Lélegzetvételnyi ideje sem marad Pedro Sáncheznek. Ahogy a spanyol miniszterelnöknek kezelnie kell a pártját érintő korrupciós vagy szexuális zaklatással kapcsolatos botrányt, azonnal robban is egy újabb bomba.
A Spanyol Szocialista Munkáspártot (PSOE) hétéves regnálása alatt nem érte összesen annyi vád, mint amennyi az elmúlt hónapokban. Így nem véletlen, hogy elemzők azt kérdik: hány válságot bír még ki a kormánykoalíció?
A legutóbbi ügy ráadásul több mint kényes: pár napon belül számos szexuális zaklatási vád látott napvilágot a PSOE férfi tagjai ellen, egy kisebb metoo mozgalmat indítva elegy olyan pártban, amelynek szavazóit túlnyomórészt nők teszik ki. Rebeca Torró a szocialisták egyik pártvezetője magyarázkodásra kényszerült, miután kiderült, hogy a fő érintett, a PSOE egyik kulcsembere, Francisco Salazar ellen még júniusban benyújtott panaszokat a párt figyelmen kívül hagyta. Salazar júniusban mondott fel, és az elDiario napilap akkor megszellőztette, hogy a PSOE nő tagjai ellen elkövetett szexuális zaklatási ügyek állnak a háttérben. A miniszterelnöki rezidencia, a Moncloa-palota szóvivője akkor azt nyilatkozta, hogy vizsgálatot folytattak Salazar ellen, de mivel semmilyen hivatalos feljelentés nem érkezett, le is zárták az ügyet.
Az elmúlt napokban azonban kiderült, hogy két hivatalos panasz is érkezett a férfi ellen, de ezek öt hónapig süket fülekre találtak a párton belül.
A PSOE nevében Torró is bevallotta, hogy hibáztak, ám ezt nem eltussolásnak nevezte, a számítógépes rendszert okolta a hibáért. Két hete Sánchez kirúgta a Moncloa-palota szervezeti koordinálásáért egykor felelős Salazar jobbkezét, Antonio Hernándezt is, amiért az állítólag segített főnöke piszkos ügyeinek eltakarításában. Hernández és Salazar is tagadja a vádakat.
Ezt követte egy újabb botrány: José Tomé, a PSOE egyik vezető politikusa az észak-nyugati Lugo tartományban is lemondásra kényszerült, miután több nő vádolta meg szexuális zaklatással. Tomé is állította, ártatlan és tőrbe csalták.
Sáncheznek ezek az esetek még nagyobb mélyütést jelentenek mint a korrupciós ügyek, amelyekbe belebukott két egykori bizalmasa is. Az egyik a madridi szocialista kabinet harmadik embere, Santos Cerdán volt, akit azzal vádolnak, hogy kenőpénzeket fogadott el közbeszerzésekért cserébe. Cerdán egy ideig előzetesben volt, most szabadlábon védekezik, tárgyalása előkészítése folyamatban van. A másik az egykori szocialista közlekedési miniszter, José Luis Ábalos. Ő azután keveredett botrányba, miután egyik munkatársát tavaly letartóztatták, amiért a vád szerint pénzért segített hozzá maszkbeszerzési lehetőséghez egyes céget a koronavírus-járvány alatt. Utóbbi esetben ráadásul a magát feministának valló párton már esett egy csúnya folt: Ábalos és a szintén vád alá került egyik segédje, Koldo García egy hangfelvételen mindenki meghallgathatta, ahogy különböző prostituáltak szolgáltatásait tárgyalják ki. Minden érintett, Cerdán, Ábalos és Koldo García is tagadják a vádakat, és a PSOE-ra duzzognak, amiért hátat fordítottak nekik.
Előzetes letartóztatásba került a volt spanyol miniszter, küszöbön az előrehozott választásÉs ha mindez nem lenne elég, a héten egy újabb korrupciós botrány rázta meg a pártot: Leire Díezt egy, a szocialista párthoz kötődő aktivistát, háttérembert őrizetbe vették közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos szabálytalanságok, befolyással való üzérkedés és vesztegetés miatt. Díezt a spanyol sajtó a párt „szerelőjeként” (fontanera) írja le, aki hivatalos tisztség nélkül, közvetítőként és lobbistaként lépett fel kormányzati és üzleti körökben.
A felsoroltak csak a jéghegy csúcsát jelentik, regionális szinten számtalan más ügy is folyamatban van.
A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a Néppárt (PP) előnyben van a szocialistákkal szemben, azonban ennél jóval érdekesebb tendencia az, hogy a szélsőjobboldali VOX igencsak erőre kapott. Az irány egyáltalán nem egyedi:
Európa-szerte megfigyelhető a szélsőségek előretörése, mivel a (szinte) kétpártrendszer nem tudott választ adni a lakhatási és megélhetési válságra, ami a koronavírus-járvány óta különösen súlyossá vált. Egyre kevesebb fiatal érzi megszólítva magát,
nem érzi, hogy törődnének a jövőjével, ezért a szélsőségek felé fordul, akik kihasználva a mostani gazdasági helyzetet azt ígérik nekik, amit hallani akarnak. Ilyen változás figyelhető meg Spanyolországban is.
A kormányfő, Pedro Sánchez azonban továbbra sem mond le, nem akar előrehozott választásokat, és ahogy korábban is nyilatkozta: nem hagyja el a viharba került hajót.
Újjáéled a Franco-nosztalgia Spanyolországban, a fiatalok negyede bizonyos helyzetekben elfogadhatóbbnak tartana egy diktatórikus rendszert