Az oceanográfiai kutatásokról rendszeresen beszámoló amerikai SETI Intézet honlapján mérföldkőnek számító kísérletről olvashattunk jó két éve, a Nemzetközi Űrkutatási Akadémia által létrehozott intézetük és az alaszkai bálnaalapítvány közös expedíciója kapcsán. Évről évre visszatérő téma lett belőle, miután a kutatócsapat közelről találkozhatott egy nem emberi intelligenciával: a világon első ízben sikerült 20 perces beszélgetést folytatni egy Twain nevű hosszúszárnyú bálnával (Megaptera novaeangliae), méghozzá a saját nyelvén.
Az IFL Science beszámolója szerint az eszmecsere pontos tartalmát ugyan még nem sikerült teljes egészében feltárni, de annyi bizonyos, hogy a kutatók által Twain néven lajstromba vett felnőtt nőstény nemcsak reagált a tengervíz alatti hangszóróból sugárzott hívó szignálra, de az expedíció hajóját követve, párbeszédszerű megszakításokkal válaszolt is azokra az akusztikai sorozatokra, „kapcsolatfelvételi” hívásokra, amelyeket a kutatók korábban rögzítettek.
Twain megközelítette és körbeúszta a csapat hajóját, miközben társalgási stílusban válaszolt az „üdvözlőjelre”.
A 20 perces beszélgetés során Twain folyamatosan reagált minden hívásra, és különbséget tudott tenni az egyes leadott jelek közötti intervallumváltozásokra. A találkozás leírására és elemzésére a Peer J. folyóirat vállalkozott „Interaktív bioakusztikus lejátszás mint eszköz a nem emberi intelligencia észlelésére és felfedezésére, azaz beszélgetés egy alaszkai hosszúszárnyú bálnával” címmel. Úgy vélték, hogy ez az első ilyen jellegű kommunikációs esemény emberek és hosszúszárnyú bálnák között a vízi emlősök „nyelvén”. Dr. Fred Sharpe, a tanulmány társszerzője, az Alaszkai Bálnaalapítvány munkatársa hozzátette, hogy a hosszúszárnyú bálnák rendkívül intelligensek, összetett saját társadalmi rendszerük van, eszközöket – buborékokból hálókat – készítenek a halak fogásához, és széles körben kommunikálnak egymással is, például egyedi dallamokkal, amit társalgási stílusként is értelmezhetünk.
A kutatók szerint a bálnákkal történt kapcsolatfelvétel az első lépés az intelligens földi, nem emberi kommunikációs rendszerek felderítésében. A fentiekhez tegyük hozzá azt is, hogy a tudósok már korábban is megállapították, hogy a hosszúszárnyú bálnák bizonyos agysejtjei az emberihez hasonló jellegzetességeket mutatnak. A vizsgált agysejttípusok az ember, a főemlősök és néhány cetféle agyának sejtjeihez hasonlítanak, ami azt jelentheti, hogy a hosszúszárnyú bálna a korábban feltételezetthez képest sokkal intelligensebb.
A fejlett agysejtállomány magyarázhatja a faj magatartásának néhány olyan vonását is, amelyek alaposan eltérnek a többi emlősétől.
Idén egy nemzetközi kutatócsoport elemezte a hosszúszárnyú bálnák „énekéről” készült, nyolc éven keresztül Új-Kaledónia mentén gyűjtött, hallhatóan nyögésre, fütyülésre, ugatásra, sikolyra és nyikorgásra emlékeztető hangokat.
A Science Magazin legutóbbi, erre vonatkozó tanulmánya szerint a hangokat jellemzően a csecsemők beszédének értékelésére használt kvantitatív módszerekkel vizsgálták, és megállapították, hogy az emberi nyelvek kulturálisan kialakult tanulhatósága a hosszúszárnyú bálnák énekére is érvényes.
A létszám nem minden
Az elmúlt évtizedekben a hosszúszárnyú bálnák száma világszerte növekedni kezdett. A bálnavadászat korlátozása lehetőséget adott a fajnak a regenerálódásra, ezért sokan természetvédelmi sikertörténetként tekintenek erre a folyamatra. A legfrissebb kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy a látható felépülés mögött komoly genetikai problémák húzódhatnak meg. A populációk gyarapodása ugyanis nem jelenti automatikusan azt, hogy a faj genetikai állapota is egészségesebb lett. A kutatók a mai hosszúszárnyú bálnák DNS-ét vizsgálták, és összehasonlították a múltbeli populációk genetikai mintázataival. Az eredmények szerint a genetikai sokféleség jelentősen csökkent a korábbi évszázadokhoz képest. Ez azért fontos, mert a genetikai változatosság alapvető szerepet játszik az alkalmazkodóképességben és a túlélésben. Amikor a bálnavadászat idején a populációk drasztikusan visszaestek, csak kevés egyed maradt fenn. Az ő génjeik határozzák meg a mai állomány genetikai alapját, amely jóval szűkebb, mint korábban volt. A vizsgálatok kimutatták, hogy a jelenlegi bálnapopulációk genetikai állományában több olyan mutáció található, amelyek enyhén káros hatásúak lehetnek. Ezek nem okoznak azonnali betegséget, de hosszabb távon gyengíthetik az állatok ellenálló és alkalmazkodóképességét.
