Djokovic lesz Alcaraz ellenfele az Australian Open döntőjében

Jött a drámai fordulat, aztán elmúlt: kétszettes hátrányból majdnem fordított Alexander Zverev a másfél játszmán keresztül fájdalmakkal küzdő Carlos Alcaraz ellen, aki végül közel öt és fél órás mérkőzésen jutott életében először döntőbe az Australian Openen.

Sokan lehettek vele úgy, hogy még a szabadságot sem sajnáltak kivenni pénteken, mivel Alexander Zverev és Carlos Alcaraz helyi idő szerint délután fél 3-as kezdéssel kiírt elődöntőjén már telt ház volt. A közönség érezhetően a 22 évesen már karrier Grand Slamre hajtó spanyollal volt, nem az élete első majortrófeáját hajkurászó némettel, akinek botrányait nem felejtették el a szurkolók.

Hogy párkapcsolati erőszakhoz kötődő balhéi után magánéletében most miként áll démonaival, nagy róla a hallgatás, a vonatkozó újságírói kérdésekre is - érthető módon - elutasítóan reagál. Úgy tűnik azonban, már nem alkotnak egy párt a hét évvel idősebb Sophia Thomallával, aki mellett hosszú, mentálisan labilis időszaka után látszólag kiegyensúlyozottá vált a pályán is, az Australian Openen már egy másik modellel, Caroline Daurral tűnt fel. A párkapcsolati váltás ezúttal csendben, balhémentesen történt, s teniszének stabilitására sem volt különösebb hatással, hiszen érdemi botlás nélkül jutott legjobb négy közé Melbourne-ben, bár öt győzelméből egyet, a Francisco Cerundolo elleni negyedik fordulós találkozót sikerült csak három szettben hoznia, a többin egy-egy játszmát elszórt, igazán jelentősnek nem is feltétlenül mondható teniszezőkkel szemben. Persze a kanadai Gabriel Diallo, a francia Arthur Muller és a brit Cameron Norrie is kiváló játékosok, az amerikai Learner Tienről már nem is beszélve, aki azon fiatal tehetségek egyike, akiktől remélik, esetleg felnőhet majd harmadiknak a jelenleg toronymagasan kiemelkedő Carlos Alcaraz és Jannik Sinner mellé, de nem az ő szintjük a mérvadó annak, aki majortornát szeretne nyerni. Az elődöntőben látottak alapján hiába van ott Zverev a legjobbak között a teniszét, ütőerejét nézve, s van látszólag rendben a magánélete is, hozzájárulva a magas szintű teljesítményhez, a Grand Slam-győzelem hétről hétre, hónapról hónapra távolabb kerül tőle, mivel a két fenomén, Alcaraz és Sinner játéka is fejlődik, az olló pedig egyre nyílik, ahogy azt a pénteki Australian Open-elődöntő is megmutatta.

