Szüleim generációjában sokat mosolyogtak az ötvenes évek elején született rigmuson: „Megkérem a Jézus Krisztust, áldja meg a pártkongresszust!” Gondolom, akkor is tréfának szánták, bár ki tudja… Hiszen azidőtájt történt, hogy egy nem kellően kicsiszolt világnézetű helyi népfronttitkár így köszöntötte a rendezvényen megjelenő lelkészeket: „Szeretettel üdvözüljük a klerikális reakció képviselőit!”
A Fidesz idei pártkongresszusa sajnálatosan peches volt. Mondhatni: áldatlan. A diadalmenet épp csak elindult volna, máris elbotlott. Először jött a maguk szempontjából nem is ügyetlen jelszó körüli műhiba: elfelejtették levédetni. Pedig újabban - ahogy sikersztorikra már kevésbé lehet - mindent a biztonság ígéretére építettek. A „karakterversenyre”. Mint Böcskei Balázs jellemezte, Orbán a „kiszámítható hajóskapitány”, személye a garancia a biztonságra, míg Magyar Péter kiszámíthatatlan, gyakorlatlan és álnok.
A miniszterelnök maga is úgy fogalmazott: „készen áll”. Ugyan a lista és a listavezető állítását februárra ígérte, senki sem rágta körmét, ki lesz az utóbbi. Elmondta, olyan korban élünk, amelyben a nemzetközi szerződések helyett csak a kétoldalú megállapodások és a személyes kapcsolatok számítanak. Amelyek ugyebár neki és csak neki állnak rendelkezésére, Beleértve a támogatókat felsorakoztató videóra szokatlan nyíltsággal bevágott Putyint is. Az új világ a Vadnyugatra emlékeztet - jelentette be, sejtetve, hogy Hosszúpuska törzsfőnök szerepében őt láthatjuk.
Más kérdés, hogy a karakterversenyre épített kampány is hordoz számukra veszélyeket.
Hiszen táboruk ugyan valóban a biztonságot látja az Orbán-vezérelte világ folytatásában, az ellenzék támogatói körében viszont ő jelképez mindent, amitől szabadulni akarnak. Őt magát és sleppjét akarják meneszteni, ez egyesíti a rendszer- és kormányváltó sokszínű népfrontot. Kár ezt az összetartó erőt „O1G koalíciónak” csúfolni, amikor valóban egy személy ül a rendszer hierarchiájának csúcsán, az ő neve fémjelzi az egészet. Már rég nemcsak kormányfő, népvezér (a „nemzetvezető” ijesztő és túlzó asszociációkat keltene), hanem a köztársasági elnök, az ügyészség, a jelentős sajtóbirodalom, a családi és kliensi hűbérbirtokok valódi ura, újabban a saját külügyminisztere és kampányfőnöke is. Most már akármi lesz vele, kurzusa (a Kádár-rendszer, Horthy-rendszer nyomán) „Orbán-rendszer” néven fog bevonulni a történelembe. Nagy lutri a csak az egyik oldalról bálványozott, másik oldalról elutált személyére építeni. Ki tudja, melyik érzelmi elkötelezettség lesz az erősebb és tömegesebb.
Szóval, hiába nevezte Semjén a fideszeseket egyenesen az „Isten fiainak”, az a bizonyos pártkongresszusi áldás vagy elmaradt, vagy nem tartott ki sokáig. Nem elég az ügyes jelszón esett szeplő, sőt ragyafolt, (most már legtöbbünknek a kínos bejegyzési hiba jut eszébe róla), pár nap múlva robbant egy újabb Szőlő utcai bomba. Ez szinte elsöpörte a kongresszus emlékét. Az, mondjuk, nem akkora baj, hogy feledésbe merült a lázas túlbuzgalomban égő Kocsis Máté kevéssé krisztusi mondata arról, hogy az ellenzéket „felkenik a falra”. A nem annyira égi ihletésű szándékot nemigen ellensúlyozta az igyekvő Semjén idézete Pio atyától. Akinek ismert próféciája szerint „Magyarország egy kalitka, amelyből gyönyörű madár száll majd fel”, jót téve a világgal.
Egyelőre ott tartunk, hogy a kalitka már megvolna, szívesen erősítenék is képletes rácsait. Szomorú, hogy a madarat én már csak a falra kenve csodálhatom. (Megjegyzem, nálunk a nyáron festettek, nem szeretném elcsúfítani. Kell kérnem Kocsistól egy másik falat, amelyért nem ekkora kár.) Kicsit vigasztalt, hogy Orbán viszont a Tisza-jelenséget „baloldali ráncfelvarrásnak” jellemezte. Na, ez az, amire viszont valóban szükségem lehetne, de ha lehet kérni, nem csak baloldalon. Úgy nagyon felemásra sikerednék.
De kár is elviccelni, a kongresszus gyújtó hatású beszédei elszálltak. Nem csoda, hogy Gulyásnak nemzeti petícióval megfejelve a Kormányinfón, aztán Orbánnak pénteken a rádióban gyakorlatilag meg kellett ismételnie majdnem az egészet.
Csakhogy nem tudom, ez segít-e. Mert közben a „biztoskezű hajóskapitányról” kiderült, hogy biztos kézzel először a gyerekeket hajigálja ki a hajóból. Már kár találgatni, volt-e, és ki volt „Zsolti bácsi”. A hvg által bemutatott 2013-as jelentésből kiderült, Állam bácsi maga tette tönkre a rá bízott gyerekeket. Balog Zoltán miniszter bácsi, Soltész és Fülöp Attila államtitkár bácsik, a szintén fideszes főosztályvezető bácsi nem személyesen „bácsiskodtak” az intézeti gyerekekkel, de nemtörődömségből vagy a kádereiket védve bántalmazók kezén hagyták őket. 13 év - hány megnyomorított élet?
Szegény Gulyás most össze-vissza magyarázkodik. Nem tudtak róla. Illetve tudtak, de a rendőrségi vizsgálat azt mondta, minden rendben. (Nem kéne azért folyton Pintér bajuszát húzogatni. Megunhatja.) Gulyás megkérdezte Soltészt, ő is azt mondta, hogy nem hallott róla. Már meg is vagyok győzve.
Nem tudom, lehet-e azt az áldást valahogy pótolni. Mintha Jézus Krisztus, hiába veszik a szájukra, nem volna partner.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.