Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy ha Brüsszel-párti kormány lesz Magyarországon, akkor reális veszély, hogy a magyar fiatalokat elküldhetik az ukrán frontra.
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen veszély nincs. Sem a NATO, sem az Európai Unió, sem egyetlen tagállam nem akar katonákat küldeni a frontra. Legfeljebb arról van szó, hogy egy esetleges tűzszünet vagy egy béke-megállapodás után egyes európai országok részt vennének a szerződés ellenőrzésében. Vagyis nem a háborúban, hanem a béke fenntartásában. De nyilván csak Orbán után, mert a béke legnagyobb híveként bizonyára ő segítene először.
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanott), hogy a Tisza Párt teljes mellszélességgel támogatja az ukránokat, és még egy nyilvános szavazást is szervezett arról, csatlakozzon-e Ukrajna az Európai Unióhoz.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Tisza Párt csak nagyon óvatosan támogatja Ukrajnát, alapvetően elvileg és erkölcsileg, az anyagi és katonai segítség megszavazásától pedig az Európai Parlamentben tartózkodik. És bár valóban megkérdezte támogatóit, hogy mit szólnának Ukrajna uniós csatlakozásához, ugyanezt megtette a kormány is, méghozzá az úgynevezett Voks 2025 konzultáción – ráadásul közpénzből. És ha mindez nem volna elég, maga Magyar Péter többször is egyértelműen kijelentette, hogy Ukrajna felvételéről egy Tisza-kormány népszavazást rendezne. Teljes mellszélességgel.
Azt állította továbbá Orbán, hogy a kormány Brüsszel követeléseivel szemben a magyar úton akar továbbhaladni, a hadigazdasággal szemben a békegazdaság útján, megragadva a lehetőségeket, és elkerülve a veszélyeket.
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország az utolsó helyre csúszott az Európai Unióban a háztartások fogyasztásában. Az orbáni békegazdaság útja tehát a gödörbe vezet. További jó utat! Neki.
Azt állította ezen kívül Orbán (a rádióinterjúban), hogy messze nagyobb a gáztartalékunk, mint a nyugati országokban ez megszokott.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar földgáztárolók töltöttsége jelenleg 53 százalék, miközben az osztrákoké 55, az olaszoké 66, az uniós átlag pedig 51,9 százalék. Szegény Európa, 1 százalékkal, vagyis messze le van maradva mögöttünk. Éljen az örök magyar-orosz gázbarátság!
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós országok budapesti nagyköveteivel összehívott találkozója előtt), hogy a kormány nem fog elfogadni tőlük semmiféle bírálatot, kommentárt, okoskodást az áprilisi választások kapcsán. „Mi sem szoktuk kritizálni más országok választási rendszereit, ezért elvárjuk, hogy a miénket is tiszteletben tartsák”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogynem szokták. Maga Szijjártó például az osztrák választások után így osztotta ki Ausztria köztársasági elnökét, aki nem a legtöbb mandátumot szerző Szabadság Párt vezetőjét bízta meg kormányalakítással (mivel senki nem volt hajlandó koalíciót kötni vele): „Ezek után soha többé nem merészkedik odáig, hogy a magyar demokrácia állapotát a szájára vegye, ugye, Herr Van der Bellen?” Európai Unió, Viiigyázzz! Pofa be!
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.