A kormánypártra nézve lesújtó adatok látnak napvilágot sorra, ami a fiatalok körében mért támogatottságukat illeti. A Medián legfrissebb számai szerint 30 éves kor alatt alig akad valaki, aki a Fideszre szavazna, ebben a korosztályban csupán 12 százalék támogatná a kormánypártot, szemben a Tiszával, amire 67 százalék szavazna. Nem állnak sokkal jobban a 30-39 évesek között sem, ahol 18 százalékos a támogatottságuk. Nem csoda, hogy Orbán az utóbbi beszédeiben már kiemelt figyelmet fordított a fiatalokra, na de hogyan tette ezt?! Két héttel ezelőtt a párt kongresszusán a fenyegetőzés és megfélemlítés taktikáját választotta, amikor azt mondta, ha a Tiszára vagy a DK-ra szavaznak, a saját jövőjük ellen szavaznak és tönkreteszik a saját jövőjüket. „Csatlakozzatok hozzánk, mielőtt Weber és Brüsszel besoroz benneteket, és kivezényel Ukrajnába” – mondta többet között, de volt itt szó „hadikölcsönről”, Brüsszelről és Gyurcsányról is, amivel a miniszterelnök tanúbizonyságot tett arról, hogy halvány fogalma sincs róla, mi jár valójában a fiatalok fejében. Egy héttel később a miskolci DPK-gyűlésen arra kérte a szülőket, beszéljenek a gyerekeikkel, hogy szavazzanak a Fideszre. „Minden fiatalért az apja meg az anyja felelős az első helyen”, a kormány szerepe csak másodlagos – hárította el gyorsan a felelősséget. A szülők gyerekekre uszításával Orbán megmutatta, milyen családi dinamikát tart egészségesnek, miközben gyakorlatilag infantilizált mindenkit 40 év alatt, és kiélezte a generációk csatáját az ebédlőasztaloknál. Aligha ez vezet el a fiatal választók szívéhez.
Fogós kérdés, hogy még az ellenfelei körében is korszakos zseninek tartott miniszterelnök valóban azt gondolja, hogy ezekkel az üzenetekkel célt érhet? A mai huszonévesek számára Gyurcsány már legfeljebb csak egy mém, a viccesebb fajtából. Ha egy fiatal meg akarja nézni, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban valóban migránshordák tartják-e rettegésben a polgárokat, bérel egy Airbnb-t, felül egy fapadosra és megnézi a saját szemével. Olcsóbban kijön, mintha eltöltene egyetlen éjszakát egy Tiborcz-szállodában, és közben rájön, hogy már alig van olyan hely a kontinensen, ami drágább mint a Balaton, vagy ahol többet kell fizetni egy üveg sörért a boltban. A háborútól persze mindenki fél, de ma már látja, akinek van szeme, hogy a békét biztosan nem a nemzetközi együttműködéseket állandóan felrúgó, szövetséges országokat froclizó, kiszámíthatatlan, kétkulacsos politikát folytató politikusok fogják elhozni.
Paradox módon, miközben nagy ügybuzgalommal a hatalom hosszú távú bebetonozásával voltak elfoglalva, elfelejtettek kormányozni, és éppen az idő múlásával nem számoltak. Belegondolni is döbbenetes, hogy az idei választás első szavazóinak egy része még az óvodát sem kezdte el, amikor a Fidesz 2010-ben másodszorra hatalomra került. Ők szó szerint, mióta az eszüket tudják, az Orbán-rendszerben élnek. Végigélték az oktatási rendszer központosítás címén véghezvitt lerohasztását, mindennapos tapasztalatuk volt, hogy nincs kréta, nincs papír, néha fűtés, és tanár sem. Azt látták, hogy sem szülő, sem diák, sem pedagógus nem tehet semmit az értelmetlen, a válságot csak tovább mélyítő intézkedések ellen, a demokráciának még a látszata sem érvénesül az iskolákban. Most, hogy végre tehetik, bele akarnak szólni az ügyeik alakulásába, még akkor is, ha az csak egy iksz a változásra.
Miközben a saját maga hízlalásával volt elfoglalva, a hatalom kihagyta a lehetőséget, hogy a rendelkezésre álló forrásokból valódi szakpolitikát folytasson, és élhetőbbé tegye az országot. Hiába a családtámogatási rendszer, ha a lakások rohamos drágulása miatt sokaknak így is csak álom marad a saját otthon. Hiába a sok kedvezmény a többgyerekeseknek, ha a legtöbben még az első gyerek vállalását is alaposan meggondolják, teljes joggal. Túl késő már osztogatni, hízelegni, vagy fenyegetőzni. A fiatalabb generációkat elvesztette a Fidesz, egyszerűen azzal, hogy nem teremtett számukra élhető jövőt, ami ma már a jelen. Ez pedig történelmi mulasztás, bármi is lesz a végeredmény áprilisban.