BÚÉK MGM!

Mennyire örülnének a polgárok, ha nemzeti konzultáció helyett csak ilyen rövid üzenetet tartalmazó képeslapot kapnának Tónitól: BÚÉK MGM! Azaz: Boldog Új Évet Kíván a Magyar Goebbels Művek! Hiszen itt az MGM nem a híres „oroszlános” Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdiót, de még csak nem is néhai édesapám valahai munkahelyét, a Magyar Gördülőcsapágy Műveket jelöli, hanem Tóni birodalmát, a Magyar Goebbels Műveket. Ahol és ahonnét úgy ömlik a hazugság és a gyűlölet, mint a megállíthatatlan cunami, és ahová a magyarországi tömegtájékoztatás szinte minden ága be van kötve, ha másért nem, a túlélése érdekében. No meg ahonnét üzenetek százezrei lepik el a közösségi médiát.

A HARMADIK PILLÉR: A TÁJÉKOZTATÁS, A MÉDIA MEGSZÁLLÁSA. Orbánnak kezdettől egyenes és tántoríthatatlan célja volt a kizárólagos hatalom megszerzése és örök időkre való megtartása, mert csak ezen a módon lehetett Magyarország kirablását végrehajtani és az esetleges (büntetőjogi) következményeket elkerülni. Ennek a három, összefüggő célnak a megvalósítása érdekében embereivel megszállta az alkotmányos jogállam „parancsnoki magaslatait” (Lenin), lerombolta vagy légiessé tette a fékek és ellensúlyok rendszerét, amit azután a rendre módosított „gránitszilárdságú” Alaptörvényben és a végtelenített veszélyhelyzetekkel szilárdított meg.

A „felépítmény” átalakításával együtt a „gazdasági alapokat” is igyekezett a maga képére formálni, amikor lényegében kiiktatta a verseny intézményét, és  monopolhelyzetbe hozott, regáléjogokkal felruházott haveri cégekkel és a személyes és családi gazdagodást szolgáló vállalatbirodalommal váltotta fel.

Ahhoz, hogy ezt a meglehetősen durva átalakítást elfogadja a közönség, megfosztotta a polgárokat a tájékozódás lehetőségétől. Elzárva őket a reklám és a szponzori támogatás csatornáitól, gazdaságilag tönkretette a nem hozzá tartozó médiát, esetleg tulajdonosaikat rákényszerítette, hogy haveri kézbe adják át a cégeiket. Végül a közvagyon részét képező, ezért (betű szerint) semlegességre ítélt médiaelemeket úgy szállta meg az embereivel, ahogy egy laktanyát vesz birtokba a megszállók hadserege.

Így alakult ki a felépítmény és gazdasági alap után a harmadik pillér: a nyilvánosság birtokbavételével a totális önkényuralom. A ’zemberek többsége pedig – főként, mert szereti, ha bűnbakokat csepülhet (migránsokat, Sorost, gendert), de közben neki is „csurran-cseppen” a választások előtt valami – elfogadja, hogy becsapják, sőt nem is mindegyikük érzi becsapva magát, amíg van „jóféle” pálinka és nemzetiszínű zászlót lenget a szél.

A PAPAGÁJKOMMANDÓTÓL A MÉDIA EGYSÉGESSÉ GYALULÁSÁIG (GLEICHSCHALTOLÁS). Éppen negyedszázada nevezte Kuncze Gábor „papagájkommandónak” a Fidesz politikusok és apparatcsikok „egyszólamúságát”, azaz egységes, fegyelmezett és jól begyakorolt szóhasználaton alapuló nyilvános szerepléseiket egy költségvetési vita során. Az eltelt negyedszázad alatt megszokottá vált, hogy az „egyénieskedés” nem a Fidesz politikusait, hanem éppen ellenkezőleg, a mai ellenzék „szétbeszélő” tagjait jellemzi. Aminek az a következménye, hogy amíg a közönség az ismétlődő, azonos szóhasználaton alapuló megszólalásokra képes emlékezni, addig az ellenzék nyelvi sziporkái elszállnak a szélbe.

A kommunikációban is érvényesül tehát a termelékenység ereje, azaz a visszatérően, azonos módon ismételt és jól megtervezett megszólalások azonos időegységre jutó hatékonysága nagyobb, gyorsabban termelik ki az "aha-élményt", azaz, hogy leesik a tantusz, és a beszélő azonnal „vonalat kap”, majd kapcsolódik a hallgató/néző/olvasó tudatának memóriacellájához. A gyakran ismételt és ezért felismerhető kifejezések növelik a komfortérzést, csökkentik az azonosítás/kapcsolódás/kognitív gondolkodás lánc aktivizálása során gyakran tapasztalható frusztráltság érzetet.

