Néhány nap múlva kezdődik az év első Grand Slam-tornája, az Australian Open. Magyar szempontból öt játékosunknak is szurkolhatunk egyesben, párosban pedig Babos Tímea révén talán még nagyobbak az esélyeink. Hogyan látja a magyar tenisz jelenlegi helyzetét?
Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a hagyományok miatt mindig lesznek jó teniszezők. Úgy gondolom, ennek alapjait Taróczy Balázs rakta le, az ő öröksége pedig ma is arra ösztönzi a gyerekeket, hogy ütőt ragadjanak. Marozsán Fábiánt és Fucsovics Mártont egyaránt nagyon veszélyes játékosnak tartom. A női mezőnyt kevésbé ismerem, de összességében a magyar teniszezők olyan szinten vannak, hogy jó játékkal és némi szerencsével akár egy Grand Slam-torna negyeddöntőjébe vagy elődöntőjébe is bejuthatnak.
A szomszédunkban évek óta háború zajlik. Ennek következtében az ukrán játékosok nem hajlandók kezet fogni az orosz és fehérorosz teniszezőkkel, és nyilatkozataikban is rendszeresen előkerül ez a téma. Mi a véleménye erről a helyzetről?
Ez az ukrán játékosok számára rendkívül személyes kérdés, és kívülállóként szinte lehetetlen belehelyezkedni a helyzetükbe. Nem tudom, ez segít-e bármiben vagy sem, ebben nem vagyok biztos. Azt viszont teljes mértékben megértem, miért döntenek így.
Az év első napján rendezték meg a Nemek Csatáját, amelyen speciális szabályok mellett a női világranglista vezetője, Arina Szabalenka 6:3, 6:3-ra kikapott Nick Kyrgiostól, aki sérülésekkel és motivációs gondokkal küzd, és jelenleg csak a 671. helyen áll a ranglistán. Mit gondol erről a formátumról?
Úgy gondolom, több mint ötven évvel ezelőtt, amikor Billie Jean King és Bobby Riggs játszott egymással, annak óriási jelentősége volt. Az a mérkőzés fontos lépés volt a nők jogaiért folytatott küzdelemben. A világ egyes részein ma is harcolnak a nők az egyenjogúságért, de ez a történet mára politikailag már nem bír akkora súllyal, inkább a szórakoztatásról szól. Manapság szerintem nem az a lényeg, ki nyer – akkor viszont nagyon is számított, hogy Billie Jean King győzött.
Ha visszatekintünk 2025-re, inkább Carlos Alcaraz vagy Jannik Sinner éve volt?
Nagyon nehéz ezt eldönteni, mert eltérő körülmények kedveznek nekik. A helyzetük kicsit emlékeztet Roger Federer és Rafael Nadal rivalizálására: a spanyolnak inkább a lassú, a svájcinak a gyors pályák feküdtek. Most is hasonlót látok: lassabb borításon Sinner, gyorsabb körülmények között pedig Alcaraz az esélyesebb. Úgy gondolom, mindketten tovább fejlődnek majd, és a következő években uralják a férfi teniszt. Nehéz elképzelnem, hogy a közeljövőben ne ők legyenek a világranglista első és második helyezettje.
Nem lát esélyt egy olyan hármas rivalizálásra, mint amilyen Federer, Nadal és Novak Djokovic között volt?
Nem igazán tudom, ki lehetne a harmadik szereplő. Danyiil Medvegyev és Alexander Zverev kiváló játékosok, és ha igazán jó szezonjuk van, nincs óriási lemaradásuk. Ha viszont nem hozzák ki magukból a maximumot, akkor biztosan nem tudják legyőzni a legjobbakat. Képesek megverni Alcarazt és Sinnert, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Grand Slam-tornát is tudnak nyerni.
A nőknél Madison Keys a címvédő, ugyanakkor a világranglista első két helyén a kétszeres győztes Szabalenka és Iga Świątek áll, utóbbinak ráadásul már csak ez az egy Grand Slam-hiányzik a gyűjteményéből.
Ha gyors a pálya, és Szabalenka jó napot fog ki, akkor szinte legyőzhetetlen. Iga inkább az európai körülményeket kedveli, amikor nincs akkora hőség. Ugyanakkor, amíg fókuszált, szerintem a világ bármely pontján képes legyőzni fehérorosz riválisát.
Van olyan játékos, akitől 2026-ban jelentősebb előrelépést vár?
A nőknél a Fülöp-szigeteki Alexandra Eala szerintem kiváló teniszező. Nincs akkora ütőereje, hogy felvegye a versenyt Szabalenkával, de nagyon izgalmas a játéka, mert kicsit eltér a mezőny többi tagjáétól. A férfiaknál Jakub Menšíket említeném: nagyon várom tőle, hogy egy igazán jó Grand Slam-tornát fusson, és berobbanjon az élmezőnybe. Számítok tőle egy igazán nagy mérkőzésre.
