Azt állította Orbán Viktor (a brüsszeli EU-csúcs után újságíróknak), hogy az Európai Unió befogadta az ukránok 800 milliárd dolláros újjáépítési igényét, és ez „mindenképpen atombomba jellegű mellbe rúgás volt”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem befogadta, hanem éppenséggel egyelőre nem fogadta el az ukrajnai tervet, aminek (nem mellesleg) az Egyesült Államok is részese lenne. Zelenszkij ukrán elnök Davosban arról beszélt, hogy az újjáépítési programról még folynak a háromoldalú tárgyalások, de annak finanszírozása egyelőre nem állt össze. Von der Leyen asszony, az Európai Bizottság elnöke ezt kissé pozitívabban úgy fogalmazta meg, hogy már közel vannak a megállapodáshoz. Ám ha már ez is atombomba jellegű mellbe rúgás Orbánnak, milyen jellegű lesz, ha esetleg Trump is jóváhagyja?
Azt állította Orbán (Facebook-posztjában, válaszolva Zelenszkij ukrán elnök bírálatára): „Úgy látom, nem fogjuk megérteni egymást. Én egy szabad ember vagyok, aki a magyarokat szolgálja. Te egy szorult helyzetben lévő ember vagy, aki negyedik éve nem tud vagy nem akar lezárni egy háborút. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok ehhez minden segítséget megad.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem mindent, hanem egyre kevesebbet. Úgyhogy Zelenszkij valóban szorult helyzetben lévő ember, aki azonban az ukránokat szolgálja, és aki nagyon is le szeretné zárni a háborút. De persze nem úgy, ahogy Putyin és sajnos Orbán szeretné. Mi viszont csak azt szeretnénk végre megtudni, hogy neki miért lenne jó Putyin békéje. Ha tényleg olyan szabad ember, mint amilyennek mondja magát.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Grönlanddal kapcsolatban kirobbant konfliktusról), hogy a kérdés gyorsan nyugvópontra jutott, hiszen megállapodás született arról, hogy vámok nem lesznek, katonai beavatkozás sem lesz, és mindenki a konfliktus csökkentésében érdekelt. Tehát a tüzet oltani próbálják, nem pedig hevíteni – mondta Orbán.
Ezzel szemben a tény az, hogy a tüzet az amerikai elnök gyújtotta, és csak az utolsó pillanatban volt hajlandó eloltani, visszavonva korábbi fenyegetéseit. A kérdés tehát egyáltalán nem jutott nyugvópontra, mert senki sem tudja, mit akar majd holnap Trump. Csak azt tudjuk biztosan, hogy mit akar Dánia, Grönland és az Európai Unió (mínusz Orbán Viktor). De ő vajon mit akar? Újabb tüzet a jégre, vagy jeget a tűzre?
Azt is állította Orbán (ugyanott, azzal kapcsolatban, hogy a Tisza Párt nem vett részt az Európai Parlamentben a Von der Leyen asszony elleni bizalmatlansági szavazáson), hogy ő a régi iskolához tartozik, vagyis ha van egy ügy, akkor bút vagy bát kell mondani. „Ha sunnyogsz, csak ráfázol.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán Viktor a régi iskolában, még 2012-ben a következőket tanulta, majd tanította: „A világban van egy táncrend a diplomáciában; ezt a pávatáncot, az elutasító pávatáncot úgy kell előadnunk, mintha egyébként barátkozni szeretnénk. Ezek azok a politika művészetéhez tartozó mozdulatok – ez egy bonyolult játék –, amelyeknek a szépségeivel nem szórakoztatom Önöket.” Pedig olyan szórakoztatók, nem?