Orbán eddigi kampánya kábé az a lakodalom, ahol a násznép a nagy hejehujával próbál nem tudomást venni arról, hogy a vőlegény egy demens élőhulla. Ágytálazni kell, pulzusa még ugyan van, de a legyek már ott keringenek felette.
Attól még a házasság persze pro forma megköttethető – hozományra pályázó escortból lett bevállalós menyasszony, láttunk már ilyent - de nászéjszaka mondjuk viccnek is morbid lenne.
A hasonlatot félretéve: a választási küzdelem messze nem lejátszott, hátra van még két hónap, az ezermilliárdokat mozgató, Moszkvából megtámogatott cirill-betűs állampári Fidesz-gépezet még végig tarolhat a magyar ugaron. Azonban a Fidesz már csak a pénzszórásban bízhat és abban, hogy a 2012 és 2020 között hét bővebb esztendő után a magyar népben maradt valamennyi kádári nosztalgiára hajazó jólvanazúgyna életérzés.
Maga a kampány viszont hajmeresztően gyenge: béna erőlködés, sablonos üzenetek, a magyar mindennapoktól tökéletesen életidegen, ideologikus baromságok és bakiparádé, a fidesz káderállomány látványos leépülése.
Ez a kampány tíz éve kezdődött.
Ha emlékszünk, az internetadós tüntetéshullám után, úgy 2015 körül esett a párt népszerűsége. Nagy baj amúgy nem lett volna, mivel a reálbérek – hála az EU-nak – akkor még tempósan nőttek, a vidéki tömegek akkor még stabilan a NER mögött álltak. Azonban a 2002-es vereségét soha ki nem hevert pártvezető bepánikolt. A szíriai orosz terrorbombázások nyomán akkor robbant be a menekültválság.
Orbán pedig középjobbról a szélsőjobb élére ugratott.
Az akkor még EU-szerte meghökkentő újítása volt, hogy háborús menekülteket megtette hódítóknak, a néhány hónapig létezett krízisből pedig egy gigantikus hisztéria-buborékot fújt. A riogatás ugyan kirobbanóan jól működött, valóságban továbbra is a gyenge, megosztott óellenzék, valamint az EU-ból jövő irgalmatlan pénzbeáramlás hozta el az újabb kétharmadot, a Fideszben azonban meggyökeresedett a hit a propaganda mindenhatóságáról.
A hatalomgyár, ennek megfelelően elkezdett teljes gőzzel fiktív ellenségeket gyártani – Soros, melegek, hajléktalanok, tanárok, diákok, ukránok. A propagandistái a magyar élettel köszönőviszonyban sem lévő “keresztényüldözésről”, meg “woke” világ szörnyűségeiről kezdtek hadoválni, ahol kisóvodásokat operálnak át csillárrá.
Közben ezzel párhuzamosan elindult a NER léepülése: a Fidesz kisodródott az EU főáramából, EU-s pénzek leálltak, a gazdaság befékezett, megugrott az infláció.
Óriási tömegek számára lett napi tapasztalat, hogy Európa legnagyobb adóelvonása mellett tempósan épülnek le a közszolgáltatások, a súlyosan kontraszelektált Fidesz-elit pedig futószalagon gyártja a ki nem kényszerített botrányokat.
A kegyelmi ügy óta a kormánypárt folyamatos káreltakarításra rendezkedett be.
Immáron évek óta a tömegek szemében a NER egy erre-arra sodródó bolondok hajója, ahol a kapitány egy elterebélyesedett alak, aki a jéghegyek között kormányzás helyett ilyen alufóliasisakos geopolitikai világösszefüggésekkel szórakoztatja a fedélzeti udvaroncait.
Ő ma a Fidesz kampány legfontosabb arca. Meg egy szó: folytatja. Amit soha el sem kezdett.