Palágyi Péter Pál: Méltányosság

Van egy ember
a lágerben,
jár-kel, mindenkihez van szava,
ha csak annyi is: Nnna?
Forgószél, vagy mint a tatárok járása.
Hadarva beszél. Mire megérted, rájössz,
rád parancsolt.
Azt mondja, segít.
Aztán azt veszed észre, nincs munkád.
Sokszor bírálják.
Nekem ambivalens érzéseim vannak.
De többnyire fellógatnám egy lámpavasra.
Persze nem teszem.
Megteszi helyettem más.
Tegnap már kékült az arca, a nyelve kilógott.
A főnök megkereste, és magával vitte.
Kék festékkel mázolta a konténereket és koncentrált.
Na, akkor azt gondoltam: ez így jó!
Megkötöttem a cipőfűzőmet,
és végeztem tovább a dolgomat.