Katasztrofális évet zártak a magyar gyümölcstermesztők, ha ez jövőre megismétlődik, gazdák tömege hagyhatja abba a munkát

„Őszintén mondom, nem emlékszem arra, hogy ennyire rossz évünk lett volna, pedig szinte a rendszerváltás óta almatermesztéssel foglalkozom. Hol intenzívebben, hol kevésbé, de mindig része volt az életemnek. Ez az év annyira rossz volt, hogy erősen gondolkodom, felszámolom az egészet. Ezért is kérném a nevem mellőzését, nem mintha nagyon titkolni valóm lenne, de nem akarom a családomra és a partnereinkre a frászt ráhozni, mert vannak hosszabb távú elköteleződéseink. Nem szeretném, hogy ezek miatt kelljen magyarázkodnom, miközben még véglegesen nem is döntöttem el, de ahogy jeleztem: erősen gondolkodom, abbahagyom ezt az egészet” – mondta lapunknak egy szabolcsi almatermesztő. Megjegyezte, nem volt a szezonnak egyetlen pillanata sem, ami neki dolgozott volna. Ez pedig nagy csapás volt számára.

A gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák elkeseredettségét megerősítette lapunknak Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, a FruitVeB elnöke is. Sőt, a szakember úgy fogalmazott: ennyire rossz év a hazai almatermesztésben nagyjából fél évszázada nem volt. Összességében pedig nem túlzás úgy fogalmazni, hogy 2025 nem a gyümölcstermesztők éve volt Magyarországon. Ha van csapás, amit számba lehet venni, akkor azok közül mindegyik elérte a gazdákat. Tavasszal a fagy, azt követően a jégverés, a szárazság – és lehetne folytatni. Ezek következménye, hogy idén a hazai almatermés mintegy 170 ezer tonna lett – jelezte. Tavaly ez 340 ezer tonna volt, és már az is egy rossz szezon volt – tette hozzá összehasonlításul.

 Az elmúlt évtizedekben sok csapás érte a hazai ágazatot, de ezek ellenére egy-egy jó évben a termelés minden további nélkül elérte az 500 ezer tonnát. Idén viszont túlzás nélkül állítható, hogy a hazai almatermés 60 százaléka megsemmisült. Az igazi csapás viszont még ezt követte, mert a környező országokban egyáltalán nem ez volt a helyzet, mi több, egészen kedvező betakarítási adatok láttak napvilágot, így az árak nem változtak, olykor még csökkentek is 2024-hez képest. Tavaly az étkezési alma termelői átvételi ára itthon 160–170 forint volt kilogrammonként, az iparié 80 forint körül alakult. Ezzel szemben idén a szezon elején még 200–220 forint volt a jellemző, ami aztán szeptemberben 160–170 forintra zuhant. Az ipari almáért pedig a gyászos terméseredmények ellenére még az elmúlt évinél is kevesebbet, csak 75–80 forintot adtak. Ez pedig valóban rettentő nehéz helyzetbe hozott sokakat – folytatta.

A meggyesek tulajdonosainak bajára viszont legalább akadt némi gyógyír. Miután a termés az európai nagy szállítóknál is drámaian alacsony volt, és emellett a feldolgozóipari készletek is lényegében teljesen kiürültek az év elejére, az árak soha nem látott szintre ugrottak – mondta a szervezet elnöke. Míg az elmúlt három év nettó termelői átlagára kilogrammonként mintegy 300 forint körül alakult, addig most annak, akinek volt bármilyen termése és képes volt betakarítani valamennyit, kilogrammonként 1000–1100 forintért adhatta el. Vagyis az árak több mint háromszorosukra ugrottak egyetlen év alatt. Így aki valami csoda folytán a megszokott mennyiség harmadát össze tudta hozni, az már nagyjából a tavalyi forgalmát el tudta érni. Ahol még több termés megmaradt, ott már a múlt évinél is nagyobb profitot lehetett realizálni – hangsúlyozta a szervezet vezetője. Sajnos azonban ilyenekből csak elvétve akadt az országban.

Apáti Ferenc is megerősítette: egyszerűen olyan volt a csillagok állása, hogy minden rossz elérte a gyümölcsösöket. Ha valaki valamit meg tudott úszni, az csak abban bízhatott, hogy talán lesz valami értelme a munkájának.

