Felszállt a fehér füst a Sándor-palotából, ám senkit sem ért meglepetés: Sulyok Tamás köztársasági elnök bejelentette, hogy április 12-én tartják az idei országgyűlési választást. Szándékosan nem írom, hogy eldöntötte, ugyanis megannyi előzmény utalt rá: az államfőnek körülbelül annyi köze volt a voksolás dátumának kitűzéséhez, mint akármelyik szavazónak. Április második hétvégéje már a tavalyi, tusványosi Fidesz-dzsemborin fókuszba került, hiszen ez az időpont szerepelt Orbán Viktor pólóján, s azóta sem állt elő senki egy újabb verzióval. Nem véletlen, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt is ettől a naptól számolja vissza az általuk jövendölt rezsimváltásig hátralévő időt. Arról már nem is beszélve, hogy egy ügybuzgó Fidesz-jelölt is kiírta már a múlt héten a Facebook-oldalára az időpontot.
Sulyok Tamás tehát afféle rendszerváltás előtti Kovács P. Józsefként csak bemondta, amit tudott bárki, aki nem töltötte kómában az elmúlt fél évet, s ezzel ismételten beárazta magát, illetve az általa betöltött posztot: szuverenitásról, önálló gondolatról, cselekedetről szó sem lehet, maximum egy vasalás vagy palacsintasütés erejéig, ennél komolyabb dolgokról viszont a feje felett döntenek. A Fidesz, vagyis Orbán Viktor döntött, Schmitt Pál, a nemzet golyóstolla méltó utóda pedig úgy viselkedett, mint a hajdani Lada ezerötös hátsó kalaptartóján a bólogató kutya.
Ám ez sem lepett meg senkit, az egyetlen, ami igazán fontos: mostantól hivatalosan is beindul a kampány, mely persze valójában 2006 óta tart permanensen. Ennek ismeretében kijelenthető, kőkemény három hónap vár mindenkire, vélhetően soha nem látott ármány- és mocsokáradattal nyakon öntve érkezünk majd el április 12-re.
A kampány utolsó napjai magukban foglalják majd a húsvétot, s borítékolható, hogy az ünnep sem hoz még csak pillanatnyi megnyugvást sem. Abban viszont sokan bíznak: ha egy héttel később is, de vége lesz. A kampánynak, s valami másnak is: lehet ebből megkésett feltámadás.