Mintha egy szuperhősfilmet látnánk: egy újabb nagy kaland után a protagonista hazafelé tartva megpihen egy domb oldalában. Mikor elnyomja az álom, egy tüzet okádó óriás szörny meglopja – majdnem semmissé téve újabb emlékezetes hőstettének bizonyítékát. Ám a jó mégis győzedelmeskedik.
A reneszánsz és a barokk kor egyik kedvelt – és sokat ábrázolt – mitológiai története volt Héraklész (a római mitológiában Hercules) és Cacus összecsapása. (Talán a legismertebb alkotás Baccio Bandinelli szobra a firenzei Piazza della Signoria előtt.) Ami nem csupán egy szörnyvadászatot örökít meg, hanem Róma alapításának előtörténetében is szimbolikus jelentéssel bír: bemutatja, hogyan tisztította meg Hercules az itáliai tájat a káosztól és a gonoszságtól, mielőtt a város ténylegesen felemelkedhetett volna.
A történet – Hercules próbáiban csak mellékszál – akkor veszi kezdetét, amikor a hős a tizedik próbáját teljesíti Eurüsztheusz király parancsára: el kell hajtania Geryon, a háromtestű óriás bíborvörös gulyáját. Miután Hercules sikerrel járt az Ibériai-félszigeten, hazafelé tartott Görögországba, útja során megállt az Aventinus-domb lábánál, a Tiberis partjánál. Miközben pihent, színre lépett Cacus, aki a gulya legszebb példányait a farkuknál fogva behúzta a barlangjába, annak száját pedig egy hatalmas sziklával torlaszolta el. Hercules nem is tudta elmozdítani a sziklát, felmászott hát a domb tetejére, és a barlang mennyezetét puszta kézzel feltépte. A hirtelen beáramló napfény elvakította Cacust, akit Hercules agyonvert a bunkósbotjával. (Más változatban megfojtotta, illetve egy sziklával zúzta szét Cacust.)
A Vergilius és Ovidius által is megénekelt történet a németalföldi alkotó, Hendrick Goltzius 1588-ban készült fametszetén egészen brutális jelenet: ha nem ismernénk a mitológiai történetet, gondolhatnánk, a három változatban is elkészült – chiaroscuro és fekete tónusos – kép egy bestiális gyilkosságot örökít meg, nem pedig a civilizáció győzelmét. (Róma sem ártatlanul született meg.) A kép nem csupán a témája, hanem annak elkészítési módja miatt is figyelmet érdemel. És talán furcsának tűnhet kijelenteni, de ez a kép (is) kifejezetten szép a Manierista szemmel című kiállításon.
Annyi bizonyos, az alkotás jelenlegi tulajdonosát (elsősorban) nem annak a témája fogta meg. A kortárs német képzőművészt, a monumentális festményeiről és szobrairól, egyedi látásmódú grafikáiról – valamint jelentős műgyűjtőként is – ismert Georg Baselitzet sosem a témák, a klasszikus művészettörténeti szempontok befolyásolták, mikor grafikákat vásárolt: mindig csak maga a kép, az ábrázolás, a figura, a forma, a kompozíció érdekelte. A harmonikus reneszánsz formavilágtól eltávolodó, a szokatlanságra és a szabálytalanságra épülő manierizmus formabontó esztétikája, bizarr képi világa és merész vizualitása ragadta magával. Első manierista grafikáját – a fontainebleau-i körhöz tartozó Antonio Fantuzzi 1542-ben készült rézkarcát, a Szépművészeti Múzeum új tárlatán is látható Az áldozatot – 1964-ben, még pénztelen diákként vásárolta meg, mára már ő tudhatja magáénak a világ egyik legjelentősebb manierista grafikai gyűjteményét.
A Szépművészeti Múzeum kiállításán hangsúlyosan szerepelnek Baselitz legkedvesebb alkotói: a fontainebleau-i rézkarcolók (Antonio Fantuzzi, Léon Davent, Geoffroy Dumonstier, Juste de Juste), az itáliai manieristák (Parmigianino és Andrea Schiavone), valamint a chiaroscuro fametszők (Ugo da Carpi, Antonio da Trento, Domenico Beccafumi). Láthatók továbbá a korszak kiemelkedő németalföldi (Hendrick Goltzius) és német (idősebb Lucas Cranach, Sebald Beham, Hans Baldung Grien) művészeinek lapjai is. A Baselitz-kollekciót mintegy 150 alkotással bemutató tárlat a művész-műgyűjtő szempontjait veszi figyelembe: a formai és technikai összefüggésekre, a tematikai és vizuális kapcsolódásokra világít rá, továbbá megmutatja a keveset vagy sosem látott ritkaságokat.
Persze – ha talán nem is szándékoltan – Héráklész hősiessége és a bukásának története is kiolvasható a tárlaton. Jan Gossaert fametszete, a Hercules és Deianeira, valamint Giovanni Maria Pomedelli rézmetszete, a Deianeira és a kentaur Nesszosz arra emlékeztet: Héraklész vesztét nem egy szörny, hanem az ostoba szerelmese okozta.
Infó: Manierista szemmel – Grafikák Georg Baselitz gyűjteményéből. Szépművészeti Múzeum, 2026. március 15-ig. A kiállítás kurátora Kardos Eszter, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének művészettörténésze.
