Amúgy a tinédzserek hasonlóképpen őrjöngtek a zenekarért, akár a Beatlesért. Koncerteken sikítozó rollergörlök feszítettek az utcákon skót kockás egyenruhában – szigorúan nadrágban –, és óva intettek attól, hogy bárki becsmérelni merészelje Edinburgh ifjú muzsikus hőseit. A jellegzetes uniformisban eleinte szakaszok tűntek fel, ezekből rövidesen néphadsereg, majd globális ármádia vált. Torontóban tízezrek tolongtak a repülőtéren, amikor Kanadába érkezett a Bay City Rollers.
Ötven évvel ezelőtt nemcsak az amerikai elsőség igazolta, hogy a Rollermánia elérte csúcspontját, hanem az is, hogy Nagy-Britanniában 1975 tavaszán sugározták a Bay City Rollers 20 részes tv-sorozata, a Shang-A-Lang első epizódját. (A széria vendége volt Cliff Richardtól Olivia Newton-Johnig, Gilbert O'Sullivantől Alan Price-ig megannyi híresség.)
„A rockzene milliárdos bizniszének nagyfőnökei fél szemmel már az új fogyasztókra tekintettek” – írták a korszakról. „A tiniknek próbáltak meg új kedvenceket találni. A sztárok nem lehettek olyanok, amilyenek ők maguk szerettek volna lenni, hanem olyanokká kellett válniuk, ahogyan azt a hanglemez-forgalmazók elképzelték. Apolitikusoknak, kedveseknek, alkalmazkodóknak, tisztáknak, gondozottaknak. Olyan együtteseket hoztak divatba, mint a Sweet, a Slade és nem utolsó sorban a Bay City Rollers. Számításuk bevált. A tinédzserek a hangversenyeken újra hisztérikus rohamot kaptak, hanyatt estek, a sztárok minden lépését követték.”
Hamarosan külön iparággá vált a fiúbandák előállítása a BCR nyomán.
De egyik sem lett annyira sikeres, mint a Bay City Rollers, amely úgy kapta nevét, hogy tagjai dartsoztak az Egyesült Államok térképén, és a nyilak egyike a michigani Bay Citybe csapódott be. Az együttes első két nagylemeze, a Rollin’ (1974) és a Once Upon a Star (1975) egyaránt az albumlista első helyére került. Szintén Number One volt a szinglik közül a Bye Bye Baby és a Give a Little Love.
Az előbbi jól példázta, hogy visszatértek a hatvanas évek, hiszen a számot eredetileg a Four Seasons nyomta 1965-ben. Amerikában 12. volt a dallal, a Bay City Rollers változata viszont 1975 legnépszerűbb felvétele lett Nagy-Britanniában.
A Rollers mást is merített az előző évtizedből. Feldolgozta az amerikai rhythm and blues-kvintett, a The Avantis 1963-as Keep On Dancingjét, amelyből 1965-ben formált világslágert a memphisi Gentrys; adaptálta továbbá Dusty Springfield eredetileg szintén 1963-as emblémáját, az I Only Wanna Be With You-t. A zenekar nagy dobása volt még a tévéshow-címadó Shang-A-Lang (brit 2. hely 1974-ben), a Summerlove Sensation (3., 1974), a Money Honey (3., 1975), az All of Me Loves All of You (4., 1974), a Love Me Like I Love You (4., 1976) vagy a Remember (6., 1973).
Mindezek hatására a Bay City Rollers lett az első zenekar, amelynek nagylemeze hátsó borítóját – meglehetősen csinos összegért – reklámcélra használták fel. Mivel az együttes korongjaiból 300 millió kelt el, a hirdetések befektetésileg jó helyre kerültek.
Az igényes hazai műbíráló azonban ezt írta az 1980-as esztendők derekán: „A hetvenes évek közepén a popzene krémjét a King Crimson, a Genesis, az Electric Light Orchestra alkotta. Az utánozhatatlan egyediek. A műfaj legalján pedig ott volt a Bay City Rollers, a Middle of the Road, a rágógumis Sweet.”
Amikor az eltartott ujjú kritikus e sorokat papírra vetette, itthon a Neoton Família, amelynek kulcsfigurája elvtárs és úr számára egyaránt vonzó volt, a Jojóval tündökölt. Nem mondom, hogy a Rollers volt az etalon, a King Crimson vagy az ELO nekem is jobban tetszett – bár egészen más világban mozgott, így össze sem lehet hasonlítani a tartános ifjúsági tagozattal –, ám hogy a Bay City Rollers milyen nyomot hagyott, arra bizonyíték az énekes Les McKeown halálának másnapja.
A Daily Record első oldalán ez a csupa nagybetűs szalagcím jelent meg a hatvanöt évesen szívrohamban elhunyt frontember portréfotója fölött 2021. április 21-én: „Bye, bye Baby”.
