Mi a közös a gazdaságban 2024 szeptembere és 2026 januárja között? Ami azonos bennük: közel másfél esztendő múltán változatlanul 6,5 százalékos a jegybanki alapkamat. Ugyanakkor az infláció mind a két időszakban 3 százalék körül alakult, viszont korábban egy euróért 397 forintot adtak, most közel 20 forinttal kevesebbet. A látványos erősödés korántsem a magyar gazdaság remek állapotának tudható be, hanem annak, hogy a devizaspekulánsok nagyjai kihasználják a viszonylag magas alapkamatot. Úgynevezett carry trade (kamatkülönbözet-) kereskedést folytatnak, alacsony kamatozású devizában (euróban) vesznek fel hitelt, amit egy magasabb kamatozású devizában (forintban) fektetnek be, és a kettő közötti kamatkülönbözetet zsebre teszik. Szerencséjükre az erősödő forint még növeli is a nyereségüket.
Ez a spekuláció akkor lenne mérsékelhető, ha a jegybank vágna az alapkamaton, de nem teszi. A lakosság inflációs várakozása ugyanis nem csökken, s a vállalkozások is óvatosan nyilatkoznak.
A feltehetően a választásokig fennmaradó árrésstop arra ugyan alkalmas, hogy mérsékelte az áremelkedés ütemét egyes élelmiszereknél és kozmetikai cikkeknél, de annak már nem tudott gátat szabni, hogy a feldolgozott élelmiszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások áremelkedése alaposan meghaladja az átlagot.
Varga Mihály is elcsodálkozott azon, hogy az izmosodó forint kedvező hatása az importcikkek drágulási ütemére alig hatott. Az MNB elnöke talányosan fogalmazott: „Jelenleg nem tudjuk eldönteni, hogy ez a folyamat mennyire lesz tartós, tényadatok alapján hozzuk meg a szükséges döntéseket.” Magyarul: a nehezen lekövethető nemzetközi gazdaság helyzetének közeljövőjéről még elképzeléseik sincsenek. Vagyis a lassacskán egy esztendeje hivatalba lépett jegybanki vezetés jobbnak látja sodródni az árral.