„Amikor Kenedi Jánostól búcsúzunk, gyászoljuk a lehetséges történelmet, a mi lehetséges történelmünket is. (…) Az izgatta, hogy mi lesz velünk, ha gyenge ebben a hazában a demokratikus késztetés, beérjük-e bármi mással, mint a demokratikus forradalom hagyományával? Nos, barátaim! Beérjük? És ha eddig beértük, beérjük-e eztán is? Ha valamit, hát ezt a fullasztó kérdést biztosan ránk hagyta örökül” – így búcsúzott Karácsony Gergely főpolgármester a „ pesti aszfalt apródjától”, Kenedi Jánostól, Budapest díszpolgárától, a Kádár-kori demokratikus ellenzék vezéralakjától pénteken az Óbudai Temetőben.
Kenedi János esszéíró tavaly novemberben hunyt el 78 éves korában. Újságíróként, majd irodalmi szerkesztőként dolgozott, amíg szamizdat irodalom terjesztése miatt foglalkoztatási, valamint publikációs tilalommal sújtották. Jelentős szerepet vállalt a Bibó-emlékkönyv összeállításában, illetve a magyarországi demokratikus ellenzék első nagy találkozójának, az 1985-ös monori találkozónak a megszervezésében is. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt, majd az 1956-os Intézet tudományos munkatársa lett. Ő vezette az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló, róla elnevezett bizottságot. Ennek lenyomata a Kis állambiztonsági olvasókönyv. Sz. A.
