Óriásplakátokon hetek óta büszkén hirdeti a kormány, hogy 11 százalékkal emelte a minimálbért. Olyan büszkék erre a mértékre, mintha legalábbis megegyezne az egy évvel korábbi megállapodásban tervezettel. De nem egyezik meg. Ráadásul az egyeztetések időszakában sem segítette a kormány a tárgyalópartnereket, nevezetesen a munkavállalók és a munkáltatók képviselőit. A kormánynak tehát egyáltalán nincs mire büszkének lenni. Az eredmény – habár még ezt a kifejezést is meg lehet kérdőjelezni – csak a másik két oldal képviselőinek köszönhető.
Még a nyáron – emlékezhet rá mindenki – erősködött, fogadkozott a miniszterelnök, a gazdasági miniszter és persze ezek után még sokan mások is a felelősök közül, hogy végre kell hajtani a hároméves megállapodásban foglalt 2026-os minimálbér-emelést. Aztán még – segítség gyanánt – bedobták a szociális hozzájárulás (szocho) csökkentését is, ám ez váratlan gyorsasággal, egyik napról a másikra el is halt. Sem pro, sem kontra érvek nem hangzottak el. Egyszerűen mégsem fért bele a költségvetési elképzelésekbe.
Ezért nemcsak a Lázár féle cinikus, sértő megjegyzésekért kellene bocsánatot kérni, hanem a felelőtlen ígérgetésekért és azokért az öntömjénező, valótlan plakátokért, amelyek komolyan sértik azokat a tárgyalópartnereket, akik egy jobb béremelésben bízva végig komolyan vették az ügyet, s minden egyes százalékért megküzdöttek. Az adott körülmények között nem lehetünk elégedetlenek az eredménnyel, de nem is lehetünk rá büszkék.
Mert mit is jelent ma a hazai minimálbér? Ez, ha képletesen kellene megfogalmazni, pontosan annyi, amennyiért a miniszter éppen a cigányokat akarja foglalkoztatni. Igaz, már bocsánatot kért a magyarországi foglalkoztatási problémák megoldására tett – plakátokra ugyan még fel nem került – szégyenteljes javaslatáért, de nem lehet mindig, minden véletlen vagy megfontolt politikai – hátsó – szándékból „elejtett” elszólásért bocsánatot kérni. Pontosabban lehet, legfeljebb egy idő után már nem érdemes, mert nincs bocsánat. Egyébként a hazai minimálbér mértéke és az európai összehasonlításokban elfoglalt helye miatt mindenkitől elnézést kellene kérni. Ugyanez a helyzet általában is a hazai bérekkel.
A kormány mégis óriásplakátokon hirdeti az elégedettségét, azt sugallva, hogy ezzel a minimálbérért dolgozó emberek is elégedettek. Nem azok.
A dolgok rendje szerint az érintett dolgozók valószínűleg a szakszervezetek eredeti céljával, a 13 százalékos emeléssel sem lennének boldogok, de ha a kormány valóban segíteni akart volna, akkor most legalább annyival több bért vihetnének haza.
A szerző a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
