Döntésük részben a pár férfi tagja, Biró György új munkavállalási lehetősége, másrészt az itthoni nyomasztó politikai és kilátástalan gazdasági légkör miatt vált véglegessé. Az okok árnyalásáról Bécs kertvárosában, a Wien folyóra nyíló, új építésű, panorámás otthonukban beszélgettem velük, egy finom kávé mellett. Többek között arról esett szó, mi a különbség a magyar és a bécsi munkakörnyezet, erkölcsi, anyagi megbecsülés, főnök-beosztott viszony, kollegiális kapcsolatok között; a fejlődési lehetőségekről, s hogy miként kezdtek neki a lakáskeresésnek, volt-e elképzelésük, mennyi idő kellett az ideális lakás megtalálásához, a költözéshez.
„A LinkedIn-en találtam rá az álláslehetőségre, amely üzletfejlesztési és kereskedelmi igazgatói pozícióra szólt egy űripari cégnél – vág bele történetükbe György. – Többkörös állásinterjúban történt a kiválasztási folyamat. Először online mérték fel, ki vagyok és mit tudok, majd kiutaztam a cég bécsi székhelyére, ahol egy személyes beszélgetés következett, végül még egy online egyeztetés volt a szerződés részleteinek megtárgyalására.”
Arról, hogy mi a különbség a magyar és bécsi munkakörnyezet, erkölcsi, anyagi megbecsülés, főnök-beosztott viszony, kollegiális kapcsolatok között, György ezt mondja: „A munkakörnyezet elsősorban a feladat legoptimálisabb elvégzését támogatja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden nagyon jó minőségű, elérhető, de nem feleslegesen hivalkodó. Összehasonlíthatatlan kultúrája van a visszajelzésnek és egymás támogatásának a korábbi tapasztalataimhoz képest. A főnök-beosztott viszony kifejezetten szakmai alapú, emberi és szakmai bizalomra épül (elhiszik, hogy meg tudom csinálni a feladatot). Remek összetartás, példamutató munkabírás, és nagyfokú diverzitás jellemzi a kollegiális kapcsolatokat, tizennyolc különböző nemzetiség képviselteti magát a nyolcvanöt fős cégben.”
