Az utóbbi nyolcvan év szabályokon alapuló multilaterális rendje megszűnőben van. Helyébe a több-központúság (multipolaritás) lép. Az ezt megtestesítő három nagyhatalom – Kína, Oroszország és az Egyesült Államok – a saját érdekeiket érvényesítendő cselekszik, egyre inkább fittyet hányva a kisebbekre, hátat fordítva a nemzetközi intézményeknek és szabályoknak.
E nagyhatalmi cselekvésmódhoz leginkább az autoriter berendezkedés „passzol”: Kínában egypárti, Oroszországban a titkosszolgálatokra és erőszakszervezetekre alapozott diktatúra. Donald Trump – hatalomra lépésével – áttért az önkényes nagyhatalmi politizálásra, a tranzakcionalizmusra. Az amerikai elnök mindent megtesz, hogy az Egyesült Államokat a személyes autokrácia útjára terelje. Egy multipoláris világban ugyanis nem egyenlő államok vannak: az erősebb joga érvényesül. Ez pedig a belpolitikában autokráciát, majd diktatúrát jelent.
***
A mai világban egyedül ennek a trojkának a tagjai rendelkeznek ún. „globális titkosszolgálatokkal”. Globálisak, mert világszerte tevékenykednek; minden lehetséges információt hatalmas adatbázisokba gyűjtenek össze, majd azok újra és újraelemzésével további értesüléseket nyernek ki; mindezt lehetővé teszi az is, hogy nemigen foglalkoznak adatkezelési, személyiségi jogi aggályokkal.
Oroszország és Kína szolgálatainak egyik alapfeladata diktatúráik stabilitásának, országaik nagyhatalmi státusának védelme. Meghatározó a belbiztonsági, azaz állambiztonsági funkció.
Az Egyesült Államokban a szolgálatok alapvetően nemzetbiztonsági jelleggel működtek eddig. A trumpi fordulattal azonban a „másként gondolkodás” – azaz a demokrácián iskolázottság – is elkezdett kockázattá válni. Nem az ország számára, hanem az elnök szemében.
Ahogy az elnök azonosítja magát az amerikai nemzeti érdekkel, úgy tolja el az amerikai nemzetbiztonsági rendszert állambiztonsági irányba. És – részben ezáltal – ő maga válik a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázattá Amerika számára.
***
Kínában a szolgálatok feladata a népesség átfogó ellenőrzése, a kritikus hangok elfojtása. Minden második polgárra jut egy biztonsági kamera... A világban a kínai szolgálatok a Peking számára kiemelt célok elérését segítik: gazdasági befolyás, függőség, ellátási láncok, kritikus nyersanyagok, technológiai tudás. A biztonság- és katonapolitikában az USA az elsődleges célpont. Kínának Tajvan nemcsak önmagában fontos. Birtoklásával Kína megtörné a Dél-Koreától Indonéziáig húzódó szigetlánc amerikai ellenőrzését, szabad kijutást kapva a Csendes-óceánra. Ezért kulcsfontosságú az amerikai katonai képességek és szándékok ismerete.
Oroszországgal szemben látványosan felfutott a kínai kémkedés. Moszkva ne is győzzön, ne is veszítsen. Peking egyensúlyozásához minden információ szükséges arról, ami Oroszországban és a fronton, a hadseregben, a (hadi)iparban, a gazdaságban és a belpolitikában történik.
Európában a kínai szolgálatoknak a gazdasági jelenlét erősítését kell szolgálniuk. Nem elhanyagolhatók azok az információk sem, amelyek az Európa és Amerika közötti törésvonalakról szólnak. A világ „maradék” részében pedig a gazdasági behatolás, pozíciószerzés, gazdasági függés erősítése a fő cél. Eltérően az oroszoktól, hiányzik a rájuk jellemző ideológiai, az internetet széles körűen alkalmazó befolyásolás. Peking nem propagálja saját rendszerét, megelégszik a gazdasági térnyeréssel, az azon alapuló politikai befolyással.
Az Egyesült Államokban a titkosszolgálatok gyengítése már jóval a hírhedtté vált új nemzetbiztonsági stratégia (National Security Strategy – NSS) nyilvánosságra hozatala előtt megkezdődött. Különösen vészes, hogy a kritikus infrastruktúrát is érintő kiberbiztonság terén felszámolták a nemzeti hírszerzési igazgató, az FBI és a külügy ezzel foglalkozó szervezeteit, a belbiztonsági tárcánál pedig ezek nagy részét. A titkosszolgálati közösség vezetését dilettáns lojalistákra bízták, jelentős mértékben leépítették a nemzetbiztonsági apparátust és az Oroszországgal foglalkozó szakértői bázist. Amióta Trump az amerikai külpolitika legérzékenyebb kérdéseit a baráti (golfpartner) és a családi kör (vő) tagjaira bízta, szemmel láthatóan nem jutnak el hozzájuk a hírszerzési értékelések – vagy nem is érdekli őket.
