Donald Trump venezuelai rajtaütésére lehet mentségeket keresni, de nehéz. Nicolás Maduro elnök elrablása már csak azért is nehezen indokolható, mert akár gátlástalan drogbáróról van szó, akár nem, noha a vádemelés az utolsó pillanatban megtörtént, érvényes bírósági ítélet nem volt ellene még az Egyesült Államokban sem. Maduro lehet bűnös, de az egész Dél-Amerikát behálózó drogkartellektől beözönlő több ezer tonna kábítószer feltartóztatása szempontjából az elfogása vagy elítélése nem meghatározó fejlemény. A történtek lényegét illetően nagy valószínűséggel a venezuelai kormánynak van igaza, amikor azt állítja, hogy a művelet „egyetlen célja Venezuela stratégiai forrásainak, olaj- és ásványkincseinek megszerzése”.
Ahogyan a nemlétező vegyi fegyverek ürügyén elindított iraki háború esetében is történt, a cél most is az olaj. Irakot ifjabb Bush elnöksége alatt rohanták le az amerikaiak és érdekelt szövetségeseik, amikor Szaddam Husszein rátette a kezét a korábban amerikai és brit olaj világcégek által ellenőrzött kuvaiti olajmezőkre. Az inváziót követően a BP, valamint a kínai CNPC 20 éves kitermelési szerződést kötött Irakkal. Ezzel a történelem addigi legnagyobb olajüzlete jött létre, de nem az amerikai érdekeknek megfelelően.
A következő korszakváltó fejlemény az volt, hogy a világ két legnagyobb palaolajkészletet birtokló országa, az Egyesült Államok és Venezuela (!) a termelési költségek csökkenése és a viszonylag magas világpiaci árak miatt elkezdhette a palaolaj kitermelését. És itt következik Donald Trump venezuelai stratégiájának kulcseleme. Az amerikai palaolaj alacsony kéntartalmú, híg állapotú anyag, aminek nagy része exportban kerül értékesítésre.
Az amerikai olajfinomítók viszont a nagy kéntartalmú nehézolaj feldolgozására specializálódtak, amelynek legnagyobb tartalékai Venezuelában vannak. Tehát az érintett amerikai iparág évi több millió hordónyi olcsó venezuelai olaj beérkezése nélkül veszteséges!
Ezért Washington a teljes venezuelai olajipar megszerzését tűzte ki célul. Ami sokkal nehezebb feladat, mint a Maduro-házaspár foglyul ejtése.
A venezuelai játszma egy kormányváltás erejéig sikeres lehet, lobognak is a győzelmi zászlók. Hosszabb távon azonban Trump elnök nem lehet nyugodt. Az még csak hagyján, hogy a hőn vágyott Nobel-békedíj nagy valószínűséggel ugrott, hiszen az ukrajnai háború gyors befejezésével is gondok vannak. Nagyobb baj, hogy mint a New York Times hírmagyarázói írják, „a történelem bebizonyította, hogy a rosszul körülhatárolt és rosszul definiált katonai missziók gyorsan és kiszámíthatatlanul kiterjedhetnek, és ez végeredményben kudarchoz vezet”. Vietnámtól kezdve, Afganisztánon át Irakig ezt a vélekedést történelmi példák sokasága igazolja.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.