A 2024. június 9-i európai parlamenti és magyarországi önkormányzati választás óta a Magyar Péter vezette Tisztelet és Szabadság (Tisza) Párt, és konkrétan Magyar Péter egyértelműen a Fidesz kihívójaként van jelen a hazai politikai színtéren. Magyar Péternek és a Tisza Pártnak reális esélye van arra, hogy a tavasszal esedékes parlamenti választásokon, 16 év után leváltsa a Fideszt. Ezt a Fideszben is tudják, és ennek megfelelően mozgósítják minden politikai, gazdasági és szellemi erőforrásukat.
Felbukkanása óta a Tisza stabil, széles táborral rendelkező néppárttá vált. Támogatói köre a radikális jobbtól a mérsékelt konzervatívokon és liberálisokon át egészen a szociáldemokratákig terjed. Megszólalásaiban Magyar Péter igyekszik is az őt támogató hátország minden csoportjához, eleméhez szólni. A Tisza Párt mindenesetre inkább jobboldali, aminek stratégiai okai is lehetnek: Magyar Péter hangsúlyos módon szeretné megszólítani a Fidesztől elpártolt szavazókat. Ezt viszont kiegészíti, hogy a liberális, baloldali tábor felé is tett Magyar Péter gesztusokat. Az utóbbiak felé többek között oly módon, hogy programjának lényeges elemévé tette az alsóbb társadalmi rétegek anyagi helyzetének javítását, és elítélte a másként gondolkodó, mindenekelőtt liberális és baloldali polgárok elleni kormányzati, valamint a Fidesz köreiből érkező támadásokat.
Az mindenesetre világosan látható, hogy Magyar Péter próbálja kerülni a megosztó témákat, és olyan elemeket helyez előtérbe, amelyek a legnagyobb eséllyel egyesítik az eltérő politikai világlátású szavazókat. Retorikájának kiemelt pontjai a Nyugat-pártiság, a hatalmi ágak elválasztásán alapuló jogállamiság ígérete, a korrupció-ellenesség, az átláthatóság, a jogbiztonság, az egészségügy és az oktatás fejlesztése, a tudományos kutatás függetlenségének biztosítása, valamint a szociális jogok, a szegényebb rétegek helyzetének javítása. A keleti diktatúrákkal barátkozó, egyre erőteljesebb autoriter vonásokat mutató Orbán-rendszer felváltása egy demokratikusabb kormányzattal. Mindezeket Magyar Péter képes volt szélesebb tömegek számára átélhető, hihető és hiteles módon kommunikálni.
Az ország lakosságának jelentős részének körében tényleg megfigyelhető a kormányváltásra irányuló határozott igény, ami óvatos optimizmusra ad alapot azok számára, akik az elmúlt 15 (lassan 16) évet egyértelmű zsákutcának tartják, és akik egyre növekvő aggodalommal voltak kénytelenek szemlélni az autoriter tendenciák fokozatos erősödését Magyarországon. A választásokig azonban, jelenleg úgy néz ki, legalább négy hónap van hátra – és ennyi idő alatt nagyon sok minden történhet. A Fidesz folyamatosan keresi a támadási lehetőségeket, és igyekszik minden egyáltalán kínálkozó ponton ostrom alatt tartani ellenfelét. Világos, hogy Magyar Péternek nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lennie minden téren. Nekem úgy tűnik, hogy politikai intuíciója mindeddig kitartott, és nem követett el súlyos hibákat.
Már most látszik, hogy a parlamenti választásokon kiélezett küzdelem fog zajlani az utolsó szavazatért is. Magyar Péternek minden egyes voksért le kellene hajolnia, egyúttal azonban számolnia kell azzal is, hogy tényleges és lehetséges szavazótábora jóval megosztottabb, sokrétűbb, mint a Fideszé. Ebben a vonatkozásban az egyik legjellemzőbb tendencia, hogy Magyar folyamatosan ugyanolyan éles választóvonalat húz az általa „óellenzékinek” nevezett tömb, mint a Fidesz felé. Ezzel kapcsolatban azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy a kormányváltáshoz Magyarnak feltehetően szüksége lesz majd az „óellenzékinek” mondott tábor szavazataira is. Viszont – és jegyezzük itt meg: Magyar Péter retorikájától nem függetlenül – saját belsőbb táborában és lazább szimpatizánsi körében is jelentős az ellenszenv az „óellenzékkel” szemben. Régi tanulság, hogy a politikában, a választások során kettő meg kettő nem mindig egyenlő néggyel (2022 keserű tanulsága); Magyarnak nagyon kell vigyáznia, hogy az „óellenzéki” szavazók felé úgy tegyen gesztusokat, hogy ezzel saját szűkebb és tágabb támogatói körét se idegenítse el.
