A Lego-történet közel 100 éve, 1932-ben indult, amikor Ole Kirk Christiansen elkezdett hagyományos fajátékokat gyártani. A műanyag 1947-ben, a ma ismert Lego-kocka 1949-ben, az első Lego-figura 1978-ban jelent meg a gyorsan nagyra nőtt vállalkozás kínálatában; azóta – bár ma már motorizált, robotizált és teljes egészében digitalizált termékeket is árulnak – ehhez hasonló jelentőségű innovációra nem volt szükség: a Lego-sztori készen állt rá, hogy meghódítsa a világot. Ma a céget a legnagyobb dán vállalatok között jegyzik – olyan mezőnyben, ahol a nemzetközi konténerforgalmat uraló Maersk meg a fogyókúra-csodaszeréről híres Novo Nordisk a vetélytárs -, és az Ikea mellett a másik olyan skandináv márka, amelyet nagyjából az egész Földön ismernek.
Billund amúgy tipikus dán mezőváros, ahol egy gyors folyású patak partján a megszokott, komótos északi tempóban csordogál az élet. Ehhez képest viszont a billundi reptér évi 4 millió utast fogad, és a látogatók többsége nem a Lego-gyárba, hanem a Legolandbe érkezik.
A Legoland (mármint az első, mert ma már több is van) egy vidámpark és egy szabadtéri játszóház kombinációja. A születése 1968-ra tehető, vagyis az X-generáció tipikus szülötte, „aki” az analóg világban ugyanúgy otthon van, mint a digitálisban. A közelmúlt Legoland-jének egyik szenzációja volt – sajnos már elbontották – az Ice Pilots School, ahol ipari robotokra szerelt pilótaülésekben rázták, forgatták, hajigálták, emelték és süllyesztették a delikvenseket perceken át, néha fejjel lefelé, mégpedig úgy, hogy a menet félelmetességének szintjét maga az alany tudta beprogramozni. A parkban van egy jókora animált Lego-kiállítás mozgó hajókkal, vasutakkal és autókkal, és összesen több mint 50-féle attrakció, hullámvasutak és egyebek. Főszezonban naponta 10-15 ezer látogató keresi fel, akiknek a többsége (legalább) két napra jön, mert egy nap kevés a teljes végigpróbáláshoz (viszonylag korán, este 7-kor záróra van, de az attrakciók többsége már 5-kor bezár, amiben valószínűleg marketingszempontok is szerepet játszanak: két nap, az dupla belépő, plusz egy szállás a Legoland-del egybeépült hotelben).
Magát a Lego-jelenséget azonban talán nem is Legolandben, hanem a szintén billundi Lego House-ban lehet a leginkább átélni és feldolgozni. A Lego House akkora, mint a Müpa.
Múzeumként is működik, állandó és ideiglenes kiállításokkal arról, hogy hogyan születtek az egyes Lego-készletek, hogyan fejlődött maga a cég; meg speciális, máshol nem kapható termékekkel, egy miniatűr Lego-gyárral (a jegyárba bele van foglalva, hogy neked is gyártanak valami apróságot) - a nagy része viszont interaktív kalandzóna az analóg-digitális átmenet jegyében („építs űrlényt, a kamera felismeri és készít belőle egy animációt, amiben te is szerepelsz”). Az analóg és a digitális világ találkozásán nem ok nélkül rugóznak annyit: a 2000-es évek elején, amikor az akkori gyerekek egy emberként nyergeltek át a számítógépes játékokra, a Lego nagyon nehéz helyzetbe került, de pár esztendő alatt ki tudott mászni a gödörből, mert rájött – meg másokat is megtanított rá -, hogy nem a platform, hanem maga a játék, illetve a játszás a lényeg. Az eset annak a példája lett, hogyan tudja egy szervezet a saját hajánál fogva, a saját erősségeire és kulturális gyökereire támaszkodva kihúzni magát a bajból.
Maga a Lego House is simán megér egy napot . így érdemes számolni, azt is belekalkulálva, hogy 3 és 100 éves kor között bárkit elszórakoztat – a legjobban azokat, akik felnőttként is Lego-rajongók, és vannak gyerekeik.
A Lego az egész világon a praktikus és gyakorlatias dán gondolkodás szimbóluma; olyasmi, amilyennek mi magyarként a Rubik-kockát látjuk, csak sokkal nagyobb léptékben.
A játék először Dániában, majd más országokban is beépült az oktatásba: a térszemléletet és térbeli gondolkodást, a tervezést és a programozást is tanítják vele, a STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) tanításban külön kurzusok épülnek rá. Része lett a mendzsertréningeknek is Lego Serious Play néven, ahol kockákból megépítenek és műanyagfigurákkal eljátszanak különféle üzleti szituációkat, az egészet filmre veszik, és utólag megbeszélik. Emellett – mint közös vizuális és gesztusnyelvet – használják ma már múzeumokban, közösségi tervezésben, kommunikációs hátrányokkal élő emberek kifejezési eszközeként, kiállítások, művészeti projektek és versenyek médiumaként. A márka köré nagyon erős közösség épült, amelyben – paradox, de biológiailag érthető módon – több a felnőtt, mint a gyerek: az AFOL (Adult Fans of Lego) ökoszisztémának sok millió tagja van.
Egy kicsit a dolog üzleti részéről is szólva, a Lego cégnek tavaly rekordéve volt, idén pedig az első tíz hónap alapján újabb rekorddöntés várható. A mostani karácsonyi szezonban akár ötmillió dollár értékű Lego-szett is elkelhet a világban.
Az USA, az Egyesült Királyság, Skandinávia és Nyugat-Európa piacain nagyjából minden negyedik családnál Lego is kerül a fa alá – ezt alighanem maga Ole Kirk Christiansen sem hitte volna, amikor egy évszázaddal ezelőtt az első Lego-kockát kifaragta.
