A hallássérült tartalomgyártó (tiktokon @signwithjj), aki brit jelnyelvre fordít népszerű dalokat, nemrég felfedte, hogy évekig nem foglalkozott a problémával, míg a 2019-es pandémia idején észre nem vette, hogy valójában szájról olvas. A titokzatos tiktokos rózsaszín hajú JJ (Jelelj JJ-vel profil) most már jelnyelvet is oktat a közösségi hálón Nagy-Britanniában.
A kötelező maszkviselés világszerte növelte a hallássérültek számát, amiről több kutatás is készült.
Több audiológiai vizsgálat kimutatta, amellett, hogy a szájról olvasás ellehetetlenülése hihetetlenül megnehezíti a hallásproblémákkal élők dolgát, a maszkok csökkenthetik a hang tisztaságát.
Harriet Dyer, egy amerikai humorista is hasonlóról számolt be: amikor felkerültek a maszkok, nem értette, hogy mit mondanak az emberek, hirtelen bezárult számára a halló világ.
„Egy olyan családból jöttem, ahol a tévén mindig volt felirat.” Ez egy gyakori jelenség auditív feldolgozási zavarral és a rejtett hallásproblémákkal élőknél.
Gyakran a mankók észrevétlen használata miatt késik a diagnózis.
„Apukám mindig azt mondta, hogy a szemüvege nélkül nem hall. Nem csoda, hogy most már hallókészüléke van” – írta az egyik kommentelő. A témával kapcsolatos posztok és videók alatt tömegével osztják meg saját történetüket az emberek arról, hogy korábban eszükbe sem jutott, hallásukat diagnosztizálni kellene . Többen arról számolnak be, hogy a környezetük figyelmetlennek, vagy túl hangosnak bélyegezte őket, és később derült ki az orvosi rendelőben, hogy mi áll a dolog hátterében.
Néhány árulkodó jel, ami esetleg ma is segíthet a probléma felismerésében és kezelésében: háttérzajban nehezen érted meg a beszédet; gyakran kell megkérned másokat, hogy ismételjék meg a mondanivalójukat; mások felhívják a figyelmed arra, hogy túl hangosan beszélsz, vagy hangosan hallgatod a tv-t, rádiót; nehezen tudod beazonosítani, hogy milyen irányból hallod a hangokat; gyakran tapasztalsz fülzúgást; kirekesztve érzed magad társaságban, vagy úgy tűnik, mintha mindenki motyogna; amikor a beszélgetőpartner feléd fordul, jobban érted, amit mond.
A népesség ötöde él hallássérüléssel
Napjainkban több mint 1,5 milliárd ember él világszerte valamilyen fokú hallásvesztéssel vagy hallásproblémával a WHO (Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint, ez a teljes népesség közel 20%-a. Ebből körülbelül 430 ezer ember él súlyos hallásvesztéssel - köztük siketséggel. 2,5 milliárdra nő a hallásproblémával élők száma 2050-re, amennyiben nem kezelik időben a hallásveszteséget. Ezenfelül 700 millióan kényszerülhetnek hallásrehabilitációra. A hallásproblémával élők segítése egy-egy társadalom gazdaságára is hatással van. Ha időben kezelik, akkor ma még csak 1,4 USD-be kerülne személyenként a hallásprobléma hatékony kezelésére fordítandó összeg, s ez 10 év múlva 16 dolláros globális „társadalmi nyereséget” hozna személyenként.
„A húszas éveimben gyakran a szememre vetették, nem reális, amit álmodok. Mármint az, hogy filmet készítsek. Még jó, hogy akkoriban nem hallottam őket” - emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre Chrissy Marshall amerikai filmrendező, aki születése óta súlyos hallássérült, azonban ez nem állította meg abban, hogy álmát valóra váltsa. Aktívan küzd a hallásproblémákkal élő emberek életének hiteles filmes adaptálásáért, tartalomkészítőként pedig rövid videókat posztol a siket emberek mindennapi tapasztalatairól. A családjában ő az egyetlen siket személy, a családtagjai nem ismerik a jelnyelvet. Családi összejöveteleken zavarban érezte magát, megterhelő volt részt venni ezeken az eseményeken is. Hisz a nagyothallók gyakran kívülállónak érzik magukat, s bántja őket, hogy terhet jelentenek a család számára. Életüket úgy írja le: egyenlőtlen pályák, egyenlőtlen esélyek. A nagyothalló érvényesülése a társadalomban rengeteg akadályba ütközik, s nem mindegy, hogyan veszi be a kanyarokat, hogy segítik vagy lenézik.
Nálunk jobb az arány
Hazánkban mintegy félmillió embert érinthet „a láthatatlan" és egyéb halláskárosodás – legalábbis a legutóbbi (2023-as), a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) összesítése szerint, amit a WHO adatai is mutatnak: a lakosság 5%-a élhet hallássérüléssel. Ebbe a számba beleértendő a siketek közössége is, ami megközelítőleg 60 ezer embert jelent. A fiatalok helyzete épp olyan nehéz a nagyothalló oktatás esedékessége miatt, mint az idősebb korosztályé, akiknek többsége a felmérések szerint egyedül él. A kiszolgáltatottság általában jellemzi a halláskárosult társadalmat, mert gyakran rejtett diszkriminációként élik meg mindennapjaikat. Társadalmi és anyagi támogatásra szorulnak, mivel jelentős ösztönzők híján nem eléggé nyitott a munkaerő-piac, és emiatt nehezen találnak munkát.