Fidesz: ellenségek mindenütt
Magyar Péter törekvéseit alapvetően megkönnyíteni látszik az, hogy a Fidesz az elmúlt 15 év politikáját gyakorlatilag az állandó gyűlöletkeltésre építette fel; szinte minden oldalról és minden irányból ellenségekkel vette körül magát. A jelszavak szintjén magát a szeretet pártjának mutató Fidesz szinte az összes kampányát a gyűlöletre, a zsigeri indulatok fölszítására építette. Ellenségeinek sora oly bőséges, hogy felsorolni is nehéz. A teljesség igénye nélkül: a filozófusok, az értelmiségiek, a tanárok, a diákok, a tudósok, az akadémikusok, az orvosok, a civilek, a melegek, a liberálisok, a baloldaliak, a másként gondolkodók, a kormánytól és a Fidesztől független médiumok, a bevándorlók, Brüsszel, legutóbb pedig az ukránok – általában mindenki, aki nem hódolt be a Fidesznek. Az ellenségek hosszú és látványos sora viszont lehetőség a Tisza Pártnak és konkrétan Magyar Péternek: számukra a felsoroltak mind potenciális szövetségesek.
A Fidesz jól láthatóan ismét vidékről, mindenekelőtt a falvakból és kisebb településekről akarja megnyerni a választást. Ezeken a helyeken – dacára az egyre sűrűsödő, egyre kifinomultabb infrastruktúrát felmutató Tisza-szigeteknek – jól látható Fidesz-fölény van még mindig; olyan településekkel, ahol a kormánypártok szinte a teljes lakosság támogatását élvezik.
A Tisza Párt legnagyobb ellensége ebben a helyzetben az óvatlanság és az elbizakodottság lehet. A Fidesznek a jelen pillanatban is óriási támogatottsága van. A közvélemény-kutatások alapján – még azok szerint is, amelyek a Tisza meggyőző előnyét mutatják – a Fidesznek van még legalább kétmillió biztos szavazója. Ennyivel meg lehet nyerni egy választást; különösen egy olyan rendszerben, amely a Fidesz híreszteléseivel szemben nem a győztesnek vagy a legnagyobb erőnek kedvez, hanem speciálisan a Fidesznek.
A Fidesz már látja a konkrét veszélyt, hogy ezúttal tényleg komolyan elveszíthetik a választásokat. Látszik, hogy kezdenek felocsúdni az elbizakodottságból, és látják, hogy ezt a választást nem nyerhetik meg rutinból. A kampányra szinte végtelen anyagi erőforrásaik vannak, s a Fideszben is vannak olyanok, akiknek van sütnivalójuk, erkölcsi gátlásaik pedig egyáltalán nincsenek. Győzni akarnak, bármi áron. Ráadásul a Fidesz kampányát tényleg a világ több nagyhatalma támogatja: Putyin egészen nyíltan és nyilvánvalóan, de ott van a háttérben Kína is, és Donald Trump is visszatérően támogatásáról biztosította Orbán Viktort.
A Fidesz kampánya, követve a 2014 óta jól bevált receptet, várhatólag három pillérre épül majd. Először is a politikai ellenfelekkel szemben minden platformon és médiumon zajló totális háborúra. Másodszor az egészen ész nélküli pénzosztásra, mit sem törődve a választás utáni helyzettel. Harmadszor egy jól megragadható ellenség kell, amelytől vagy akitől a Fidesz hivatott megvédeni a polgárokat. Ezek most az ukránok lettek. Ez utóbbiból az látszik, hogy a Fidesz most tényleg próbálja a választók felé úgymond a szebbik arcát mutatni, és szeretne minden szavazatért lehajolni. Nem valamely magyarországi csoport ellen zajlik az éppen aktuális gyűlöletkeltés, hanem egy határon túli népcsoport ellenében. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi kampánynak milyen szintig lesz szerves eleme a háborúval való riogatás – ami a 2022-es kampány fő témája volt –, különösen egy esetleges ukrán-orosz békét követően, de ezzel is érdemes számolni.
