Péter a BME Villamosmérnöki karán végzett, majd egy multinacionális cégnél helyezkedett el középvezetőként, de 2012-ben leépítették – magyarul: kirúgták. Pár sikertelen állásinterjú után átment lazába, és eldöntötte, fehérgallér-mentes munkákat keres magának. Újra kellett terveznie életútját, amelynek akkor még csak a felénél járt. Amíg nem találta ki, mivel is akar hosszú távon foglalkozni, akasztott emberen kívül minden volt: parkolóőr, csapos, takarító, gondnok. Olyan munkákat vállalt, amiknél nem volt gond, ha egyik napról a másikra megszűnik, mert bármikor talált ugyanolyat. Mindig is szerette a filmeket, bár sosem vágyott a kamera elé – hiszen lámpalázasnak érezte magát –, sőt, színészi babérokra sem tört, pontosabban nem akart a frontvonalban játszani, a statisztálást viszont szívesen kipróbálta.
Annál is inkább, mert az, ha nem is folyamatosan, de bevételt jelentett számára, ami az akkori helyzetében egy Oscar-ral ért fel. Szakmailag szintén elérte, amit akart, játszott Röhrig Gézával, a Kate Winslet főszereplésével készült LEE-ben, legutóbb pedig az Árva című Nemes Jeles-filmben. Szikár alakja, karakteres arca többnyire kegyetlen figurák szerepére predesztinálja őt, de útszéli csavargót, hajléktalant, kocsmatölteléket is többször játszott. Péter a statiszták kulissza mögötti életéről, harcairól mesélt nekem.
– A filmes világban látom azt az előrelépési lehetőséget, amire a jövőmet alapozhatom. Persze, ez nem folyamatos munka, és nem megbízható bevételi forrás, de a kíváncsiságomat és a hivatásbeli igényeimet kielégíti. Emellett foglalkozom vicces pólók nyomásával, és egy zenekar menedzselésével is, de az igazi szerelem számomra a film. Kemény munka a statisztálás, az emberek nem is gondolnák! Már hajnali ötre, de van, hogy háromra a helyszínen kell lennünk, és a forgatás befejezése után még maradnunk kell a vágóképek, snittek felvételére is. Van, hogy huszonnégy órát dolgozom egyfolytában, kis pihenő és ismét kamera elé állok. Ebben az évben az egy filmben való forgatási idő maximuma tizenegy nap volt, ami jó, mert minél hosszabb, annál jobban belehelyezkedhetem egy-egy figura bőrébe. Van olyan is, hogy egyszerre több filmben vagyok jelen párhuzamosan, akkor nagyon észnél kell lenni, melyikben vagyok, és hol tart a történet. Az egyikben borostás koldust kell alakítanom, a másikban viszont egy jólfésült, öltönyös, simaképűt, tehát a külsőmre is figyelnem kell – ilyenkor az egyik filmet el kell engednem.
– Hogyan kezdődött az új karrierje?
– Az első eset, amit zöldfülűként éltem át, mulatságos volt. Óbudán véletlenül rátaláltam egy ügynökségre, és esküszöm, nem tudom, honnan jött, hogy oda bemegyek, de egy délelőtt megtettem, és regisztráltam náluk. Aznap délután jött egy felkérés egy SS-tiszt szerepére. A forgatás helyszínén ruhapróbára küldtek, ahol azt láttam, hogy kábé húsz, magas, szőke hajú és kék szemű, tiszta árja kinézetű, alkatú fiatalember álldogál gatyára vetkőzve, a jelmezére várva. Ahogy megláttak engem, az SS-tisztből azonnal lefokoztak kápóvá. Iszonyatos titoktartás mellett készítették a filmet, a helyszínre érve még mi sem tudhattuk a címét, és azt sem, hogy miről szól. Beöltöztünk, és amíg várakoztunk a csapóra, odamentem egy kollégához, aki elmélyülten nézte a Dunát. Rácsaptam a gumibotommal a vállára, és megkérdeztem: te fiú, nem tudod, mi ez a film és miről szól? Egy kisgyerekről, mondta, és arrébb ment. Később derült ki számomra, hogy a film főszereplője, Röhrig Géza volt az. És a Saul fia című, utóbb Oscar-díjas filmbe kerültem. Ugyan köztörvényes bűnözőből avanzsált auschwitzi kápóként, de egy világhírű filmben debütáltam – nem is olyan rossz kezdet, gondoltam. Abban a jelenetben voltam, amikor a kápók a rabok hamvait lapátolták. Kemény volt lelkileg. A forgatáshoz lementünk a Dunapartra, ahol már várt minket a stáb és tízmillió szúnyog. Nemes Laciról lehet tudni, hogy egy-egy jelenetet akár két napig is forgat, amíg tökéletesnek nem nyilvánítja. Ráadásul sokszor le kellett állnunk a hajók, motorcsónakok miatt, mert sem látványban, sem hangban nem szerepelhettek egy 1945-ben játszódó filmben.
– Hogyan történik egy-egy filmre a kiválasztás?
