Nem csupán egy látványos tárlatról van szó, hanem egy olyan ritka dokumentum együttesének bemutatásáról, amely a II. világháború legsötétebb éveiben született, a megszállás tapasztalatából és az ellenállás szelleméből táplálkozva. Calvo műve nem egyszerűen illusztrációk sora, hanem egy vizuális tanúságtétel, amelynek történeti jelentősége mára felmérhetetlenné vált.
A fenevad halott! 1943 és 1945 között készült el, a német megszállás alatt, a cenzúra és a fenyegetések árnyékában. Ez a körülmény jelentősen meghatározza a mű jellegét: a képregény nem pusztán narratív alkotás, hanem ellenállási gesztus, egy olyan világban, ahol a nyílt kritika és politikai kommentár súlyos következményeket vonhatott maga után. Calvo és szerzőtársai – Victor Dancette és Jacques Zimmermann – az allegória eszközéhez nyúltak, a II. világháború történetét az állatvilág szereplőire vetítették rá, hogy ezzel elkerüljék a cenzúra figyelmét, ugyanakkor annál erőteljesebb kritikát fogalmazzanak meg.
A kiállítás egyik legfontosabb erénye, hogy érzékelteti a mű sokrétegűségét. A látogató nem csupán a 77 eredeti kép grafikai szépségét láthatja, hanem megtapasztalhatja azt a kulturális-politikai légkört is, amelyben ezek a képek megszülettek. A farkasokként ábrázolt nácik, az ellenálló francia állatok, az amerikai bölények, a brit kutyák és a szovjet medvék egy olyan metaforikus univerzumot alkotnak, amely első látásra akár meseszerű is lehetne, ám valójában rendkívül súlyos történelmi tapasztalatokat közvetít. A kiállítás kurátorai érzékenyen és tudatosan építették fel a narratívát: a terekben a képregény táblái mellett korabeli dokumentumok, fotók, illegális nyomtatványok, ellenállási röplapok, valamint olyan művészi alkotások kaptak helyet, amelyek a deportálások, a cenzúra, a propaganda és az erőszak világát idézik meg. Így a képregény nem elszigetelt műalkotásként jelenik meg, hanem a korszak vizuális és történeti hálójába ágyazva.
Calvo stílusa különleges helyet foglal el a XX. századi európai grafikus művészetben. Rajzai egyszerre játékosak és rémisztőek, lendületes kompozíciói tele vannak mozgással, dinamikával. Az antropomorf állatok világa, amelyben a farkasok gúnyos vigyorral masíroznak, a nyulak rettegve menekülnek, a békák cselekkel próbálnak túlélni, olyan vizuális nyelvet teremt, amely mögött mély erkölcsi és politikai üzenet húzódik: a diktatúra, az agresszió és az embertelenség nem egyszerűen történelmi tények, hanem az emberi természet legsötétebb oldalai, amelyeket Calvo éleslátással jelenít meg.
Az egyik képsor az ellenség támadása elől menekülő állatcsaládokat mutatja be, akiknek futását bombázások és folyamatos üldöztetés teszi még kétségbeejtőbbé. A jelenetek bemutatják az áldozatok szenvedését, köztük egy anyát, aki halott gyermekét cipeli. A képek ugyanakkor hangsúlyozzák a menekülőkkel szembeni szolidaritást, ahogy a befogadó állatok segítik és vigasztalják őket. A történet végén az angol nép allegóriája, a Buldogok a tengeren keresztül menekülnek és harcolnak tovább, reményt adva, hogy a küzdelem még nem ért véget.
A képsor szövege: „1. Hogy a zűrzavart tetőzzék, a madarak nem haboztak bombázni ezeket a hosszú sorokat, amelyekben nők és gyermekek menekültek. 2. Higgyék el, nem volt ritka látvány egy anya, aki napokon át cipelte halott kicsinyét a karjában, nem akarva megállni, és nem találva pihenőhelyet ebben a lidérces hadjáratban. 3. Micsoda csodálatos szolidaritás mutatkozott meg e katasztrófa idején! Mindenütt kitárt mancsokkal fogadták a szerencsétlen menekülteket. Befogadták, ellátták, vigasztalták őket. De egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy minden ellenállás lehetetlenné válik. Már szinte egész országunkat elárasztották, a romok egyre gyűltek. 4. A mi hőseink, a Buldogok, fáradhatatlanul harcoltak a Farkasok ellen. Kitartásuk példátlan volt, és mindenki csodálta őket. De sem erejük, sem bátorságuk nem volt elegendő ahhoz, hogy végleg visszaverjék az ellenséget. Így hát úgy döntöttek, hogy tengerre szállnak, és ott folytatják a harcot, ahol felülmúlhatatlanok voltak. A vízen még volt remény. Mert ők, a Buldogok, ott érezték magukat igazán otthon, s tudták, hogy ha sikerül megvetniük a lábukat a tengeren, még visszaszerezhetik, amit a szárazföldön elvesztettek. 5. Hatalmuknak köszönhetően a vízen a Buldogoknak sikerült példátlan bravúrral hazájukba visszatérniük, jóllehet tudták, hogy közben társaink egy része a tengeren rekedt, és csak a reményt hagyták meg nekünk, hogy még nincs vége mindennek. Tartanunk kellett magunkat a jog igazságos bosszújának eljöveteléig!”
Egy másik kép a Barbarossa-hadműveletet, a náci Németországnak a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított, meglepetésszerű támadását illusztrálja. A szovjet medve sarlóval és kalapáccsal a kezében hősiesen védekezik.
Ezen a képen a következő szöveg olvasható: „És egy szép nyári reggelen, mint mindig, meglepetésszerűen a Nagy Farkas rátámadt féktelen hordáival a Nagy Medve hatalmas területeire. A csapás olyan rettenetes volt, hogy az egész föld megrendült. Soha nem látott erővel támadva a barbárok úgy tűntek, mindent elsöpörnek. A Medvék próbáltak ellenállni, de a túlerő és a fölényes felszerelés miatt vissza kellett vonulniuk a vérszomjas Farkasok elől. A világ aggódva, egyre növekvő szorongással figyelte a küzdelmet. De a Nagy Medve ébren volt! Úgy tűnt, mindenki számára, hogy enged, de ő tudta, hogy valójában csak szelet és teret enged át, hogy időt nyerjen az ellentámadás előkészítésére. Mégis, ez némi aggodalmat keltett bennünk, mert ha a Fenevad legyőzné a Nagy Medvét, akkor olyan erőssé válna, hogy minden reményünk elveszni látszana, hogy valaha is visszanyerjük szabadságunkat.”
A fenevad halott! volt az első olyan képregény, amely a holokausztot ábrázolta. A deportálások, a konvojok, a „haláltáborokból soha vissza nem térők” képei a maguk allegorikus formájában is megrendítőek. A tárlat térbeli kialakítása – a Rotonde drámai, monumentális tere – tovább erősíti a művek hatását. A körkörös elrendezés lehetővé teszi, hogy a látogató szinte „belekerüljön” Calvo világába, mintha az állatok csatája és menekülésük közepébe lépne. A világítás, a grafikai anyag elhelyezése, az információs táblák részletessége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogató ne csak nézze, hanem értse is a művet.
