Olvasom a Népszavában, hogy Lázár János jókora földekhez jutott, nem tudom, hogy szabad munkaerőkkel is egyben, vagy csak úgy. Merthogy ezek a földek a büntetés-végrehajtás birtokában vannak. Vagyis járnak hozzá rabok, vagy nem? Mert hát úgy lenne igazi az üzlet, ha a kettő az egyben akció keretében kapna a miniszter földet és munkást is; minden sokkal olcsóbb lenne.
Na de ne legyünk igazságtalanok, hisz a földeket nem maga Lázár kapja, hanem egy alapítvány, amelynek vezetése történetesen rá van bízva, szóval, ha nem vagyok rosszhiszemű – és igazán nem akarok az lenni –, akkor a börtönföldekhez voltaképpen Lázárnak semmi köze.
Ezzel együtt ezer szerencse, hogy az akció már korábban megtörtént, egy salátaörvénybe eldugva már karácsony előtt nyélbe lett ütve. Ezer szerencse, mert most nem is tudom mi lenne, ha késlekedtek volna. (Érdekes: az ilyen üzletekkel soha nem késlekednek) Hiszen Lázár, mint hallhattuk, egy váratlan ötlettől áthatva bejelentette, hogy kiszáll a miniszterkedésből, a helyettesére bízza a közlekedést és az építésügyet is, mivel ő maga a kampányra akar koncentrálni.
Lássuk be: igazán nagyvonalú lépés, még ha szokatlan is. Olyat hallhattunk már, hogy egy tárcavezető lemond, például, ha a hozzátartozó területek nincsenek renben. Hallhattunk olyat is, hogy egy vasúti baleset is elegendő egyeseknek, hogy távozzanak pozíciójukból, vagy példáulaz, ha annyit késnek a rá bízott vonatok, ami megbízhatatlanná teszi az egész társaságot, de olyat még nem nagyon pipáltunk, hogy egy miniszter felveszi a fizetését, de kiszáll a munkájából, mert neki kampányolnia kell. Más országban, más körülmények között ezt nevezhetnénk szimpla választási csalásnak – hova, hol számolják el a fizetését –, de minimum csalásnak, tekintettel arra, hogy el nem végzett munkáért vesz fel valaki pénzt. A Fidesz rendszerében persze ez sem meglepetés, legfeljebb az amúgy magát oly karakánnak mutató Lázár esetében váratlan. Mert hagyhatná ott a fizetését a kasszán, és fizethetné őt a Fidesz – igaz: nagyjából ugyanarról a kasszáról beszélünk, kiváltképp, ha maga a párt amúgy is így kezeli a közpénzt -, vagy mondhatná azt is, hogy van elég vagyonom, most ingyen kampányolok a Fidesznek. De nem ez történt, nem ez történik.
Lázár, aki egyre nagyobb szabadságot kap – stílustörőként számít rá Orbán –, és egyre elégedettebb önmagával, kettes számú kampányfőnökké lépett elő,
ami egyben azt is jelenti, hogy sokkal többet is egenged meg magának, sokkal többet megenged a Vezér neki.
Korábban pont azt rebesgették, amikor még Orbán-utódként is emlegették, hogy a Vezér leszámol(t) vele, ő pedig el se indul a 2026-os választásokon, hogy jobb neki, ha a civil életére készül. Megvan ehhez a hátországa, kastély, és minden, ami szem szájnak ingere. Aztán a Vezér nem leszámolt vele, hanem kiemelte, és lám, immár jelentős mennyiségű földekhez is hozzájuttatta. Tényleg most már csak azt szeretném tudni, hogy ezekhez a földekhez járnake a rabok, netán a rabok is elláthatnak-e kampányfeladatokat? A kasszából arra is futná. Petőfi után szabadon: rabok és szolgák – e kettő kell nekem.