Pályáját kulturális újságíróként kezdte, később hanglemezkiadással foglalkozott: márkamenedzser volt a hanglemezgyártó vállalatnál, majd megalapította az első magyar popzenei kiadót Ring Records néven. Aztán berobbant az életébe a film: 1992-től huszonhárom éven át a UIP – Dunafilm forgalmazó vállalat ügyvezető igazgatója, ezalatt nagyjából ötszáz film magyarországi forgalmazásában vett részt. Korábban a Videó Kiadók és Forgalmazók Egyesületének elnöke, 2003 óta a Filmforgalmazók Egyesületének elnöki tisztét töltötte be.
Nyolc éven át a Nemzeti Kulturális Alap Filmművészeti Kollégiumának kurátoraként, tizenkét éven keresztül pedig a Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottságának tagjaként dolgozott a magyar filmszakmai környezetének fejlesztéséért. Ő volt a szakma nagy doyenje, figyelmét mindig az események és a változások ütőerén tartotta.
„Örülök, hogy részese lehettem annak a korszaknak, amit egy mai forgalmazó már nem tapasztalhat meg, hogy a mozizás tovább tart, mint a film. Tíz-húsz éve az emberek a film után beültek egy kávéra, eszmét cseréltek, a munkahelyeken megvitatták a látottakat. Ez ma már nincs, a film tisztán szórakoztatóipari termékké vált” – mondta a VÁLTÓJEL – Budapest mozikultúrája a rendszerváltás idején című interjúkötetben.
