Sosem hittem volna, hogy komoly kritikában állítom – vagy inkább elismerem: a horror műfaja az egyik legszabadabb zsáner, amelyben manapság lehet kísérletezni, sőt olykor csodát teremteni. A kétely – és a némi fásultságérzésem a műfaj iránt – abból fakadt, hogy a horror az utóbbi időben egyre inkább azt jelentette, hogy közepes költségvetéssel üres képsorokkal, de főleg baromságokon alapuló forgatókönyvekkel akarják elérni a gazdaság működést, azaz az elegendő bevételeket. Természetesen van olyan alkotó, aki a horror esetében beemeli a művészetet és a szerzőséget, mint Jordan Peele, de hát neki sem sikerül minden alkotása olyan lenyűgözőre, mint a Tűnj el! Aztán egyszer csak érkezett a láthatatlan függetlenek közül Ben Leonberg, aki olyan ötletet valósított meg, melyet korábban hangosan kinevettek volna produceri körökben, jelesül, hogy három éven keresztül forgasson le egy filmet egy élő állattal.
Egyszóval Leonberg Jó kutya című mozija duplán lenyűgöző. Egyrészt sikerült tető alá hoznia egy gondolkodtató történetet és dramaturgiai perspektívát. A cselekményt nem érdemes túltárgyalni, mert sokszor a meglepetés erejét használja ki, de a lényeg, hogy adott egy férfi, a minden bizonnyal rákbetegségben szenvedő Todd, aki Indy nevű kutyájával elmegy az erdőben lévő családi házba, hogy a lehető legtávolabb legyen mindenkitől. Indy azonban az érkezéstől kezdve egy gyanús fekete alakot lát, ami elkezdi nyugtatanítani. Itt pedig nem is az a fontos, hogy Leonberg ijesztegesse a nézőt, hanem hogy megmutasson egy emberi drámára alapuló cselekménysorozatot az eb szemszögéből. Ahogy ő látja és érzi a világot. A perspektíva, a kamera Indy-t követi. Nem kell feltétlenül kutyásnak lenni ahhoz, hogy felfedezzük a zsenialítást ebben a műben, mellyel kapcsolatban nem érdemes megijedni a horror műfajmegjelőléstől, mert nem akarják ránk a frászt hozni effektekkel, sokkal inkább az a feladat, hogy érzelmileg azonosuljunk Indy-vel, hogy végül rajta keresztül éljük meg a humanista drámát. Lenyűgöző. Rég kapott a műfaj ekkora innovációt.
Elképesztő gyöngyszem a Jó kutya, garantáltan egyedi, melyet Ben Leonberg rendező három éven át forgatott Indy-vel a műben látható házban és környékén – na, ezt hívom én totális független műalkotásnak. Nem győzöm hangsúlyozni, abban a korban, amikor a vásznon digitális beszélő mesekutyákat látunk, kapunk egy valódi érzelmeket és kézzelfogható (látható és átélhető) színészi alakítást egy vadkacsavadász retrievertől, ez több mint siker. Ezért is kell komolyan venni a hírt, hogy Indy minap elnyerte az Astra Film Awards legjobb horror- vagy thriller-színésznek járó díját. Nem mellékesen öt hollywoodi sztárt megelőzve: Ethan Hawke-ot, Alison Brie-t, Sally Hawkins-t, Sophie Thatcher-t és Alfie Williams-t. A Hollywood Creative Alliance által alapított elismerés alelnöke a Washington Postnak azt mondta, hogy nem azon lepődött meg, hogy a tagság nagy többsége Indy-re szavazott, hanem hogy állatot most előszőr ismertek el egy hibrid versenyben.
Hát, így kell bekerülni a történelemkönyvekbe.
Infó: Jó kutya. Bemutatja az ADS
