Azt kell mondanom, hogy én nagyon sok fontos pozícióban dolgozó, gazdag, sikeres, vidám és mulatságos, de ugyanúgy szerencsétlen, talajvesztett, önmagát tipródva kereső, anyagi gondokkal küzdő, életközépi válsággal birkózó, meghasonlott embert ismerek. Egy dologban hasonlítanak: majd’ mindenki azt állítja, élete legjobb szakasza a fiatalkor volt, a kamaszévek vagy a fiatal felnőttkor, minden más csak utójáték, levezetés és pózcsata. Vannak, akik ezt nem vallják be, azonban ezt onnan lehet róluk is tudni, hogy mikor régi sztorik kerülnek elő, akkor az amúgy megtört szemük csillog, és élet költözik az aurájukba. A legelárvultabb csoport, akiknek csak régi sztorijuk van, mert semmi nem történik velük a nagy rohanásban, hogy életben maradjanak, függőségeiket etessék, Teslára gyűjtsenek, pozicionáljanak, hitelt törlesszenek, megfeleljenek kontrollcsoportjuknak, vagy csapott háttal hülyeségeket hirdessenek, fogyatkozó hallgatóságuknak politikáról, morálról vagy a pénzről.
A teljesen random magyar asztaltársaságban egy edinburgh-i pubban már vagy 30 perce vinnyogva verem az asztalt, annyira röhögök. A gyermekek legalapabb poéncsokra, a kaki szolgáltatja a sztorizást, mindenki elmeséli a szaros, beszarós történeteit, és auránk arany színben világít. Egy ember, aki lengyel üzleti társasúton bekakilt egy parkolóban és végső kétségbeesésében a közeli mezőn lévő madárijesztő leharcolt gatyáját csente el, hogy vissza tudjon menni embertársai közé. A másik Párizs mellett, bicajvásárlás közben kapott hascsikarást, és végül a külvárosi rendőrőrs melletti szemetest vitte be a kisbuszába, telepakolta, majd visszatolta a főbejárat elé. A leghihetetlenebb részben elmeséltem azt a sztorit, amikor találkoztam egy emberrel, aki a főszereplője volt annak az urbánus legendának, miszerint a Sziget Fesztiválon reáborították a ToiToi wc-t. Szegény embert egy szalonnasütésen mutatták be úgy húsz évvel a sztori után, egész este küzdöttem a nevetéssel, mert persze ő nem tudta, hogy egy barátja már elmesélte mindenkinek, ki is ő. A sztori csak húsz év távlatából volt vicces, mert vagy egy fél órát töltött a több száz liter szennylében. Ajtóra borították a punkok és nem tudott kiszabadulni. Kapott is fertőzéseket meg idegösszeomlást. Ekkor jött a csattanó, mert a társaságból valaki jelentkezett, hogy ismeri azokat, akik a tettet elkövették, egy punkbandában voltak anno. Ekkor már annyira röhögtünk, hogy félő volt, élőben is bemutatjuk a beszarás tényállását. A random hozzászóló fuldokolva mondta, a testvérpár aktív punk ötvenévesen is, Berlinben laknak egy foglalt házban, és továbbra is kőkemények.
Mit lehet erre mondani? Kacagtunk és kacagtunk. Másnap Rita megjegyezte, nagyon jó a kisugárzásom: mi történt este?
Ma reggel, egy kedves barátom átküldött egy kisfilmet, egy közösségi oldalon találta. Annyi a sztori, hogy valaki egy autóversenyen filmez a szénabálák alkotta korridor mögött, egy kocsi megcsúszik, a többit ki lehet találni. Minden és mindenki repül a képsorokon. Jómagam csak eldőltem a nappaliban, becsuktam a szemem, repülök. Édes jó istenem, de jó embernek lenni, hogy ilyen barátaim vannak, hogy ilyen kalamajkákba keveredtem, hogy mindent túléltem, és ezért ezeket tudom mesélni a kedves olvasóknak. Történetmesélő vagyok, regös, lantos, Odüsszeusza a modern világnak. Láttam fél éve egy riportot Cseri Hannával (énekesnő és rapelőadó), aki civilben bábművész, de magát történetmesélőként definiálja. Amikor kimondta ezt, hogy gyakorlatilag erre született, lelki társamat láttam meg benne, sorstársamat, akinek olyan memóriatára van, mint egy új generációs szoftvernek.
A barátom elküldte a kisfilmet, nem is kellett semmit kommentelni, mind a ketten ugyanarra gondoltunk.
Brüsszelben nagyon izgatottan vártam Tomát, mert Londonból érkezett. Mindketten nyelvet tanultunk két különböző helyen, egyetemen halasztva egy évet, kiéhezve a társaságra és a bulira. Nagyon elfoglaltak voltunk, egész nap munka és nyelviskola, ezért mikor kiderült, hogy elutazik család, ahol lakom, lesz szabadidőm és hely ahol táborozhatunk, azonnal hívtam a cimborát, aki már vette is a jegyet hozzám.
Amúgy gyerekfelvigyázóként, háztartásbeliként és kertészként dolgoztam, ezért is volt ritka, hogy nem kellett semmi hasznosat csinálnom.
Toma megérkezett, és bevetettük magunkat az éjszakába és nappalba. Vettünk egy hátizsák energiaitalt, átmentünk Hollandiába veretni, majd visszatérve kitaláltuk, hogy menjünk el egy random helyre bulizni. Az állomáson egy genti vonat állt, így erre szálltunk fel. Az állomáson Gentben megkérdeztünk pár fiatalt, mit ajánlanak, és ők egy katedrálisból kialakított diszkót javasoltak. Életem egyik legbolondabb éjszakája kezdődött, pedig elég erős a verseny – maradjunk annyiban, az első ezer legjobb buliban benne volt! Már eleve a bejáratnál jött a meghökkenés, a kidobók, akik magyarok voltak, viccesen vagy bunkón be-beszólogattak anyanyelvünkön mindenkinek, lévén senki nem értette. Mi persze nem jeleztük, hogy honfitársak vagyunk, végül is velünk nem is voltak galádok, csak jó szórakozást kívántak, mi meg bólogattunk mint a fröccsöntött kutyabáb a Wartburg hátsó ablakában.
A hely hatalmas volt és mint kiderült, melegbár. Először nem is értettem, miért van tele a férfi mellékhelyiség nőkkel, de aztán kiderült, hogy ott táborozott vagy húsz transzi. A buli hatalmas volt, a zene fenomenális, az árak királyiak, és a lemezlovas annyira elkészült, hogy a söre azon a lemezen forgott körbe-körbe, amiről éppen nem játszott, és a buli végén arccal esett bele a technikába. Azt hiszem, ez sok mindent elmond az estéről. Toma barátom is elhasalt párszor, a legvégén egy Tiszafa alatt találtam meg méltatlan pózban egy környékbeli parkban. Az volt a fő érvem, amire mindig életre kelt, hogy befizettük Európa valószínűleg legdrágább belépőjét, ezt nem hagyhatjuk annyiban. Erre Toma valahogy felállt, beletöltöttem egy energiaitalt, és mentünk tovább táncolni. Reggel a felkelő nap fénye vert minket orrba, amikor a magyar kidobótrojka, kiterelte a százakat az ódon falak közül.
Az állomásra kiérve hihetetlen szerencsénk volt, mert egyrészt Toma erőre kapott és már nem kellett vinnem, másrészt éppen ott állt egy brüsszeli vonat.
