Nyolcvanegy éves korában meghalt Kőszegi Imre jazzdobos, zeneszerző, a magyar jazz nagy generációjának kiemelkedő muzsikusa.
Kőszegi Imre hat és fél évtizeden át volt színpadon. Gimnazistaként még tánc- és szalonzenét játszott, majd négy évet töltött Nyugaton, hogy aztán hazatérve jelentős zongoristák, bőgősök, gitárosok, szaxofonosok partnere legyen – immár a jazz ösvényén járva. Tagja lett a legendás Rákfogónak, majd 1975-ben létrehozta Kőszegi Rhythm and Brass nevű saját együttesét. Korán elhunyt kollégáival (Jávori Vilmos, Kovács Gyula) másfél évtizeden át rendeztek sikeres Dob-Show koncerteket; de gyakran játszott együtt az Amerikában világkarriert befutott gitárosokkal, Szabó Gáborral és Zoller Attilával is. „Életre szóló találkozások voltak ezek” – vallotta nyolcvanadik születésnapján, a Népszavának adott interjúban.
Dobosként a zenei szövet egészében gondolkodott. Játékában a ritmus sosem kísérő elem, hanem a struktúra szerves része. Hangszere mellől mindig élénken reagált, sőt olykor irányt mutatott. Példaképei – köztük az oly nagyon szeretett Art Blakey – számára nem elsősorban technikai mintát jelentettek, hanem egy olyan szerepfelfogást, amelyben a dobos felelőssége a zenekar egészére kiterjed. A jazz kollektív műfajként érdekelte, ahol minden megszólalásnak súlya van. Pályája során számtalan stílusban és műfajban volt jelen, de mindig ragaszkodott egy világos szakmai mércéhez. Nemzetközi tapasztalatai nem elszigetelt epizódok voltak, hanem folyamatos viszonyítási pontok, amelyek hatottak hazai munkájára is. Pedagógusként, zeneakadémiai tanárként hasonló szemléletet közvetített. Nem kész megoldásokat adott át, hanem gondolkodásmódot: azt, hogyan lehet a jazz hagyományához kapcsolódva autonóm zenei döntéseket hozni.
Kőszegi Imre ahhoz a generációhoz tartozott, amely még különösebb intézményes háttér nélkül, személyes kapcsolatokra, közös zenélésekre, szakmai vitákra építve hozta létre a modern magyar jazz nyelvezetét. Ebből a gondolkodásmódot és közösséget teremtő körből a trombitás Tomsits Rudolfot veszítettük el először, majd Pege Aladár, Vukán György, Babos Gyula és Szakcsi Lakatos Béla halt meg. Imre halálával nem csupán a magyar jazz egyik meghatározó alakja távozott. Lezárult egy hosszú korszak, amely az 1960-es évek közepétől alapvetően formálta a modern magyar improvizatív zene arculatát.