Donald Trump elkészítette a vádiratot Európa ellen, a kárörvendő Orbán Viktor politikájával Magyarország a maradék súlyát is elveszíthetiBizakodásra ad okot, hogy az amerikai szolgálatok valós nemzetbiztonsági kockázatokat feltáró képességeit még nem sikerült felszámolni. A legutóbbi (szeptember végi) Oroszország-értékelés homlokegyenest ellentétes Trump felfogásával. Megállapításai szerint Moszkva nem mondott le a szovjet befolyási övezet visszaállításáról, törekvései egész Európa számára meghatározó biztonsági kockázatot jelentenek.
A december 4-én megjelent NSS új fejezetet jelent az amerikai szolgálatok feladatrendszerében – totális orientációs válságot okozva. Ebben Kína – miközben a valóságban legfőbb gazdasági és potenciális katonai vetélytárs – nem említtetik ellenségként. Szerepel a vele szembeni feladatok között a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés, az ellátási láncok, a szabad kereskedelmi útvonalak kérdése, továbbá valamilyen mértékig Tajvan.
Vlagyimir Putyinnak esze ágában sincs engedni, béke helyett birodalmat akarOroszországot önálló problémaként szinte nem is említi az NSS, miközben az Oroszországgal fennálló nukleáris paritás mindmáig az egész világ biztonságpolitikai rendszerének egyik alapja. Az orosz-ukrán háborúban legfeljebb „felek” vannak, nem agresszor és áldozat. Itt is szerencse, hogy az amerikai szolgálatok „teszik a dolgukat”: támogatásuk nélkül Ukrajna hamarosan elveszítené a háborút.
Az NSS szerinti „nyugati hemiszféra” – azaz a tágabb értelemben vett egész amerikai kontinens – az, ahol a szolgálatok folytathatják hagyományos feladataikat. Sőt, erőteljesen újrafejleszthetik azokat.
Az NSS „újdonsága” – a szolgálatok számára is – hogy Amerikának egyetlen valós ellensége van: a demokratikus Európa és az Európai Unió. Ők nincsenek felkészülve arra, hogy az évtizedes szövetséges ellenséggé vált. Felbomlasztásukat a szélsőséges, nacionalista politikai erőket támogatva kellene elérni. Lényegében ugyanazt követve, amit az orosz szolgálatok jó tizenöt éve végeznek Európa ellenében. Eközben sem az EU-nak, sem a NATO-nak nincs érdemi – úgynevezett műveleti – hírszerző és elhárító képessége. Reményre a „Tettrekészek Koalíciója” adhat okot, ha képes lenne ilyen kapacitások kifejlesztésére.
***
Magyarország az alapjaiban megváltozott világrendben Oroszország és legutóbb Trump oldalára állt. A változás 2010-től – a második, illiberális rendszerváltástól – kezdődött. Ahogyan a rendszer autoriterré vált, úgy „műtötték át” Orbánék a magyar titkosszolgálatokat nemzetbiztonságiból állambiztonságivá. Feladatuk: a hatalom megtartásának elősegítése. Belföldön egyre nagyobb „figyelem” irányul az ellenségként kezelt politikai ellenzékre, a független sajtóra, a civil szervezetekre. Külföldön a nyugati főellenség a jogállamiságot számon kérő „Brüsszel”, keleten pedig az orosz agresszió áldozata, Ukrajna. Ennek megfelelően alakulnak az Alkotmányvédelmi Hivatal (elhárítás), az Információs Hivatal (hírszerzés) és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat feladatai.
Mindezt – különösen 2022-től – a polgári szolgálatok (Információs Hivatal, Alkotmányvédelmi Hivatal, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) irányításának teljes centralizálása, azaz a propagandaminiszter alá rendelésük kísérte. A hatalom iránt teljes mértékben lojális vezetőket helyeztek pozícióba. Megszűnt az érdemi törvényhozási ellenőrzés, kétséges a legérzékenyebb eszközök (például a lehallgatás) alkalmazásának törvényessége. Az autokrácia felé mutató lépésként kétharmados törvények (nemzetbiztonsági, rendőrségi honvédségi) kormányrendeleti úton való módosításával 2025 nyarán rendőrségi jogosítványokat (letartóztatás, házkutatás) kaptak a szolgálatok, majd szeptemberben külföldi „akciózásra” jogosították fel a Terrorelhárító Központot.