Az egyik legnagyobb hiba, amit a Tisza Párt ennek fényében elkövethet, hogy alábecsüli a Fideszt, akár rafináltság, akár gátlástalanság tekintetében. A választásnak akkor van vége, amikor lezárták az urnákat. Addig muszáj résen lenni, és hajtani az összes szavazatért.
Tisza: szövetségesek mindenütt
Attól függetlenül, hogy az emberi feledékenységre alapozva a Fidesz az elkövetkezendő hónapokban megpróbál lehetőleg minden választói csoportnak a kedvében járni, vélelmezhető, hogy az emberek többségének hosszabb távra terjed ki az emlékezete, mint ahogy a Fidesz reméli. Mint azt a korábbi felsorolás mutatja, alig van ma olyan csoport Magyarországon, amelynek érdekeibe a Fidesz ne gázolt volna bele, amelyet ne tett volna gyűlöletkeltés célpontjává. Ők mind a Tisza Párt lehetséges szövetségesei.
Látni lehet, hogy nyilatkozataiban a Tisza mindegyik csoportnak próbál gesztusokat tenni; azzal együtt, hogy retorikájának élvonalába igyekszik lehetőleg olyan témákat helyezni, amelyek politikai törésvonalakon és világszemléleteken átívelően képesek a táborokat egyben tartani. Ebben a szituációban azt lehetne javasolni Magyar Péternek, hogy ne akarjon további konfliktusokat és frontokat nyitni; leginkább a Fidesszel való összecsapásra összpontosítson.
Magyar Péter ugyanis szerintem beleállt több, legalábbis számomra szükségtelennek látszó konfliktusba, a Fidesszel való összecsapáson túl is. A Fidesztől független médiumok időnként megkapták tőle a magukét, amiért a Fidesz nagyotmondásait úgymond naponta lehozták (például nyugdíjügyben), ezzel szemben a Tisza Párt megfelelő javaslatait, nyilatkozatait nem, vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal. Ezek a médiumok általában arról adnak hírt, ami szerintük az újságolvasó emberek többsége érdeklődésére számot tarthat. A dolgukat végzik – miközben a fideszes, illetve Fideszhez közeli média, illetve hatóságok (Szuverenitásvédelmi Hivatal) szüntelen nyomás és támadás alatt tartja őket. Ezeket a médiumokat – még ha Magyar Péter szerint időnként számára kedvezőtlennek tűnő híreket, tartalmakat is hoznak le – érdemes inkább szövetségesként kezelni.
További ilyen fölösleges konfliktusnak látszik az én szememben a jelenlegi budapesti városvezetéssel, közelebbről pedig a Karácsony Gergely főpolgármesterrel való összeütközés. Nézetkülönbség persze lehet. De nekem az a benyomásom, hogy arra a volumenű üzengetésre, csatározásra, ami a sajtó és a közösségi média különböző felületein az utóbbi hetekben lezajlott, nem volt szükség. Értem persze, hogy Magyar Péternek szívügye, hogy demonstrálja különbségét az „óellenzéktől”, melynek emblematikus tagjának tartja Karácsony Gergelyt is, de mégis kevéssé látom indokoltnak az utóbbi idők vonatkozó hangos pengeváltásait. Az az érzésem, hogy ezt jóval diszkrétebben, a háttérben is lehetett volna intézni.
Magyar Péternek tudnia kell, hogy az „óellenzék” nem korlátozódik az „óellenzéki” pártokra, hogy beszélnünk kell „óellenzéki” érzelmű szavazókról, akik mindenekelőtt ezekhez a pártokhoz kötődnek. A következő választás során pedig bizonyos körzetekben lehet, hogy minden egyes szavazatra szüksége lesz a Tisza Pártnak; még az „óellenzéki” szavazók voksaira is. Magyar Péter elemi érdeke, hogy ne tegye túl élessé, túlságosan is áthidalhatatlanná a frontvonalakat az „óellenzéki” tábor felé. Jelenleg az „óellenzéki” tábor több tagja, szimpatizánsa is úgy gondolja, hogy úgyszólván „bármi áron” le akarja váltani Orbán Viktor kormányát és a Fideszt. Viszont minél több konfrontáció van, minél több vélt vagy valós sérelmet könyvel el magának ez a tábor, annál jobban fognak csikorogni a fogak, amikor a választás során be kell valahová húzni az ikszet. Magyar Péter esetleges győzelmében az is fontos tényező lehet, hogy ne csikorogjanak ezek a fogak túlságosan. 2022 – konkrétan a Jobbik részvétele az ellenzéki összefogásban – megmutatta, hogy van az a szintű fogcsikorgatás, amikor a választópolgár azt mondja, hogy kész, inkább nem szavazok.