Az első szettben a közelébe sem jutott, hogy elvegye a spanyol adogatását, míg Alcaraz a második bréklabdáját értékesítette, majd kiszerválta a játszmát. A szünet után Zverev mindent megpróbált, vezetett is 5:2-re, majd 5:3-nál a szettért adogatott, ám a hatszoros Grand Slam-bajnok visszavette elveszített szerváját. Ezután annyira még futotta a 27 éves némettől, hogy hárítson egy újabb bréklabdát, és tie-breakre mentse a helyzetet, ott viszont simán kikapott, Alcaraz első játszmalabdáját bevágta. Szépen haladt előre a spanyol a harmadikban is, bár a német tartotta magát, sőt, bréklabdája is neki volt, mindössze egy, a szett elején. Ám 5:4-nél már látszott, hogy a világelsőnek valami egészségügyi problémája lehet, ki is kérte az ápolást, amit Zverev nem kis méltatlankodással vett tudomásul, úgy vélte, ellenfelének csak görcsöl a combizma, arra pedig nem lehet orvosi szünetet kérni. A következő térfélcserénél aztán úgy látszott, komolyabb a gond, hiszen ismét hívta a fizioterapeutát, masszíroztatta jobb combját, és a csapatának is elkezdett magyarázni, a német pedig végül könnyedén, 7-3-ra hozta az újabb rövidítést. Alcaraz a negyedik szett elején már lépni is alig tudott, s meg voltunk győződve róla, hogy pillanatokon belül feladja a mérkőzést. Szinte minden gém után egyeztetett a stábjával, labdamenetről labdamenetre küszködve tartotta magát a játszmában, épp, hogy elvergődött a tie-breakig, amelyet aztán újfent simán nyert Zverev. A döntő szettben a világranglista-3. egyből brékkel nyitott, de a játék képe elkezdett megfordulni. A spanyol gyakorlatilag az adogatásira támaszkodva bekkelte ki azt az időszakot, amíg hat a kezelés, rá is pihent a véghajrára és az ötödik játszmában, hátrányban begyújtotta a rakétákat. Űrteniszt húzott elő az egyre látványosabban fáradó és küszködő Zverevvel szemben, aki viszont egyre többször bombázta a hálóba első adogatását. Hogy érzékeltessük, mennyire volt a közönség a spanyollal, és a német ellen: egy szurkolóból jól hallhatóan és teljesen őszintén minden hálóban elakadt Zverev-szerva után kiszakadt, egy „Igen!!!” kiáltás, és nem lettünk volna a német helyében a fülsiketítő hangorkánban sem, amely Alcaraz minden egyes megnyert pontját követte. A világelső 3:2-nél érkezett meg igazán újra, amikor fogadóként fantasztikus pontot szerzett ellenfele egyik ejtésnél, olyan távot futott be hirtelen, amelyre előtte másfél szetten keresztül nem volt képes. Sorra harcolta ki a bréklabdákat, hájpolta magát, használta a közönség energiáját is, egyre simábban hozta saját adogatásait, és csak idő kérdése volt, mikor fordítja meg a játszmát. Az idő azonban fogyott, és rajongói már épp kezdtek izgulni, amikor eljött a várva-várt pillanat. Zverev a mérkőzésért adogatott, de meccslabdáig sem jutott, és a spanyol egyenlített. Ellenfele annyira elkészült az erejével, hogy innentől nem nagyon volt kérdés a meccs végkimenetele, a német már a rövidítésig sem bírta ki, Carlos Alcaraz fogadóként 6:4, 7:6, 6:7, 6:7, 7:5-re lezárta a meccset, amely az Australian Open történetének eddigi leghosszabb elődöntője volt - 5 óra, 26 percig tartott.

„A második játszmában lehetett volna több esélyem, azt kellett volna megnyerni. Ha 1-1-es szettállásnál görcsöl be, akkor lehet, más a végkimenetele a mérkőzésnek. A végére teljesen kikészültem, örültem neki, hogy valahogy még bírom a játékot. Próbáltam volna a szervámra támaszkodni, de olyan fáradtak voltak a lábaim, hogy nem tudtam elég magasra rugaszkodni adogatáskor. Még ahhoz is túl kimerült vagyok, hogy bármit érezzek a vereség kapcsán. Talán jobban ki kellett volna használnom azt az időszakot, amikor nem nagyon tudott mozogni, de rögtön az adogatásaiból nyerőket ütött, alig alakult ki labdamenet. Gyakorlatilag másfél órát pihent a döntő játszma előtt” - mondta a mérkőzés után.

Már a pályán is méltatlankodott amiatt, hogy Alcaraz kikérte az ápolást, s a sajtótájékoztatón is elmondta: nem ért egyet a döntéssel, mivel úgy véli, csak begörcsölt a spanyol combizma, arra pedig a szabályok szerint nem lehet orvost hívni.

A spanyol arról beszélt az eset kapcsán, a jobb combközelítő izmában érzett hirtelen fájdalmat, amit nem tudott mire vélni, s mivel erősödött, kihívta a fizioterapeutát. Ilyenkor a gyors helyzetfelmérés után a szakember dönti el, lesz-e ápolási szünet, vagy sem.

„Ennek ellenére egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam. Gyerekkoromban előfordult, hogy nem volt kedvem, nem éreztem értelmét végigjátszani egy-egy meccset, de már másképp gondolkozom. Küzdök az utolsó labdáig, és el is hiszem, hogy győzni tudok. Ha nem így teszek, bennem marad, mi lett volna ha még egy kicsit jobban odateszem magam, még bevállalok egy kis plusz szenvedést, és az nagyon kellemetlen érzés” - fejtette ki. A spanyol elismerte: a tavalyi Roland Garros-döntő mellett eddigi karrierje egyik legnagyobb győzelme a pénteki.