Süveg Szilvia: Oláhné Péli Adél eladja magát a sztambuli bazárban

Pista, nem tetszik ez a pongyola neked? Akkor vegyél egy másikat! Úgysincs egy rendes ruhám se, amit viselhetnék. Milyen háj? Ez alkat, kérlek szépen, nem tehetek róla, anyám is meg nagyanyám is ilyen volt. Azt mondtad, szereted. Tudod, hogy van, ahol érték a kövérség? A Merkli Zsuzsit is meg akarták venni a török bazárban, nem emlékszel? A férje mesélte, hogy alig volt nyugta két hétig, amíg Törökbe voltak, mert mindenki alkudni akart az asszonyra. Mit szőke a Merkli Zsuzsi? Hát csak úgy szőke az, ahogyan én. Festeti, nem tudtad? De majd befestem én is, ha kell. És kimegyek a sztambuli bazárba, aztán csak nézhetsz majd, Pista, ha nem leszek egyszer itthon. Tudni fogod, hogy hol keress. Nem néztem sorozatot. Nincs nekem arra időm. Utoljára az Összetört szíveket láttam, azt is csak félig. De tudom, hogy a törökök szeretik a teltkarcsú nőket. Fügét meg datolyát etetnek velük, és kímélik őket minden munkától, hogy szépen hízzanak. Mindenük megvan a háremben. Nem beszélek hülyeségeket. Kimegyek, és jelentkezek a hárembe. Majd megtetszem ott a török szultánnak. Mi az, hogy nincs már török szultán? Akkor majd lesz! Azt hiszed, nem találok én magamnak egy rendes szultánt? Tízet is, ha akarok. Na, akkor majd nézhetsz, amikor majd selyembe, brokátba öltöztet az a szultán. Én leszek az első számú, legkedvesebb felesége, a lábam elé dobja majd egész Isztambult. Odalesz az alakomért. Azt mondja, bármit kérhetek tőle, mindent, érted, mindent megad. De én szerényen csak egy lakosztályt fogok kérni, néhány szolgát, egy szökőkutat, meg rózsákat a kertbe, hogy rózsavízben fürödhessek, azt is csak azért, hogy jó illatú legyen a bőröm. És amikor tálcán szolgálják fel nekem a mandarint, a baklavát meg a sajtos küfenét vagy mit, akkor majd nézhetsz, és majd hiába szólongatsz, a nevemen, mert Adél helyett akkor már Lejlának fognak hívni. Vonulok majd arannyal varrt, gyöngyös, sárga selyemruhámban a türkizkék mozaikcsempén a fürdőbe minden délután, naplementekor, és pálmalevéllel hűsítik előttem a levegőt. Kis findzsában kapom majd a kávét. Igen, már elkezdtem tanulni törökül, findzsa, szeráj, Gül baba. És majd ha megszületik a lányom, majd ő is törökül fog beszélni, és akkor majd sírhatsz, Pista, hogy milyen gyönyörű lányod lehetett volna, ha több eszed van, meg szíved, és kedvesebb vagy, de akkor már bánhatod. De főleg akkor bánhatod, ha kiderül, hogy a leányka nem is a szultáné, hanem a tiéd. Majd mesélek neki az apjáról, ha felnő, de csak ha elmúlt tizenhat, akkor árulom el neki, hogy honnét való ő, és hogy szakasztott az apja, a szeme is, meg a haja is. És mesélek neki majd az itthoni életemről, a nagy szerelmemről, meg az összetört szívemről, hogy bosszúból adtam el magam a török bazárban, mert azt reméltem, majd megmentesz, de te nem jöttél. És hogy a jósnő is megmondta nekem akkor régen, mikor még én is csak tizenhat voltam, hogy rossz szerelem ez, nagyon rossz szerelem, és hogy nem szabadulok meg tőle soha, de én nem hittem el neki.