Persze ott van az a másik fejlemény, hogy Magyar Péter hívei között is vannak olyanok, akiket az „óellenzékkel” való bármiféle együttműködés, vagy akárcsak annak látszata taszíthat el a Tisza Párt és vezetője támogatásától. Nekem az arany középútnak az tűnik, ha Magyar nem próbálja meg nagyon kiélezni az ellentétet ezzel a táborral – nem akar látványos további frontot nyitni a Fidesszel való összecsapáson túl –, és időnként legalább kisebb jelentőségű, a saját tábora számára is vállalható gesztusokat tesz az „óellenzéki” érzelmű szavazók irányában. Egy ennyire kiélezett, ennyire nagy téttel bíró küzdelemben a kétfrontos háború nekem legalábbis rossz stratégiának tűnik.
A jövő forgatókönyvei
Az „óellenzéki” oldalra sorolt pártok helyzete szintén nem egyszerű. Nehezen megjósolható pontosan, hogy ezen pártok indulása – gondolok most elsősorban és kiváltképpen a magukat a baloldalra pozicionáló pártokra – mennyiben gátolná a kormányváltást egy olyan helyzetben, amikor tényleg töredékszavazatokon múlhat minden.
Jómagam – baloldali érzelmű, gondolkodású emberként – nem tartanám kívánatosnak, hogy ha kizárólag jobboldali pártokból álló parlament alakulna jövőre, a választások után – hiszen a Tisza Párt, annak ellenére, hogy számos nyilatkozatában Magyar Péter nyíltan megszólította a baloldali szavazókat, jellegében inkább jobboldali párt. A baloldali pártok kiszorulása az Országgyűlésből – megint csak legalábbis számomra – kiváltképpen akkor vázolna fel rémületes perspektívát, ha a Fidesz maradna hatalmon; különösen azt figyelembe véve, hogy a szélsőjobboldali Mi Hazánk párt, a jelenlegi mérések szerint viszont szinte biztosan bejut. A Mi Hazánk nélkül kormányozó, adott esetben alkotmányozó Fidesznél csak a Mi Hazánkkal együtt kormányozó, alkotmányozó Fidesz tud nagyobb rombolást végezni – abban az országban, amelynek gazdaságában, intézményrendszerében, kultúrájában, társadalmában, az emberek lelkében már eddig is akkora károkat okozott, hogy annak helyreállítása minimum évtizedek, ha nem generációk munkáját fogja majd igényelni.
Ebben a helyzetben a baloldali pártok koordinált, közös indulását tartanám célravezetőnek, hogy minél inkább megnöveljék a baloldal bejutásának esélyét a törvényhozásba. Oly módon, hogy közben figyeljenek a kritikus körzetekre, arra, hogy lehetőség szerint ne ezeken múljon a kormányváltás. Magyar Péternek és a Tiszának pedig azt tartom javasolhatónak, hogy legalább bizonyos pontig mérsékeljék, tompítsák a konfliktusokat az „óellenzék” baloldali részével, különösen annak szavazóival, mert hallgatólagosan, adott esetben kifejezett módon szükségük lehet ennek a tábornak a támogatására.
Mondom mindezt annak tudatában, hogy tökéletesen tisztában vagyok a mindegyik térfélen jelenlévő feszültségekkel, törésvonalakkal, indulatokkal. Mindegyik oldalról jól hallom a fogak csikorgatását. Abban a helyzetben, amelyben most van az ország, úgy vélem, jelenleg arra van a legnagyobb szükség, hogy azok a felek, amelyek leválthatják a Fideszt, vagy hozzájárulhatnak a Fidesz leváltásához, kicsit lejjebb csavarják az indulatokat, tompítsák a feszültségeket, és józanul, megfontoltan és felelősen gondolkozzanak. Csak így segíthetik elő egy testileg és lelkileg is egészségesebb, demokratikusabb, szolidárisabb, műveltebb és kulturáltabb Magyarország születését. Csak így születhet meg valóban egy új remény.
