„Orbán Viktor támogatja a legidősebbeket és a gyerekeket” – Minden eddiginél több rászoruló kér ingyen ételt, de a Fidesszel meglepően elégedettek

Jó itt, adnak reggelit és ebédet is – mondta az Óbudai Hajléktalanellátó Központ előtt Róbert. A hajléktalan férfi a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett ünnepi ebédre érkezett; sorban állva kezdtünk beszélgetni. – Nekem az elmúlt évem nagyon rossz volt. Két kézműtéten vagyok túl, aztán megint megsérültem. Remélem jövőre jobb lesz, de annyira panaszkodni sem akarok – sorolta az év viszontagságait.

A hajléktalanközpont előtt tizenhatos csoportban álltak a rászorulók, hajléktalanok. Bent egy nagy asztalnál a szeretetszolgálat óbudai szakácstanulói várták őket; a menü töltött káposzta volt. A technikumi diákok maguk főzték és szolgálták fel az ételt a csoportoknak. A díszes, világos terem közepén izgatottan szorgoskodtak a máltai önkéntesek; a tejföl és a kenyér hamar fogyóeszközzé vált.

- Eltelnek, mint a többi nap – foglalta össze érzéseit a 39 éves Laci. Gyorsan kiderült, a férfi nem foglalkozik különösebben az ünnepekkel. Neki nincs családja, akikkel a karácsonyt ünnepelhetné, és kitörési lehetőséget sem lát maga előtt. Mozgássérültként nem igazán adnak sanszot az embernek – indokolta a perspektíva hiányát. A Máltai Szeretetszolgálat szállójába rendszeresen jár étkezni, érdeklődésünkre pedig azt mondta: idén az eddiginél sokkal több hajléktalant és rászorulót lát maga körül. – Nekem is addig ment jobban, amíg nem volt a baleset – tette hozzá. Elárulta, hogy egy autó ütötte el, de ekkor már az utcán élt, nem emiatt vált fedél nélkülivé; korábban repülőgép-alkatrészgyárban, kisboltban, és biztonsági őrként is dolgozott. – Ha rendbe jön a lábam, van remény, ha nem, akkor befellegzett” – mondta saját kilátásairól. Az ország helyzetével kapcsolatban viszont meglepően reménytelinek tűnt. – Addig, amíg ezek ott vannak, legalább nincs gubanc” – utalt a jelenlegi kormányra. Kérdésünkre, hogy milyen támogatásokat ad neki a hatalom, szűkszavúan vágta rá: – Nem érdekel, melyik mit ad, de ezek legalább nem akarnak háborút.

Itt ez majdnem olyan, mint egy család. Mindenki közvetlen, segítünk egymásnak, hiába alszunk az utcán” – mesélte Tmás, miközben az épület előtt rágyújtott. Elmeséli, őt egy hónapja édesanyja rúgta ki a lakásból, barátnőjét pedig szintén az anyukája nem engedi haza. – A 22-es csapdája… – nevetett keserűen. – A párom alkoholbeteg. Én is megiszom reggel a sörömet, de kibírom nélküle, neki viszont elvonási tünetei vannak – mondja. Tamás tíz éve még szállítmányozással, és raktározással foglalkozott Angliában, és itthon is talált munkát egy multicégnél. A ” viszont két éve leépítés volt; a férfi ekkor költözött édesanyjához, aki nemrég kidobta. Bár az ország helyzetét tragikusnak látja, nem szeretne változást. – Szerintem sokkal rosszabb lenne, hozzá vagyunk szokva a Fideszhez – fogalmazott. 

Tamással boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, majd kollégánkkal az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai hajléktalanszállójára siettünk, ahol betlehemi ünnepséget tartottak a lakóknak. A tér – mely a Fűtött utca fantázianevet viseli – a nehéz sorsok ellenére meglehetős nyugalmat és melegséget árasztott kora délután. Körben rengeteg idős, mozgássérült hajléktalan feküdt, többen ágyról feküdve kívántak boldog karácsonyt nekünk. A betlehemezésre hosszú széksorokat helyeztek ki a műsor közönségének, a nagyterem végén pedig feldíszített karácsonyfa csillogott. Iványi Gábor rövid imát mondott az otthon lakóival. Egy fiatal roma férfi saját verseit szavalta el, majd a gitáros, furulyás betlehemi műsort követően pörköltet és paprikás krumplit osztottak az éhezőknek.

- Ez a szabadság szigete, huszonnégy éve vagyok itt – mesélte Attila bácsi, a Dankó utca egyik lakója. „Elkártyáztam a lakásomat, és ki kellett költöznöm otthonról. De ledolgoztam az életemet, a többi nem érdekel” – tette hozzá. Kérdésünkre elmondta, hogy megijedtek a lakók, amikor az otthonhoz korábban NAV-ellenőrök vonultak ki, és tüntetés volt.

Attila bácsi sajnálja, hogy bajban van az egyház és az Oltalom, de a politikát – mint fogalmazott – szándékosan nem követi. – Láttam, hogy az óvoda megszűnt, láttam, hogy nem jönnek többet a gyerekek, de az irgalmasság fontos dolog. Orbán Viktor pedig támogatja a legidősebbeket és a gyerekeket is – hangsúlyozta némi meglepetésre.

Egy másik idős úr, Ferenc szerint viszont rossz az ország helyzete, amiért a „drágaságot” okolja. Bár csak nyolc általánost végzett és fáj a lába, személy szerint szívesen dolgozna éjjeliőrként, vagy mosogatóként. – Szerintem, ha akarjuk, mindig javulhat a helyzetünk – mondta a kitörési lehetőségekről. A politikáról szólva hozzáfűzte: – Rossz véleménnyel vagyok mindenkiről, persze nem mindenki egyformán rossz. A férfitól búcsúzóul arról érdeklődtünk, hogy ha bármi kívánsága lenne a jövőre vonatkozóan, mi lenne az. – Nekem csak 200 ezer forint kéne. Hogy egy kicsit helyrejöjjek – vágta rá.