert nincsenek gyárak, üzemek, a szocializmusban a környék határsávnak számított, ezért ipart nem engedtek idetelepíteni, a földből kellett megélni. De próbáljon meg ezen a talajon valaki gabonát vetni… Sokan régebben még málnáztak, ribizliztek, ám közben megszűnt a nagyatádi konzervgyár is, nem volt hová eladni a termést, így maradt a fenyő, ha jó az időjárás, egy hektárról akár tízezer fa is lejöhet.