Akárhogy forgatjuk is, bármilyen keserű is kimondani, nincs különbség az Egyesült Államok és Oroszország politikája között. Venezuela példája legalábbis ezt mutatja.
„Ezt az elképesztő dolgot múlt éjjel… meg tudjuk csinálni megint. Megtehetjük újra. Senki sem állíthat meg minket” – biztatja a világot a Foxnak adott telefonos interjújában Donald Trump amerikai elnök a venezuelai elnök elrablása kapcsán. Múlt szombaton egy katonai akció keretében elrabolták a venezuelai elnököt és feleségét. Nicolas Madurót New Yorkban tartják fogva, és bíróság elé akarják állítani. Donald Trump rövid interjújában azt is mondta, hogy az Egyesült Államok képes ilyen különleges akciókra, de ez nem olyan, amit Oroszország művel Ukrajnában. Az ugyanis Trump szerint primitív, és sok ember halálához vezet.
„A Venezuelában végrehajtott katonai akciónak magyar érintettje vagy sérültje nincs. Folyamatos kapcsolatban vagyunk a térségbeli nagyköveteinkkel, hogy egyetlen magyar ember se jusson bajba Venezuelában. A mai napon szintén egyeztettünk a magyar energiaszektor legfontosabb szereplőivel, hogy a venezuelai krízis árfelhajtó hatásait Magyarországon ki tudjuk védeni. A magyar kormány munkában” – írta a magyar miniszterelnök a Facebookon reakcióként. A magyar kormányfőnek ennyi mondanivalója volt az eset kapcsán, pedig most megtehette volna, hogy kicsit elidőzik a történtek felett, hogy mondjuk elpöfög néhány keresetlen mondatot a nemzeti szuverenitásról, aminek az olaj árnyékában annyi értelme sincs, mint egy hete még lett volna.
Az Orbán vezérelte magyar külügynek persze semmi oka, hogy zavarba jöjjön, végtére is nyíltan megvan a közös platform, ahol Putyin és Trump demokráciája összeölelkezhet.
Az, hogy ez az ölelkezés még nem járt áldozatokkal, nem jelent semmit.
Az 1945 utáni világrendet elsősorban az USA hozta létre, Európában is. A rendszer mostanra valóban elavult lehet, de a második világháború utáni multilaterális világ felrúgásával az Egyesült Államok nem biztos, hogy jól fog járni – írja egy megfigyelő. A kérdés csak az, mit tehet a világnak az a fele, amely elutasítja Trump és Putyin politikáját. Talál-e szövetségest a maga is erősen megtépázott Európa a világban, amellyel összefogva érvényes ajánlatot tehetne a demokráciába belefáradt-belelustult, populista álmokban ringatózó közönségnek? Van-e olyan elszánt és erős Európa, hogy valóban önálló külpolitikába fogjon, hogy mindezzel nem késett-e el máris, ahogy túlságosan későn ébredezik Orbánt és sírásó társait figyelve?
Az Egyesült Államok, szakítva az elvvel, hogy demokráciát sem lehet exportálni, most szakított ezzel a gyakorlattal. Egyben azzal is, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el az erő jogát. Akkor sem, ha Nicolás Maduro mocskos gazember volt, és akkor sem, ha a nemzetközi jog egyelőre túl zsenge ahhoz, hogy számonkérje az akár köztörvényes bűnöket is.
Az ököljog, amelynek visszatérésén Trump lelkesen sürgölődik, ezen nem segít. Ez csak kikövezi az utat egy újabb világháború előtt, amellyel a magyar kormány előszeretettel játszadozik.