Az óbudai Godot Kortárs Művészeti Intézetben megnyílt Éljen a diktatúra! című életmű-kiállítás az alkotó hatvanadik születésnapját ünnepli, és nagy merítést mutat be a politikusokat, celebeket és művészeket felvonultató képeiből. Ám még annál is többet, mivel a magyar közönség először láthatja a nyolcvanas években készült punkos alkotásait, és a falakra kerültek az 1991 és 2007 között készült átmeneti művei is – köztük az úgynevezett Tesco gazdaságos képekkel –, míg a negyven évessé vált Tudósok zenekarról posztereket és videófelvételeket láthatunk.
A megnyitón nem hiába mondta Rockenbauer Zoltán művészettörténész, hogy drMáriás minden idők legjobban dokumentált magyar kortárs művésze, mondván a róla szóló Wikipedia-szócikk összesen harminc önálló kötetet számlál, és akkor még nem beszéltünk a Tudósok zenekar tucatnyi hanghordozójáról, a cédékről, bakelitekről és kazettákról. – Nem kétséges, hogy drMáriás előrelátóan gondol a jelenkori és jövőbeli művészettörténészekre, akiknek a kutatómunkáját feleslegessé teszi, és ugyanígy gondol a tanárokra is, akik az ő portréi segítségével bízvást oktathatják majd a legújabbkori magyar történelmet, valamint a művészeti stílusokat is – mondta Rockenbauer.
– A mostani címválasztás, hogy tudniillik éljen a diktatúra, mintha annak beismerése lenne, hogy a görcseink nem igen enyhültek, a gyógyulás még várat magára, mert még mindig be vagyunk szorulva a magunk szűkre húzott fogalmi köreibe – ezt már Karácsony Gergely főpolgármester mondta, hozzátéve, a drMáriás által felépített világ soha, egyetlen pillanatra sem ígérte, hogy megszépíti a létezőt, nem ígért se púdert, se mázt, csak azt a vitriollal foncsorozott tükröt tartja elénk, amiben nem csak magunkat vehetjük szemügyre, de emberi viszonyaink traumatikus mélyrétegeit is.
A kiállítás első, „A teremtő vívódása” című termében a fiatal drMáriás 1984 és 1987 között készült újvidéki képeit láthatjuk, melyeket a punk lázadó szellemisége jár át: az ipari festékkel, kályhazománccal, szórófestékkel és kenőpasztával készült képeken táncoló tűzember, önmagát szétfeszítő alak és izgő-mozgó, absztrakt formák jelennek meg. A második, 1987 és 1991 közti korszak fekete-fehér képei már nyugodtabb hangnemben „fogalmaznak”: e fekete hátterű képeken a művész papírcsipkéből formált figurákat, melyek e végtelen sötét háttér előtt a saját magányukkal néznek szembe.
Az átmenet képein (1991-2007) a szürrealitás terepére kerülünk: életre kelt tárgyak tűnnek fel, mint alvó kalapok, futó nadrágok és repülő sapkák, a művek pedig egyre kritikusabbá válnak, mint az úgynevezett Tesco gazdaságos képek, melyeken az emberi értékek kerülnek kiárusításra.
A művész 2007-től induló legújabb korszakában már teljesen a társadalom problémái felé fordul, így jelenítve meg az említett politikusportréit, de a celebeket és a világtörténelem hírhedt alakjait is neves festők műtermeibe vagy festményeire helyezi. A 2013 óta futó Íróportrék-sorozat képein a számára kedves szerzőket jeleníti meg, akikkel sorsközösséget érez: Krasznahorkai László például egy gyéren megvilágított kunyhóban tűnik fel van Gogh parasztalakjai között, míg Szerb Antal a Holdtölte Taorminában című Csontváry-festményen álldogál, miközben éppen megálmodja az Utas és holdvilág című regényét.
A tárlat utolsó két terme már az április 12-i választásra készíti fel a látogatót: az egyik terem főszereplője Magyar Péter, a másiké Orbán Viktor, a művész pedig egy dadaista szavazófülkét is kialakított a térben, ahol a feltett kérdésre csak igen választ adhatunk, illetve elhelyezett egy szemetest is urna felirattal.
Infó
drMáriás: „Éljen a diktatúra!” – jubileumi tárlat.
Kurátor: Laczkovich Borbála, Kozák Gábor. Godot Kortárs Művészeti Intézet.
Megtekinthető 2026. április 30-ig
