A megyei adóhatóság januárban évnyitó ebédre hívta a helyi sajtó képviselőit, folytatva az előző évek hagyományát. Fehér asztal mellett köszönték meg a szerkesztőségek adózási ügyekkel foglalkozó újságíróinak a mögöttük álló esztendőben végzett munkájukat. Remek szakmai kapcsolat alakult ki a (vár)megyei adóhatóság és a médiamunkások között. A januári ebéd ezért is volt az újságíróknak kedvelt esemény. Maradjon jótékony homályban, mikorra datálható a történet. Ne derüljön ki, hogy APEH-nek vagy NAV-nak nevezték akkoriban az adóhatóságot, ahogyan az sem, hogy az ország melyik részéhez köthető a történet. Mindezt nem azért bocsátom előre, mert adótitokról írnék.
Az ebéd előtti rövid köszöntőkben a hivatali vezetők kivonatosan ismertették az előző év eredményeit, miközben nem győzték hangsúlyozni, hogy a közölt számok még nem tekinthetők véglegesnek, ezekre még néhány hetet várni kell. A beszámolót hallgatva az újságírók felidézhették az elmúlt időszak nagy feltűnést kiváltó eseteit. Számlagyárak felszámolását, áfacsalások sokaságát, amelyeknek elkövetői több száz millió forinttal, esetenként még ennél is nagyobb összeggel rövidítették meg az államkasszát. Hogy aztán adónyomozók kopogtassanak be cégirodák ajtaján.
Az adóhivatal vezetőjét hallgatva arra is volt idő, hogy az újságírók magukban felidézzék, ki mindenki bukott meg tavaly a helyi gazdasági életben. Minden gyanú felett álló cégvezetők kerültek előzetes letartóztatásba, házi őrizetbe, és közben kiderítette a nyomozás, hogy fényesnek tűnő vállalkozásaik légvárakra épültek. Könyvelési trükkökkel és csalásokkal tettek szert jogosulatlan bevételekre. Ebből futotta luxusutakra, luxuskocsikra és luxusingatlanokra.
A tájékoztató végén következtek az újságírói kérdések, miközben a pincérek egyre türelmetlenebbül várták, hogy felszolgálhassák az ételt.
De mi volt a legérdekesebb tavalyi ügy? – érdeklődött az egyik médiamunkás hamiskás mosollyal az arcán. A két adóhatósági vezető összenézett, egyikük nagyot sóhajtott, és belekezdett.
Nyáron bejelentést kaptunk egy kisebb településről. Egy nagyméretű házban négy középkorú férfi lakik, akik láthatóan nem dolgoznak sehol. Mégis nagy értékű házban élnek, amelynek udvarán prémiumkategóriás autók parkolnak. A légynek sem ártanak, ám a helyiek nem értik, miből tartják fenn magukat – kezdődött a történet. Azt gyanították, hogy valamilyen illegális tevékenységet folytathatnak, akár drog is lehet a háttérben. Több hónapos nyomozás során semmit nem sikerült feltárni. Ugyanakkor képtelenség volt magyarázatot adni, hogy a négy, munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkező férfi miből él.
A vagyonosodási vizsgálat meghökkentő eredményt hozott. A négy férfi nem jött zavarba, amikor az adóhatóság emberei megjelentek a kapujukban. Nappalijukban mutatták be azokat az állami játékszervezőtől származó iratokat, amelyek igazolják, hogy az elmúlt években több alkalommal százmilliókat nyertek sportfogadással.
Tudják, aki nem játszik, az nem is nyer.