Azt állította Orbán Viktor (nemzetközi sajtótájékoztatója előtt adott Facebook-interjújában, arról, hogy hány kérdésre számít), hogy az eseményre ötvenvalahány média regisztrált, és ha mindenki csak egy kérdést tesz föl, az is ötven valamennyi. Tehát – tette hozzá – lehet, hogy itt is alszunk.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem aludt a Karmelitában, mert az esemény csak két és fél óráig tartott, aminél még Putyin is többet szokott vállalni. Mindenki ugyanis csak egyetlen kérdést tehetett föl, és ezt Orbán természetesen előre tudta, de úgy tett, mintha nem tudná.
Azt is állította (ugyancsak a Facebook-on), hogy „Magyarország egy stabil, erős ország, nem kell tartani semmitől”.
Ezzel szemben a tény az, hogy kell, máskülönben Orbán nem kért volna az Egyesült Államoktól pénzügyi védőpajzsot, amit – mint utána a sajtótájékoztatón elismerte – nem kapott meg. Egyébként meg egy stabil, erős országnak minek is kellene mások pajzsa? És pénze.
Azt állította Orbán (a sajtótájékoztatón), hogy az ukránok a következő tíz évre 800 milliárd eurót kérnek az EU-tól a gazdaság és az infrastruktúra helyreállítására, de ha ezt megadnánk, akkor ez tönkretenné Európát, hiszen az európai gazdaság e nélkül is lejtmenetben van.
Ezzel szemben a tény az, hogy Ukrajna nem Európától, hanem a nyugati világtól kért támogatást, és a kérdést először az amerikaiakkal tárgyalták meg. A 800 milliárd ráadásul nem állami segély, hanem jórészt magánbefektetésekből és azok garanciáiból állna össze. Ha Orbán nélkül, hát nélküle.
Azt állította továbbá a kormányfő (a választással kapcsolatban), hogy minden pontosan ugyanolyan, mint 2022-ben volt: ellenzéki összefogás jött létre, még ha újra is van kalibrálva; de ugyanazokkal az emberekkel, tanácsadókkal, szakértőkkel.
Ezzel szemben a tény az, hogy nincs semmiféle ellenzéki összefogás, mert a Tisza erre kezdettől fogva nem volt hajlandó. Ezért a választáson a Tiszán kívül indul a DK, a Kutyapárt, az MSZP és a Jobbik is, sőt még független országgyűlési képviselők is jelöltetik magukat. A Tisza arra is kínosan vigyáz, hogy saját emberei között ne legyen olyan, aki bármilyen módon az ellenzék más pártjaihoz köthető. Orbánt azonban a valóság zavarja a legkevésbé.
Azt is állította a miniszterelnök, hogy az elmúlt négy év Magyarország legsikeresebb beruházási periódusa volt.
Ezzel szemben a tény az, hogy az egyik legsikertelenebb. Olyannyira, hogy 2022-ben ugyan a beruházások még minimálisan nőttek, azóta azonban, 2023-ban, ’24-ben és ’25-ben is jelentősen visszaestek. Ha Orbán a mínuszt nem tudja megkülönböztetni a plusztól, akkor vagy a szemével van a baj, vagy a matematikai tudásával. De az is lehet, hogy éppen most fekteti le egy forradalmian új, illiberális matematika alapjait.
Azt állította ezen kívül, hogy Trump hivatalba lépése óta 13 amerikai beruházás jött Magyarországra, és ez is mutatja, hogy Brüsszelen kívül is van élet.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar gazdaság számára nincs. A magyar exportnak ugyanis nem kevesebb, mint 80 százaléka megy az Európai Unióba. Keleti nyitás ide, Trump-szerelem oda.