Innen csak egy macskaugrás a pozitív kommunikációra szakosodott propagandagépezet működtetése (ld. kezdetben Ezüsthajó, majd a Századok, majd - hatalomra kerülve - a Kormányzati Kommunikációs Központ), amely nem csupán reagál, hanem elébe megy az eseményeknek, maga állítja elő a saját maga által kreált hírekkel az eseményt (ld. az Indexben közreadott, a Fidesz körei által a mesterséges intelligencia alkalmazásával kiagyalt Tisza gazdaságpolitikai konvergenciaprogram). Ezzel a közönséget bekötik és beágyazzák annak a kommunikációs térnek a gúzsába, amelyből csak nagy erőfeszítéssel keveredhet ki.

Ehhez persze az is szükséges, hogy a MGM/Tóni által még nem uralt médiafelületeket és médiumokat semlegesíteni szükséges és tönkre kell tenni akár gazdasági eszközökkel (állami hirdetésmegvonás, üzleti hirdetők elriasztása, esetleges szponzorok hátrányos állami megkülönböztetése, azaz NAV vizsgálatok, fogyasztóvédelmi akciók stb.), akár más, jogon kívüli módokon. Így tűnt el a Klubrádió budapesti sugárzási joga, így számolták fel a Népszabadságot, míg a nyomtatott és előfizetett példányok visszaszorításával marginalizálták az írott sajtó semleges vagy ellenzékhez húzó szerkesztőségeit.

A legfontosabb lépés azonban köztévé és közrádió Fidesz magánadóvá tétele, a közszolgálat sajátos értelmezése, továbbá a sugárzási szolgáltatás (Antenna Hungária) megkaparintása. A végeredmény közismert: igaz, nincs hivatalos állami cenzúra, de mindenhonnan ugyanazok az Orbán-hírek áradnak. A médiafelületek, a tájékoztatásra és a tájékozódásra szolgáló pénzeszközök eloszlása oly mértékig aránytalan túlsúlyt mutat a kormánypárti sajtó javára, mintha visszaérkeztünk volna a „Cipőt a cipőboltból” korszak megnyugtatóan egysíkú időszakába. Bevégződött a média gleichschaltolása.

A NAGY TESTVÉR, AZ MGM FIGYEL TÉGED, MÉG A TUDATTARTALMADAT IS Ő ÁLLÍTJA ELŐ. Az Orbán-rendszer harmadik pillérének, a média birtokbavételének hézagmentes beillesztése az önkényuralom rendszerébe azzal vált teljessé, hogy a pozitív (és a gyűlöletkeltő) kommunikációra szakosodott propagandagépezet ellenőrzése mellett ugyanannak a személynek a kezében fut össze a titkosszolgálatok felügyelete is. A titkosszolgálatok és a propaganda összekapcsolásával olyan „kiscsoportos”, irányított médiatartalom előállítása is lehetségessé vált, aminek a célzottsága és hatékonysága, végül a gazdaságossága messze túlszárnyalja a nagyközönség „bódítására” alkalmazott nemzeti konzultációk, a haveri zsebek megtömésére alkalmas országos plakátkampányok pénzügyi és tudattartalom formáló erejét.

A nemzeti konzultáció kettős funkciója - a médiatér elfoglalása és a személyes adatok gyűjtése - lényegében háttérzaj az irányított és célzott kampányokhoz, illetve a fókuszcsoportokkal előzetesen megmért megszólalások tervezhetőségéhez képest. Ha valaki nem veszi a fáradságot, hogy kilépjen a számára központilag kialakított buborékból, akkor sohasem lesz képes a választók hangulatát befolyásolva eredményt elérni az önkényuralommal szemben.

Az Orbán-rendszer manapság tapasztalható zavarodottsága éppen abból ered, hogy először fordul elő: az ellenfél nem veszi tudomásul az MGM által gondosan kialakított buborékját, hanem utcán, téren, közúton, dűlőúton elindult a ’zemberek felé. Így azokat az információkat is képes megszerezni, amelyeket addig gondos munkával eltitkoltak (pl. a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének kegyelmi ügye vagy a Szőlő utcai javítóintézetben a vezetők által elkövetett bűncselekmények).

Ennek a fordított, egyéniesített mechanizmusnak a segítségével az MGM ráragad a saját maga által kitett ragadós légypapírra és lelepleződik. 

–

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.