Az előre megfontolt és folytatólagos fideszes kormányfő a nemzeti konzultáció eredményével, vagyis szerinte az ún. „csendes többség véleményével” igyekszik Brüsszel felé a héten, és reméli, hogy a honvédség nem számol fel neki semmit a túlsúlyért. Értem én a tréfát, bár jobb szeretem, ha szakember hozakodik elő vele, akinek nemcsak oka van viccelődni, de erkölcsi alapállása is van hozzá (mert ez a hivatása, és nem egy ország romjaiból emel pódiumot a mókázáshoz).
Ezzel együtt a tőlem telhető legnagyobb örömmel képzelem el (őszintén szólva egyre felszabadultabban röhögök a NER erőlködésén), ahogy Orbán Viktor egy nyerges vontatóval beparkol a brüsszeli adminisztráció elé, és elkezdi kibékázni a konzultáció 1,6 millió ívét. Itt váratlanul kaptunk egy szép példázatot arra, hogy ekkora papírhegy megmozgatása temérdek munkával jár ugyan (W = F*s, vagyis Orbán munkamennyisége a kifejtett erejének és a békával megtett haladásának a szorzata), de továbbra is nehéz a fideszes elnök ténykedését munkavégzésnek nevezni. Szerintem Orbán legnagyobb munkavégzését a bársonyszékbe kapaszkodása jelenti. Ez is egyfajta meló (de szereti emlegetni ezt a szót!), bár a melósok helyében jócskán rendre utasítanám emiatt. Hiszen ez a ténykedés pont annyit ér, mint a világítótorony helyet kéményt építő egyszeri kőművesbrigád erőfeszítése a feje tetejére állított tervrajzzal (mérték-
egység: fabatka).
A háborús adóemelési tervekről szavazást rendezni szintén erőfeszítés, ún. aknamunka. Hiszen egyrészt nincsenek ilyen tervek, mert ha volnának, akkor a Tiszát nem támogatnák masszívan többen, mint a feslett idegzetű kormányzatot. Másrészt Ukrajna (vö.: Jó) támogatása Oroszország (vö.: Rossz) agressziójával szemben kifizethető a zárolt orosz vagyonból. Tanulság is van ám: ha egy építőmester nagy munkával gödröt ás nekünk sok pénzért, majd másnap idegesen közli, hogy az a rohadék mélység hideg és sötét, de szívesen betemeti sok pénzért, akkor súlyos szavakkal kell elkergetni a háztól. Ez is munkát kíván, de immár nem tőle.