A sajtóban immár egymás szinonimájaként használják az „airbnb” és a „lakáshotel” kifejezéseket. Ki emlékszik arra, hogy úgy húsz éve a környezettudatosság hétköznapi gyakorlataként indult ez az egész? Ha elutazol, és üresen állna a lakásod, használják mások, amíg te odavagy; és így te is találhatsz magadnak olcsó magánszállást bárhol a világon.
Ebből lett mára a budapesti belvárost is paralizáló biznisz: a hagyományos lakóházak nagy lakásaiból olcsó tömegszállásokat fabrikálnak, ahol aztán felügyelet nélkül lazíthatnak a világ proletárjai, kiváltképp egy kiadós (papíron persze rég betiltott) szervezett kocsmatúra után. A házak kapuján tucatszám fityegő kulcsszéfek mutatják, hogy ezekben az infrastruktúrával bőkezűen ellátott, iskolákban-óvodákban gazdag, príma közlekedésű belnegyedekben már rég nem családok laknak. De még csak nem is egy-egy kisvállalkozó termeli így a sűrű fillért: az egyenruhás takarítók kőkemény trösztöknek dolgoznak, történetesen ugyanannak az üzleti körnek, amely a bulinegyed kocsmáiból és etetőhelyeiből is gazdagszik.
Jól van ez így? Persze hogy nincs jól. „Budapest belvárosa nem fogadó, hanem otthon” – horgad fel a politikusi indulat. És valóban, alig hitelteleníti a rácsodálkozást, hogy egyrészt választási kampány van, másrészt épp a felháborodó I. kerületi alpolgármester pártja, a Fidesz szabadította rá Belső-Erzsébetvárosra a bulinegyedet, amely aztán maga után húzta az olcsó tömegturizmus összes elviselhetetlen kísérőjelenségét az egész belvárosban.
Hogy nem reménytelen tenni a hétköznapi életet és a magántulajdon rendeltetésszerű használatát lehetetlenné tevő aljabiznisz ellen, azt a VI. kerület esete bizonyítja. Némi lakossági körbekérdezés után az önkormányzat betiltotta az airbnb-zést Terézvárosban, és egyes felmérések szerint ezzel máris hozzásegítette a bérlakáskeresőket a belpesti hosszú távú bérlethez, sőt a lakáspiac is megélénkült.
Ami nagyszerű hír, csak az a baj, hogy egy-egy kerület fellépése efféle ügyekben olyan, mint a dugulás egy régi pesti házban. Elakad a szmötyi, jön a csőgörényes ember, letolja egy emelettel lejjebb, a lakó fizet, az alatta élő pedig tapasztalja, hogy most nála dugult el lefolyó. Da capo al fine, míg a szmötyi le nem ér a főgyűjtőbe.
A terézvárosi airbnb-ztetők természetesen nem hagytak fel az üzlettel, hanem odébb álltak egy-két kerülettel. Nem véletlen, hogy most Budán kongatták meg a vészharangot – persze nem függetlenül attól, hogy a fideszes lelemény legutóbb egy országgyűlési választókörzetbe gereblyézte össze a bulinegyedet, a Belvárost, Buda várát és Lágymányos hagyományos részeit.
A derék alpolgármester asszony vészkiáltása tehát abszolút jogos. Csak remélhetjük, hogy odapenderül pártja döntéshozói elé, és felhívja a figyelmüket: nem jó ötlet, amit mostanában hallani, hogy választási győzelmük esetén tovább akarják gyengíteni a fővárost, és még több jogosítványt adnának a kerületeknek. Hiszen ilyen felállás mellett még egy olyan viszonylag egyszerű kérdést sem lehet megoldani, mint az airbnb-biznisz visszaszorítása egész Budapesten.