Füst Milán a Boldogtalanok és a IV. Henrik király című darabjai bemutatásáért küzdött a direktorokkal, a Máli nénit egyszer felajánlotta a Vígszínház igazgatójának, Jób Dánielnek, aki némiképp kuszának tartotta a történetet, azt javasolta, hogy kis idő eltelte után, ha lesz rálátása a darabjára, javítson még rajta. Füst tán megsértődött, tán nem tartotta túl fontosnak a látszólag a korabeli filmvígjátékok ihlette szöveget, és eltette a sufniba, nem dolgozott rajta, aztán nem is említette.
A vezérigazgató beleszeret a szemrevaló titkárnőbe típusú filmekből, vígjátékocskákból annak idején tizenkettő volt egy tucat, többségük eltűnt a süllyesztőben, de például a Meseautót manapság is elő-előveszik, lett belőle színpadi adaptáció is. Kiszolgálja azt a vágyat, hogy aki rossz társadalmi körülmények között van, az is hihessen a hirtelen jött felemelkedésben, mesés meggazdagodásban. Minél nagyobb az elszegényedés, a rózsaszín világba torkolló vágyálmokra annál nagyobb az igény.
Füst, akinek az általa fontosnak tartott darabjai igen nehezen találták meg a színpadra az utat, be akarta bizonyítani, hogy ő is tud a kor divatjának megfelelőt írni. De még ezt is csak az utókor ismerte el. Tán épp azért, mert ez sem tucatáru. Sokkal mélyebbre megy, és telis-tele van iróniával, sőt gúnnyal. Ráadásul nem elégszik meg a szokványos szerelmi háromszöggel, nála hárman habarodnak bele totálisan a csinos titkárnőbe.
A Miskolci Nemzeti Színház produkciójában van még egy igen komoly ráadás: Csiszár Imre rendezte, aki tíz évig volt a teátrum művészeti vezetője, és országos hírű, rangos műhelyt teremtett. Most olyan színészekkel is dolgozott, akikkel egykor: Szegedi Dezsővel, Gáspár Tiborral. Seres Ildikó, aki Máli nénit adja, utána érkezett Miskolcra. Ez a minden lében kanál asszony olyan, mintha bárkinek a rokona lenne. Haszonleső manipulátor. Úgy kuszálja össze és bogozza ki a szálakat, hogy valami rendszeresen neki is csurranjon-cseppenjen. Valaha jobb napokat látott, de elszegényedett. Leleményességével iparkodik megteremteni a betevőt. Közel sem kedves rokonként „beleturkál” a szerelmi négyszögbe, a saját érdekeinek is megfelelően füllent, hamukál, manipulál, az orruknál fogva vezeti „kuncsaftjait”. Furfangosabb, eszesebb, leleményesebb náluk, rálátása van a szituációkra, és ha nem is tudja, hogy pontosan mi történik, akkor „ráérez”. Nem a színjóság nagynéni esete. Marionettként mozgatja a szereplőket, akikből iparkodik hasznot húzni. Közben élvezi az általa is vezérelt színjátékot.
Nem állítom, hogy Seres Ildikó eljátssza a figura összetettségét. Nem mutatja meg a keménységét, azt, hogy jóformán érdekből csinál mindent, hogy akár sok rosszat is tenne, ha ez válna hasznára, és hogy úgy istenigazából csak a férjét szereti, akivel teljesen összenőtt, ő viszont az elhülyülés, elgyengülés szomorú stádiumában van már, így teher számára, perlekedik vele. Seres szimpatikusabb a kelleténél, és ezzel súlytalanabb is. Zömében mosolygós, kedvesen szimpatikus nénike, nehezen hihető róla, hogy jóformán mindenkit az orránál fogva vezet. Csak ritkán merevedik meg kellően az arca, keményedik meg a hangja. Nem hat zseniális, roppant eszes, karizmatikus manipulátornak.
A férjét, Novák bácsit adó Szegedi Dezső viszont elementáris. Mer csúnyán lepusztult, foltos öltözetű, szerencsétlen lenni – Szakács Györgyi jóvoltából, aki már a Játékszínben is tervezte a darabhoz a jelmezeket –, aki azonban mégis örömmel hallgatózik, s kaján élvezet ül ki az ábrázatára. Kurta szerepében is remek, eljátssza a totális nyomort, és hogy abban is adódnak boldog pillanatok. Szívszorító és mulatságos egyszerre.
Az övéhez mérhetően jeles alakítás Gáspár Tiboré vezérigazgatóként, aki vén, ősz fejjel belebolondul a saját titkárnőjébe, Margitba. Elénk tárja a „fiókdiktátort”, aki pozíciójából fakadóan is hódítani akar. Többször főnökként, emelt hangon utasítja Margitot, hogy jöjjön be hozzá az irodájába. Fölöttébb magabiztosnak akar látszani, de azért kételkedik a kapcsolatukban, mert csak érzi már a korát. Peckes kakas a maga szemétdombján, mégis el-elbizonytalanodik, ezért tehető Margit kisasszony ügyes színlelése dacára veszettül féltékennyé. Ő ugyanis Mikita Dorka Júlia megformálásában a cég snájdig, ám egyáltalán nem tehetős könyvelőjébe szerelmes, akinek a bőrébe Tóth Dominik bújik. De féltik az állásukat, emiatt titkolják kapcsolatukat. Margit szerelmet színlel a vezérigazgató előtt. Sőt, a fia, a Tegyi Kornél által megszemélyesített Alfonz előtt is, aki ha nem is vezér, de szintén igazgató a vállalatnál. Naná, hogy mind jobban összegubancolódnak a szálak, amiket Máli akarva-akaratlanul még inkább összekuszál, majd egyre jobban kiismerve a helyzetet és az embereket, kibogoz, elsimítja a konfliktusokat, és az ezért kapott csinos életjáradékkal biztosítja a maga és férje megélhetését. Fanyar, de azért boldog végkifejlet.
Szerepel még a történetben – Rudolf Szonja megformálásában – Tilda, a vezérigazgató lánya, akinek bőven van mit aprítania a tejbe. Ő viszont egy csóró festőbe zúgott bele, amit elhallgat, mert az apja felrobbanna a dühtől. Mindez hagyján, de született tőle egy törvénytelen gyereke is, akit kiad Málinak gondozásra, de úgy, hogy nem vallja be, ő az anya. A kellő pillanatokban felsíró csecsemő, akit Máli bepólyálva magával hurcol az irodába is, adu ásszá válik a kezében, mert kis meséket füllentve elhíreszteli, hogy ennek meg amannak a zabigyereke, és ez jó okot ad arra, hogy irányt váltson „áldozatainak” a viselkedése, no és a pénztárcájuk is többször megnyíljon.
Szlávik István díszlettervezőként nem építtette fel a hivatal falait, inkább csak a szobák ajtajaira fókuszált, amelyek elengedhetetlenek a váratlan vígjátéki betoppanásokhoz, rossz pillanatokban való megjelenésekhez, sértett elrohanásokhoz. Nemritkán ezek szintjén marad az előadás, de ekkor is érvényesül Füst Milán jellegzetes emelkedett, költői nyelvezete, ami folyamatosan arra figyelmeztet, hogy a Máli néni nem csupán tucatvígjáték.
