Kormányfőnket, nem akármilyen euforikus érzés keríthette hatalmába, amikor kijelentette: „a magyar vállalkozások győzelemre állnak.” Mintha a mérkőzés lefújásának pillanatában az eredményjelző tábla 0:3-at mutatna, s a kapitány bekiabálna játékosainak, „vegyétek már észre, mindjárt nyerünk”.
Orbán Viktor rózsásra hangolt jövőképét azonban meglehetősen sötétre festi a valóság: az OPTEN megbízható céginformációs adatai szerint a társas vállalkozások száma harmadik éve csökken.
Több cég tulajdonosai dobták be a törülközőt vagy jutott a felszámolás sorsára, mint amennyi új vállalkozást bejegyeztek a cégbíróságok, lekövetve a hazai GDP 2023 óta tartó stagnálásközeli állapotát. A kormányzat mégis annak a téves elképzelésnek a rabja, hogy a piaci versenyt torzító, sőt az azt lényegében kiiktató hitel- és adókedvezmények kövezik ki az Orbán által emlegetett győzelemhez vezető utat. A döntéshozókat megtéveszti az tény, hogy valóban magasabb lett az olcsóvá váló kölcsönt igénylő vállalkozások száma, de megjósolható, hogy ennek sem a gazdasági növekedésre, sem a vállalkozói kedv ösztönzésére rövid távon érdemi hatása nem lesz. Ennek oka a kiszámíthatatlan gazdasági környezet, a különadók vagy például az árrésstop majdani kivezetésének mozgó dátuma, amelyek korlátozzák a vállalkozások kockázatvállalását.
Egy olyan időszakban, amikor a működő cégek tulajdonosai nem a bővülésre, hanem a saját megmaradásukra koncentrálnak, a még oly kecsegtető távlatokat sem látják biztatónak. Ez az oka annak, hogy tavaly 11 ezerrel mérséklődött a cégek száma, ami nem egy hirtelen fordulat, hanem a lassú leépülés eredménye, ami elsősorban az építőiparban és a kereskedelemben tapasztalható. Nálunk ebben a két ágazatban a legcsekélyebb az alkalmazkodás képessége, amit az is bizonyít, hogy itt nem az önkéntes cégbezárások voltak a jellemzőek, hanem a felszámolások és a kényszertörlések. A vállalkozások aligha állnak győzelemre, már a talpon maradásnak is örülnének.