A Rozsondai házaspár saját zsebből vásárolt meg 60 ősnyomtatványt és 3 kora újkori kötetet, hogy azokat a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kétszázadik születésnapjára az intézménynek adományozza. A Collectio Rozsondaiana névre keresztelt gyűjtemény Vigyázó Ferenc 1928-as hagyatéka óta a legnagyobb és legértékesebb ajándék, amely hétfő óta a bibliotéka régi könyves állományát gyarapítja.
Rozsondai Marianne és férje, Rozsondai Béla könyvtáros és vegyész–könyvtörténész tudósok, akik egész életüket a tudománynak szentelték. Marianne negyvenkét évig, Béla tizenhárom évig dolgozott a könyvtárban, így a gesztus messze túlmutat a bibliográfiai adatokon. Ahogy az MTA elnöke, Freund Tamás fogalmazott: – Az ilyen ajándékozásban Széchenyi és társai erkölcsi örökségét kell észrevennünk, azt a fajta meggyőződést, amely szerint a tudomány és intézményei nem állami kegyből, hanem társadalmi részvétből és felelősségből élnek tovább.
A köszöntésen Rozsondai Marianne felidézte, hogy az olvasóterem pulpitusán valaha egy színes, hímzett szőnyeg feküdt "Az 1860-as évek elején a magyar hölgyeket kérték, hogy járuljanak hozzá a Tudós Társaság palotájához azzal, hogy ezt a szőnyeget elkészítik. Száz évvel később én még ezt láttam. Nagyon megfogott a gondolat, hogy adom a munkámat és esetleg beleszövöm a szívemet is – ezzel gyarapítom a Magyar Tudós Társaságot". Most, évtizedekkel később már nem díszszőnyeg formájában, hanem ősnyomtatványokban „szőtték bele” munkájukat és vagyonukat az Akadémia emlékezetébe.
Életem egyik legszebb napja volt, amikor beszállítottuk ezeket a könyveket. Hiszen 1969-től 2011. tavaszáig, itt voltam, ebben az épületben, nap mint nap. Abban a szobában, melyben Arany János tizenöt évig dolgozott titoknokként – mondta Marianne, majd csak ennyit tett hozzá: – Hát, milyen érzés ott ülni, ott dolgozni, ahol Arany János is ült! Ugye nem kell magyarázni?
A házaspár korábban megalkotta a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-katalógusát is, a 2013-ban megjelent, világszerte használt referenciamunkát. Ennek megírása után most a gyűjteményt magát kezdték el bővíteni.
A Collectio Rozsondaiana a XV. és XVI. század könyvkultúrájának sűrítménye: Itália, Svájc, Franciaország és Németország nagy nyomdavárosaiban – mint Velence, Lyon, Hagenau, Köln vagy Passau – készült kötetek sorakoznak benne. A legrangosabb szerzők között megtaláljuk Arisztotelészt, Senecat, Szent Ágostont, Aquinói Szent Tamást és Petrarcát is. Valamint külön öröm – emelte ki Monok István, a könyvtár főigazgatója, hogy Temesvári Pelbárt ferences prédikátor négy kötete is az Akadémiához került, hiszen a szakma szemében egy egészen izgalmas darab is köztük van. – Temesvári Pelbárt bestseller volt Európában. Így a szöveg nem hoz lázba senkit. Ám a kötés nagyon sok embert felvillanyozott, hiszen a Fragmentum Coduicum (latinul a kézirattöredékek) csoport, akik a zenei fragmentumok kutatásával foglalkoznak, felkiáltottak kórusban, hogy egy ‘újabb darab került elő’, egy XV. századi graduáléból (a mise propriumát – változó részeit tartalmazó kódex) – mi lehetővé teszi adott esetben a XVI. században újrahasznált kódexeknek a rekonstitúcióját is - mesélte. Így a kora újkori nyomtatvány kötésébe bekötött pergamentöredék révén nemcsak egy könyv, hanem egy középkori liturgikus kódex részlete is új életre kel.
Monok István ezután a gyűjtés tágabb kontextusáról beszélt. Szerinte az ilyen hírekre ország-világ szenvedélyes könyvgyűjtői is felkapják a fejüket. "Nem pusztán azért, mert ritkaságokról van szó, hanem mert ezek a könyvek maguk is történetek. Minden ilyen könyv egyedi. Fizikai történetük csak a példányokon keresztül követhető, így nagyon komoly üzenettel bírnak" – hangsúlyozta.
Az egyik legizgalmasabb példa épp a „Borúra derű: A 200 éves Akadémia kincsei” című kiállításon látható 1499-es velencei Plautus-kiadás, amelyből a Rozsondai-ajándékon kívül egyetlen példány található Magyarországon. A kötetben a papír minősége, a betűk formája, a szedés kézi jellege, a fametszetek, iniciálék és díszítések, mind rengeteget mesélnek a könyvnyomtatás hajnaláról. Emellett a gyűjtemény különlegessége, hogy számos kötetben margóra írt jegyzetek, tulajdonosi bejegyzések, pecsétek maradtak fenn, melyekből kirajzolódik, hogyan olvasták a könyveket, hogyan vándoroltak különböző európai művelődési hálózatokban és miként értek partot végül Budapesten.
A köszöntő végén Rozsondai Marianne a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatának felirataira emlékeztetett. – Márványba vésve hirdeti az első: Hazafiak alapították 1825. Kétszáz éve. Hazafiak, nem royal society, nem királyi alapítás, és nem pápai alapítás. Hazafiak. Valamint a harmadik tábla a kedvencem: A nemzeti részvét emelte 1860. Részvét, összefogás, részvétel – ebben van az erő és ez jelentheti a jövőt – zárta büszkén mondanivalóját.
