A Fekete-tenger partjai mellett húzódó hegylánc mélyére igyekszem, ahol egy aprócska falut látogatok meg. Kívülről semmi különös nincs benne: gyönyörű, apró hely a hegyek között, mindenfelé házak a hegyvonulaton. A falu központja a folyó mellett helyezkedik el, ahol a mecset is helyet kapott. Teázó, egy kis bolt és lakások szegélyezik az egyutcás központot. Nagyjából három perc végigsétálni rajta, ha megáll az ember mindenkivel egy-két jó szót váltani. Ha elfogad minden teameghívást, akkor a három perc könnyen felhízik minimum harmincra. December van, és a hegyek árnyékában kellemetlen a hideg.
Betévedek az első kis boltba, ahol érkezésemre leültetnek, teát nyomnak a kezembe, és megkérdezik, honnan jöttem. Aztán megkérdezem, van-e valami szállás a környéken, mert maradnék.
Először öten hangos beszélgetésbe kezdenek, közben rájövök, hogy annyira rutinos vagyok, hogy bár egy szót sem értek abból, amit beszélnek, pontosan tudom, miről van szó.
– Ott fent nálunk, a vendégszobában tud aludni, el tudok tőle kérni jó kis pénzt – mondja az egyik megtermett, idősebb török.
– Nem kellene tőle ennyi pénzt elkérned, segítünk neki itt (és a mögöttünk lévő épületre mutat) – megszállhat – mondja a boltos, akinek már az elejétől fogva nagyon kedves, őszinte szemei voltak, és azonnal segített, ahogy meglátott.
Legalábbis így képzeltem magamban a beszélgetést. Mit ad isten, igazam is lett: a nagyhangú török mondta, hogy megszállhatok 50 euróért feljebb a faluban. Azonnal rávágtam, hogy nincs nekem annyi pénzem.
Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy ő beírta a telefonomba: „50 EUR”, én pedig nagyon csalódottan csak annyit mondtam: „Áááááá.” Így kommunikáltunk a közös nyelv hiányában.
Aztán a kedves boltos elmondta, hogy itt, a mecset oldalában van egy Korán-tanulószoba, ahol ma éjjel ingyen megszállhatunk. Hálás voltam. Bementünk a szobába, befűtöttünk, mert hidegebb volt bent, mint kint, aztán belevetettem magam a faluba. A boltos fiú segített embert keríteni, és így az első mondatok is előkerültek.
A Kuş Dili a falu híres nyelve, ahol madárfüttyöt imitálva kommunikálnak.
A történelem során sok nyelv alakult ki praktikussági okokból. Gondolhatunk akár az argóra, avagy tolvajnyelvre is, amelyet azért használtak, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás ne értse, miről beszélnek a tolvajok. A Kuş Dili pedig azért jött létre, mert az emberek távol laktak egymástól a hegyek között, és ilyen módon kommunikáltak egymással: ha farkast láttak a másik hegyen, ha valamit haza kellett hozni, vagy munkát kellett elvégezni. Olyan sokszínű ez a fütyült nyelv, hogy teljes értékű nyelvrendszernek tűnik. Miután megkérdezték, mi a nevem, azt is beleszőtték a mondatukba.
Eszembe jutott egy idézet: „Igaz, az írás megmarad, de lehet, hogy szebben szól, mi száll csak.”
