megbélyegzés;

Késő bálna

Kezdjük a lényeggel: bolsevik vagyok. Abból is a liberálbolsevik fajta. Legalábbis a fideszes propagandisták szerint. Azon most ne akadjunk fenn, hogy a két fogalom oximoron, egymást kizáró természetű, ráadásul az előbbi jellemzően gödörbe lövi az utóbbit, továbbá 1989-ben éppen 13 éves voltam, fütyültem a politikára, a fantáziámat két, egészen más „p” kezdőbetűjű dolog foglalkoztatta, ebből az egyik volt a Pokolgép.

A lényeg, hogy a KISZ-ben és az MSZMP-ben szocializálódott fideszes öregurakat nem lehet átverni. Nem véletlenül vonulgattak annyit május elsején a tribün alatt, Kádár elvtársnak integetve, tapsolva. Nézéséről és járásáról is megismerik a bolsevikot. Már az akkori békemenetből gyanakodva figyelték a jövő útszéli babakocsiban szunnya­dó büdöskommunistáit.

Fogcsikorgatva, mivel az ilyen cuclis osztályellenségről még nem írhattak jelentést a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogelődjének, a III/III-nak, vagy nem leplezhették le egy csípős cikkben a komcsijait a Mandiner-jogelőd kerületi Munkásőr lapban.

Sebaj, most bepótolják.

Az egyik babakocsiban az 1981-ben született Magyar Péterke szendergett, akiről az erkölcsileg magasabb rendű (by Gulyás) kormányagitátorok megírták, hogy régi kommunista-pártállami családból származik (nyilván idesorolták Magyar Péter nagymamájának testvérét, Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt, az ismert vörösgárdistát). Péterke első szava a bölcsőben is az volt, hogy „kolhoz”. Az oviban pedig sarló-kalapács volt a jele.

Na jó, ez utóbbi csak vicc, mielőtt még az Origo két csöcs között lehozza főcímként, rám hivatkozva. Mondjuk az előbbi is viccnek hangzik, csak az már megjelent a kormánysajtóban. Csak hogy értsük, mint Pelikán elvtárs az osztályharc dialektikus logikáját: a Fidesznek az a bolsevik, aki nem bolsevik.

Az a bolsevik, akinek apukája nem volt MSZMP-propagandista, mint Orbán Győző. Az a bolsevik, aki nem volt KISZ-titkár, MSZMP-­tag, mint Orbán meg a cimborái.

A tipikus nagykörúti libsi alföldi szegényparaszt és kulákká minősített birtokoscsalád leszármazottja. Mint én. Az igazi balos meg kölyökkorában templomba járt ministrálni, beférkőzött a Pázmányra, majd jogászként a 2006-os szélsőjobbos utcai zavargások résztvevőit védte. Mint Magyar Péter.

Hát nem ilyenekkel van teli a Kerepesin a munkásmozgalmi Pantheon? Tudják, ahová békemenetes nénik-bácsik járnak halottak napján, buzgón puszilgatva a füvet ott, ahol Kádár János ülepe lehet.

Amúgy meg komolyan: és akkor mi van, ha 13 évesen tényleg belépek az MSZMP-be, és egy halom mai békemenetes mellett ott éljenzek Grósz Károlynak, aki a rendszerváltozás hajnalán pont úgy riogatta népét fehérterrorral, ahogy ma Orbán sokkol atomháborúval és a Rocky főcímdalát óbégató Tóth Gabival?

Attól, hogy engem vagy bárkit bolsiznak, libsiznek, háborúpártiznak, még nem lesz fűtés a szülészeten. Nem lesz jobb a magyar iskola, nem lesz olcsóbb a kaja.

Nem lehet, hogy a billogozás helyett eddig is ezzel kellett volna foglalkozni? Akkor az állampártnak most nem kellene azzal szembenéznie, hogy rövidesen ronggyá verheti egy éppen csak szárba szökkent Tisza.