Mindez nem maradt következmények nélkül a magyar szolgálatok nemzetközi kapcsolataiban sem. Magyarország ma súlyos bizalomhiánnyal küzd nyugati – legalábbis európai – szövetségeseinél.
Eközben a gyakorlati politikai együttműködés esetei láthatók a hatalom magyarországi birtokosai és az orosz titkosszolgálatok között. A kínai titkosszolgálati vezetéssel pedig megtörtént a legmagasabb szintű politikai és szakmai kapcsolatfelvétel. A fentiek további következménye az elhárítás meggyengülése: az ország titkosszolgálati átjáróházzá vált.
***
A parlamenti választás közeledtével a NER egyre jobban kapaszkodik a hatalmába. Felhasználhatja erre a titkosszolgálatokat? A magyarokat és/vagy az oroszokat? A hazaiakat csak óvatosan. Itt ugyanis nem sikerült olyan mértékű „rendszerváltást” elérni, mint a külügyben. Legfeljebb akkor próbálkozhatnak ezzel, ha ún. „fehér-papíros módszerrel” teszik: a leglojálisabbakat bevonva, dokumentálás, azaz hivatalos jóváhagyás és iktatás nélkül. A kiszivárgás kockázata így nagy lenne.
Az oroszokkal más a helyzet. Olyan megoldások kerülhetnek szóba, amelyek alkalmat adnak a jelenlegi „veszélyhelyzet” szükséghelyzetté (belső fenyegetés), vagy szükségállapottá (külső fenyegetés) emelésére. Az előbbire lehet példa egy ügy fabrikálása, amelyben például a Tisza Párt az internet felhasználásával „beavatkozik a választási kampányba” és ehhez „ukrán segítséget vesz igénybe”. Az utóbbi pedig lehetne valamilyen határ menti diverzáns „ukrán provokáció” vagy atrocitás a kárpátaljai magyar kisebbség ellen.
Medián: A magyarok 83 százaléka tart elképzelhetőnek külső befolyást a választásokba, a többség Oroszország irányából***
A szolgálatok csak egy politikai, a jogállamiságot helyreállító rendszerváltással formálhatók vissza újból állambiztonságiból nemzetbiztonságiakká. Új nemzetbiztonsági törvényre van szükség, amely valamennyi szolgálatot egységes jogállami ellenőrzés alá helyezi mind a törvényhozás, mind a bírói és a végrehajtói hatalom részéről.
A megváltozott hazai és nemzetközi feltételek megszabta feladatrendszer, az átalakult modus operandi az alapja a kívánatos titkosszolgálati struktúrának.
Nem a jelenlegi szervezetek között kell elosztani a feladatokat. Az új geopolitikai, geoökonómiai és globális kihívások (terrorizmus, extremizmus) szabják meg a struktúrát; a hagyományos, külön szolgálatokba szervezett feladatokat (hírszerzés-elhárítás) és szervezeteket (polgári-katonai) az új feladatokhoz kell igazítani.
Egy egyszerűbb struktúrához szükséges a jelenlegi szolgálatok feladataiban meglévő párhuzamosságok kiküszöbölése, és ezzel az erőforrások hatékonyabb felhasználása. Megszüntetendő a Szuverenitásvédelmi Hivatal, a Nemzeti Információs Központ. A Terrorelhárító Központ feladatai felosztandók a szolgálatok és a rendőrség között.
További elengedhetetlen feladat a bizalom és az együttműködés helyreállítása az európai szövetséges szolgálatokkal. Mint ahogyan újjáépítendő a hazai kémelhárítás, valamint a kiberbiztonsági rendszer is.
***
A demokrácia visszaszorulóban van az egész világon. A nagyhatalmakat a demokratikus szabályok csak akadályozzák érdekeik érvényesítésében. Az Egyesült Államok is beállt ebbe a nagyhatalmi sorba. Európa, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea, Japán, Brazília maradtak a demokrácia szigetei a világban. Súlya alapján Európán és demokratikus szövetségesein múlik, fennmarad-e a demokrácia a világban.
Az Orbán-rezsim ezzel szemben a diktatúrákat és autokráciákat választotta. Az áprilisi választás tétje, hogy – Európában elsőként – egy ország képes-e a tekintélyuralomról visszatérni a demokratikus útra. És példaértékű abban a tekintetben is, hogy képes-e visszaalakítani állambiztonsági szolgálatait nemzetbiztonságivá.
