Ha egy politikusnak vagy a fiának, apjának, más családtagjának korrupciós ügyei vannak, az büntetőjogi és nem családi kérdés - mondta Orbán Viktor még 1992-ben.
1998-ban ezt fűzte hozzá: "Meggyőződésünk, hogy a korrupciógyanús ügyek amiatt szaporodtak el, mert verseny helyett régi-új kapcsolatrendszerek határozzák meg az üzleti élet jó részét. (...) Elszomorító, hogy olyan ügyekben sem indultak vizsgálatok, amikben kellett volna."
2008-ban pedig mindezt azzal fejelte meg: "Amikor a társadalom érdeke másodlagossá válik az országot vezető szűk csoport napi érdekei mögött, az valóban zülléshez vezet."
Még szerencse, hogy 2019-ben szerinte már rendben mentek a dolgok. Míg 2010 előtt nem volt növekedés, csökkent a közvagyon, emelkedett az adósság - részben azért, mert a pénz nagy részét ellopták -, egy évtizeddel később ennek pont az ellentéte ment végbe. "Márpedig kizárt, hogy jelentős korrupció mellett ez megtörténhetne. A korrupt országok szegények, mi viszont nem vagyunk azok."
Orbán tehát ahogy hatalomra jutott, azonnal megvakult. Már nem látott semmit abból, amit ellenzékből még látott. Szerinte a jelenlegi közbeszerzési törvényünk a legszigorúbb Európában. Ehhez képest a valóság:
1. Egyre kevesebb állami, illetve önkormányzati megrendelés esetében kell lefolytatni a közbeszerzési eljárást. Egyre több az egyedi elbírálású projekt, illetve a zártkörű, meghívásos tender, és még csak az sem kötelező, hogy több cég vegyen részt a megrendelésekért zajló versenyben. Emiatt az elmúlt években ezermilliárdok tűntek el átláthatatlan módon a közös kasszából.
2. A jogi szolgáltatások egy részét kivették a közbeszerzési törvény hatálya alól, ami ahhoz vezetett, hogy a közintézmények és az önkormányzatok tömegesen rendelnek meg ilyen szolgáltatásokat átláthatatlan és ellenőrizhetetlen módon. Ez pedig ellentétes az uniós joggal.
3. Azon cégek is indulhatnak a pályázatokon, melyek azok előkészítésében is részt vettek. Ezen vállalkozásoknak pedig egyértelmű a versenyelőnye a többi jelentkezővel szemben.
4. Ez a "legszigorúbb" törvény lehetővé teszi, hogy ne a legjobb ajánlatot benyújtó társaság nyerje el a megbízatásokat. Ez a korrupció melegágya, hiszen lehetővé teszi, hogy a kiíró elszámoltatás nélkül költse el a közpénzeket.
5. Egyre több a meghívásos pályázat, melyen már versenybe szállni is csak azok a cégek tudnak, melyeket a megbízó kiválaszt. Ez ellenkezik az uniós versenyszabályokkal, miután a közbeszerzés eleve diszkriminatív alapokon indul.
6. Tovább lazították a jogot: korábban kötelező volt legalább három társaságot meghívni egy versenytárgyalásra, ma már elég egy jelentkezőt kiválasztani. Amikor egyetlen cég kerül az állami, illetve önkormányzati megrendelések közelébe, borítékolni lehet a végeredményt. Mészáros Lőrinc is több ilyen pályázaton indult el a cégeivel, és minő meglepetés, megnyerte őket.
7. Az államkötvények értékesítésekor nyíltan szembemennek a törvénnyel és a legalapvetőbb versenyszabályokkal. A közbeszerzési törvény megkerülésével adják el őket.
8. A nemzetbiztonsági vagy különleges biztonsági érdekeket érintő beszerzések egyes adatai tíz évre titkosíthatók. Ezeken a beszerzéseken az elit elitje, egy különleges listán szereplő vállalkozói kör vehet csak részt — szigorúan meghívásos alapon.
Ez a mentalitás egyenes úton vezetett el egy emlékezetes esetig. 2015-ben a DK feljelentette a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökét, Matolcsy Györgyöt és alelnökét, Gerhardt Ferencet, mert nem tüntették fel a vagyonnyilatkozatukban a jegybanki alapítványoktól kapott fizetésüket. Matolcsy akkori érvelése szerint e milliós bevételét az Összefogás az Államadósság Ellen Alapnak, ill. a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítványnak utalja, és azért nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában. Unortodox logika: ha nem marad elkölthető pénzem, akkor be sem kell számolnom róla.
Az ügyészség aztán ezt is parádésan oldotta meg: elismerték, hogy az alapítványoktól származó jövedelem adóköteles jövedelem, de mivel a feljelentett személyek a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek "a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg". Így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna, nem lehet. A szándékosság hiányában pedig a cselekmény nem bűncselekmény.
Az adócsalás egy évtizeddel ezelőtt így lett nem adócsalás. Az igazságszolgáltatás pedig államhatalmi és rendszerszinten legalizálta és legitimizálta az általa is elismert bűncselekményt. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy Magyarországon a korrupció is bocsánatos bűn.