Igen, könnyen lehet, hogy a baloldal ezúttal a nagy kezdőbetűkkel írt Tisztelt Házon kívül marad. De ettől még nem kell, hogy képletes értelemben is kisbetűvel a „házon kívül”, „zárva vagyunk”, „ne keressenek” cédulát tűzze ki ajtajára. A parlamenten kívül is van élet. Ha esetleg elkerülte volna a figyelmünket, a szavazóink eddig is ott éltek. A számok azt mutatják, sok tiszteletre méltó erőfeszítés ellenére (és sok kevéssé tiszteletre méltó hiba mellett, amelyektől távolról sem vagyok mentes én sem) a parlamenti jelenlét nem mozdította elő a társadalmi jelenlétet.
Persze a parlamenti jelenlét kommunikációs és financiális lehetőségeivel könnyebb. De mégiscsak a társadalmi jelenlét a feltétele a parlamenti reprezentációnak, és nem fordítva. Nem állítom, hogy feltétlenül a jelenlegi töredezett, lejáratódott pártszerkezet számára adatik túlélés. De egy mozgalmi természetű baloldal, szociáldemokrácia (és a baloldali liberális, zöldáramlatok) számára igen. Nem tudom, egy ilyen baloldalban lesz-e helye (és milyen helye lesz) a jelenlegi parlamenti ellenzék jobb embereinek és erőinek, politikai tapasztalataik és tudásuk hasznosítható elemeinek. Főleg maradék szervezeteinek, belső kritikájuk ellenére is kitartó aktivistáinak és drukkereinek. Elfogult vagyok, hiszen közöttük éltem. Szeretném, ha nem akadályai, hanem segítői volnának egy újjászerveződő baloldal új társadalmi jelenlétének. Szeretném, ha mások is ezt látnák bennük.
De ha nem így lesz, baloldali és szabadelvű közösségekre akkor is szükség van. Ha velünk, ha nélkülünk.
A baloldali Párbeszédből kinőtt Humanisták és a zöld-bal LMP már bejelentették: nem indulnak. A bejutásra nagyon is érdemes Szabó Tímea feltehetőleg civil jelöltként méreti meg magát. Az MSZP döntés előtt áll, könnyen lehet, hogy néhány, szintén arra érdemes képviselőjük Szabó Tímeához hasonlóan cselekszik. Kerületeikben a Fidesz-ellenesség akkora, hogy itt az ellenzéki belső verseny sem hozhatja helyzetbe nevető harmadikként a kormánypártot. Máshol persze nagyon is volna ilyen veszély. Márfai Péter épp tegnapi Népszava-cikkében tudatta: ezt belátván az ő szocialista jelöltjük Baján visszalép. A liberális, de baloldali törekvéseket is felvállaló Momentum Fekete-Győr András kezdeményezését követően elsőként tette ezt. Szerintem helyesen.
A DK más úton jár, ők mindenképpen indulnak. Nem értek egyet velük, de döntésük legitim. Szempontjaikat ugyan nem osztom, de értem. Nem érdemes agitálni őket, s ezzel az egyre dühödtebb vitával tematizálni az ellenzék belső életét és külső képét. Választóik már az összes érvet hallották. Majd eldöntik, mit tesznek.
A többieknek viszont kevés azt mondaniuk, hogy „nem zavarjuk a kormányváltást”, és sírdogálni, hogy adott esetben csak jobboldali vezetésű pártok lesznek a parlamentben.
Én is tudok nekem jobban tetsző parlamentet rajzolni. De nem egyszerűen annyi történt, hogy a gaz Tisza „kannibalizálta” pártjainkat. Mi hagytuk az űrt, ahová beléptek. Az űrt, a repedést a reményben, a közbizalomban.
Talán még 2022 után is lehetett volna másképp, de a vereség után a legrosszabb arcunkat mutattuk. Mindig a másik szereplőben, jelöltben, pártban keresve a bűnbakot, majd végzetesen félreértve a kegyelmi ügy kapcsán kialakult morális válság természetét. Maga a választási bukás kisebb baj volt, mint amit utána tettünk.
Már csak ez a felelősség is kötelez. Ne csak – a jelzett pár körzet kivételével – visszahúzódjunk: mondjuk meg, mit javaslunk választóinknak. Szívem szerint általában azt mondanám: ne szomorkodjanak otthon, szavazzanak a Tiszára.
De legalább a kiegyenlítettnek látszó, ún. „csatatér körzetekben” tegyenek így! Mert nem igaz, hogy a csata már eldőlt. Nyugodtan hozzászámolhatjuk a kormányerőkhöz a Mi Hazánkat is.
És az sem igaz, hogy a világban vagy nálunk egyenlőségjel van a középjobb és a szélsőjobb között. Hogy egyik kutya, másik eb. Ha idegenkedsz Magyar Péter múltjától vagy stílusától, gondolj arra: az is mindegy neked, hogy Szijjártó vagy az Európa-párti Orbán Anita a külügyminiszter?
Nem induló pártjainknak világosan meg kell jelölniük, mi az a 3-4 fő kérdés, amiben egyetértenek a Tiszával. Ami miatt mellette leszünk, ha az esetleg vesztes Orbánék revansot vennének. És mi az a másik 3-4, amiről baloldalról másképp vagy többet gondolunk. Amihez parlamenten kívülről is támogatókat toborzunk. És amelyben számítunk a Tisza népfrontjellegű közösségének baloldali tagjaira.
Az iránytű mellett szükség van a szervezeti előkészületekre is. Mit várunk baloldali önkormányzati embereinktől, hogy tudjuk segíteni és népszerűsíteni őket? Mi lesz a Budapest-politikánk? Maradék erőből milyen social media felületeket tudunk fenntartani, hol milyen közösségeket, műhelyeket működtetünk? Milyen akciókra készülünk, milyen témákra fókuszálunk, akár már a választás előtt is?
Igen, a Házon kívül is van élet. De munka is. Nemcsak az indulás, de a nem indulás is felelősséggel jár. Méltatlan önmagunk jobbik énjéhez, eddigi és valahai választóinkhoz, ha csak „bedobjuk a törülközőt”. Csinálhatunk belőle új zászlót is. Egy másképp, jobban szervezett csapatnak.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.