Ezek hatására termelők sora nemhogy profitot, de érdemi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, hiszen a fákkal és az ültetvényekkel a bevételek hiányában is foglalkozni kell, ami viszont pénzbe kerül – magyarázta Apáti Ferenc.

Ez pedig rendkívül nehéz helyzetet idézett elő.

Most pedig ott tartunk – folytatta a szervezet elnöke –, hogy ha a következő két-három év is gyenge időszakot hoz, akkor drámai változások következhetnek. A gazdák tizede, vagy több is hagyhat fel a munkával, és számolhatja fel az ültetvényeit. Ez jelentősen visszavetheti a hazai gyümölcstermesztést. Ennek az említetteken túl az is oka, hogy sok az időse, 60–70 év fölött járó gazda, a családjukban pedig nem nagyon sikerült átadni a stafétát, így nem is érzik, hogy sok értelme lenne folytatni.

Európában a bizonytalanság az úr

Az európai frisspiaci zöldség-gyümölcs ágazat egyszerre küzd termelési bizonytalanságokkal, átalakuló fogyasztói szokásokkal és az importfüggőség erősödésével. A kínálati oldalt a klímaváltozás, az erőforráshiány, a magas költségek és a szigorodó szabályozási környezet teszi egyre kiszámíthatatlanabbá, miközben a keresleti oldalon nem bővül a piac, csupán átrendeződik. Ezekre a trendekre hívta fel a figyelmet Cindy Rijswick, a Rabobank elemzője a zöldség-gyümölcs, biogazdasági termékek piacszabályozásával és feldolgozásával foglalkozó ICOP 2025 nemzetközi konferencián, melyet a közelmúltban Inárcson rendeztek meg. Előadásában kiemelte: az európai frisspiaci gyümölcs- és zöldségágazat az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb szerkezeti átalakulásán megy keresztül. Az eddig megszokott bőséges kínálat időszaka lezárulóban van, ami egyszerre jelent kockázatot és új lehetőségeket a termelők és a kereskedők számára.

Rijswick szerint az uniós fogyasztói piac nem bővül, még akkor sem, ha a bérek növekedése helyreállt és a munkaerőpiac stabil.

Ennek következtében a teljes élelmiszerpiacon alig tapasztalható mennyiségi növekedés. A kereslet inkább szerkezetet vált: az öregedő társadalom és a csökkenő aktív korú népesség egyre inkább meghatározza az étrendi igényeket és a friss termékek iránti preferenciákat.

Növekedés csak kevés termékkörben látható, így például a bogyós gyümölcsöknél, egyes friss zöldségeknél és az egzotikus gyümölcsöknél, ám ezek jellemzően prémium kategóriába tartoznak és egész éves elérhetőségüket egyre inkább az import biztosítja. Mindeközben az európai termelés stagnál vagy csökken a klímaváltozás, a vízhiány, a magas input- és munkaerőköltségek miatt, ami tovább növeli az ágazat globális piacoktól való függőségét.

Csökkent a szántóföldi növények jövedelmezősége

Decemberben Magyarországon az egy évvel korábbihoz képest 4 százalékkal alacsonyabb, átlagosan 70,8 ezer forint/tonna áfa és szállítási költség nélküli termelői áron kereskedtek az étkezési búzával. A takarmánykukoricát 2024 azonos időszakához képest 5 százalékkal alacsonyabb, 69,7 ezer forintos tonnánkénti áron adták december első hetében – írja OTP Agrár. Vagyis a termelői oldalról nézve csökkent a szántóföldi termelés eredményessége, az árcsökkenés pedig előbb-utóbb megjelenik a fogyasztói árakban.

Az Magyar Nemzeti Bank decemberi Inflációs jelentése szerint a következő hónapokban látványosan lassulni fog az infláció idehaza. A dezinflációs folyamatnak számos oka van, mint a forinterősödés vagy az árrésstopok, de a drágulás visszafogásához az is hozzájárul, hogy a mezőgazdasági termelői árak is látványosan, akár 10-30 százalékkal csökkentek már az őszön, a 2024-es időszakhoz képest.

A hazai búza- és kukoricaárak esését a globális termésbecslések is magyarázzák. A nagy búzatermelő országok ( USA, Kanada, Oroszország, Ukrajna) idei termelése, Ukrajna enyhe, 2 százalékos visszaesését leszámítva, 5 százalékkal nőtt 2024-hez képest. Az idei globális kukoricatermés 4 százalékkal haladta meg a tavalyit.