A tegnapi kormányinfón végre kiderültek a „januári” rezsistop részletei. Ha jól értem, ezúttal nem Brüsszel vagy a BlackRock-félék, hanem maga Tél tábornok támadását vertük vissza. Ahogy elnézem, Tél tábornok mindig csak parlamenti választások előtt támad: máskor a magyarok nem igényelnek pótlólagos rezsitámogatást.
Azt nem állítanám, hogy Lantos Csaba szakminiszter előadása végig követhető volt, de a radiátort szorongató izmos-napszemüveges Orbán Viktornál mindenképp tovább jutottunk. Tényleg nem egyszerű, ha a 30 százalékkal megugró januári energiaigények levágását a diktálós-átalánydíjas-jelleggörbés havi fizetési lehetőségek eltérő egyedi és rezsicsökkentési éves elszámolással súlyosbított hatdimenziós mátrixában kell érvényesíteni. Ráadásul a „lakossági piaci” árkorlátot láthatólag csak azért nem emelték meg, mert azt ellenzéki pártok követelik. A Tisza és a DK javaslatát Gulyás Gergely azért nevezte rossznak, mert szerinte a sok energiát fogyasztó háztartások nagy része gazdag. Pedig ködös emlékeim szerint 2012-ben még azzal utasították el a fogyasztásarányos ársávokat, hogy a fogyasztás mértéke nem feltétlenül függ össze az anyagi helyzettel. 2022-ben is csak az akkor harmincszorozódó tőzsdei árakra hivatkozva emelték több mint hét és félszeresére az adott szint feletti gázfogyasztás lakossági díját.
Bár a tőzsdei árak 2023 óta a háború előtti szintet közelítik, az Orbán-kormány sem nem csökkenti, sem nem szünteti meg a „lakossági piaci árat”, és a fogyasztási sávhatárt sem emeli meg.
Lantos Csaba a tényszerű választ kerülgetve azt a propagandablődséget is előadta, hogy orosz gáz nélkül a lakossági rezsi megháromszorozódna. Pedig szakértők számtalanszor bebizonyították, hogy az orosz szállítók lecserélése a lakossági rezsire fordított állami terheket legfeljebb néhány százalékkal növelné. Vitályos Eszter megjegyzései alapján pedig valószínűleg a különleges tűzifaakció igénybejelentési időszaka is lezárult.
Lesz tehát itt még mit tisztázni.